Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Politika
- Arisztotelész
- Ismeretlen
Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult (mert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, hogy noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség. Mármost, akik azt hiszik, hogy egy városállamban a polgár, a király, a családfő vagy a szolgatartó úr szerepe azonos, ezt nem helyesen mondják (nem látják, hogy nem a tagok nagy vagy csekély számában, hanem a más és más jellegben van a különbség; ha kevesek felett gyakorol hatalmat, szolgatartó úrról, ha több ember felett, akkor családfőről, ha még több felett, akkor városállami polgárról vagy királyról beszélnek, mintha nem lenne különbség egy népes család és egy kis állam között. A városállam polgárát és a királyt úgy különböztetik meg, hogy ha maga gyakorolja a hatalmat: akkor király, ha pedig az államtudomány normái szerint egyszer vezető, máskor meg alattvaló: akkor polgár; csakhogy mindez nem így van!); de mindjárt világosan látjuk az elmondottakat, ha azokat a már kipróbált módszer szerint vizsgáljuk. Mert ahogyan az összetett jelenséget más területen is az egészen egyszerű elemekig kell …
Tovább a műhöz
A könyv a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és a PTE ÁJK által 2009. június 5-6-án rendezett konferencia anyagát tartalmazza, pontosabban az ott elhangzott előadások írásos változatait, azokat, amelyeket a szerzők megjelentetés céljából megküldték, s melyek tematikailag illeszthetőek voltak a kötet koncepciójába. A konferenciához képest kissé késve jelenik meg e mű, aktualitása azonban nem lehet kérdéses, sőt napjaink történései igazolják a tanulmányokban foglaltak jelentőségét, érdekességét. A szerkesztők maximálisan tisztelték a szerzői jogokat. Erre figyelemmel csupán a
könyv szerkezeti egységeit alakították ki, a lehetőségek határai között azonos címezést, számozást, kiemelést, felsorolási módszereket, lábjegyzetelést, hivatkozási rendszert hoztak létre, bízva abban, hogy ezek eredményeként egységesen szerkesztett könyv jelenhessen meg. Egy valamivel nem foglalkoztunk, ez a kötetben megjelent tanulmányok tartalma; a
szerző mondanivalója, véleménye, álláspontja, kritikai észrevételei, következtetései és javaslatai csakis az övéi. E vonatkozásban a szerkesztők nem foglaltak állást, szerkesztési feladataikat erre (ezek megítélésére) nem kívánták kiterjeszteni. Reméljük, hogy a tisztelt olvasó nem csalódik majd, amikor megolvassa a könyvet, mely sok oldalról mutatja be a hazai korrupciós jelenségeket és azok okait. Végül, egyetlen megjegyzést teszünk: a …
Tovább a műhöz
A politikatudomány története nem írható meg, jelentősége és feladata nem fogalmazható meg anélkül, hogy ne tisztáznánk, mit is értünk a politika tudományán. Vajon az ókorban élt klasszikusok, Platón vagy Arisztotelész politológusok voltak-e? Vajon politikatudósi feladat-e arról értekezni, hogy milyen politikai rendszer lenne a leghasznosabb egy adott politikai közösség számára? Vajon képes-e egy politológus a meteorológusokhoz hasonló pontossággal - vagy még sikeresebben - előre jelezni a politikai eseményeket? A politikatudomány mint klasszikus társadalomtudomány nagyon ritkán törekedhet arra, hogy „x = valami” formában törvényeket, alapigazságokat fogalmazzon meg. A következőkben egymással rivalizáló elméletekről, módszerekről, megközelítésekről olvashatunk majd, amelyek között igazságot csak az állandóan igazolni vagy cáfolni igyekvő, nyílt tudományos vita tehet.
A politikatudomány tárgya a politika - ebben a kijelentésben nincs vita a politológusok között. Abban azonban, hogy mit értünk a politika és a tudomány fogalmán, már nincs egyetértés az egyes tudósok és irányzatok között. A politika és a tudomány kapcsolatát boncolgatva a legfontosabb kérdés arra vonatkozik, hogy vajon vizsgálható-e a tudomány keretében a politika mint az emberi cselekvés egy sajátos terepe? Lehet-e rendszerezett tudásunk a politikáról, a politikai eseményekről?
A politikatudomány mint …
Tovább a műhöz
E kötetben nem a drámaíró vagy a lírikus Brecht szól az olvasóhoz - ezúttal a gondolkodó, a filozófus, az ideológus és a vitriolba mártott tollú publicista
alkotóműhelyébe nyerünk bepillantást. Az 1919 és 1956 között írt, tanulmányoknak is beillő cikkek, a témák széles skáláját érintő jegyzetek, vázlatok, sőt még a töredékek is egy rendkívül sokoldalú, mindenben alaposan tájékozott és szellemesen fogalmazó alkotónak élet- és társadalomfelfogását
tükrözik vissza. Igen gyakran paradox tartalmú, aforizma formájú mondatai újra meg újra továbbgondolkodásra ösztönöznek, csakúgy, mint Az ember természetéről szóló tanköltemény című poémája, mely az egyes témákhoz illő részletekben került bele a könyvbe. A szerteágazó, gazdag anyagból nehéz kiemelni egykét témakört. Mégis azt mondhatjuk, hogy a két legellentétesebb ideológiai, társadalmi, gazdasági és politikai rendszerrel, azok képviselőivel - a nácizmussal és a náci vezérekkel, illetve a Szovjetunióval és vezetőivel - foglalkozó, olykor prófétikus cikkek, jegyzetek a legizgalmasabbak. A mintegy háromszáz kisebb-nagyobb írás új oldaláról mutatja be Brechtet, és kiegészíti a róla eddig alkotott képet. (...) Ama bizonyos kőkorszakban arról volt szó, hogy egyetlen embert szolgáljanak. Ez nem keverhető össze azzal az átmeneti időszakkal, amelyben az állam élén álló választmány megkönnyítette a …
Tovább a műhöz
A szociális jog fogalmát sokan, sokféleképpen írták körül. Napjainkban van egy uniós szintű és egy nemzeti szintű megközelítése, továbbá mindkettőn belül egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. Kontinensünkön az e kérdéssel foglalkozó szerzők többnyire elfogadják kiindulópontnak, hogy az európai szociális jog központi elemének kell tekinteni a közösségi szinten kialakított valamennyi olyan normát, amellyel valamilyen szociálpolitikai célt, vagy koncepciói kívánnak elérni. Napjaink Európájában ilyen cél: a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem. Tágabb értelemben a szociális jogba tartozik a munkajog is. Szűkebb értelemben pedig: az Európai Közösség elsődleges és másodlagos joga /azaz: a Római szerződés (1957) és módosításai: Egységes Európai Okmány (1986), Maastrichti Szerződés (1992), Amszterdami Szerződés (1997), valamint az Európai Bíróság szociális jogi szempontból releváns gyakorlata. Az Európai Unió /a továbbiakban: EU/ jogi aktusai, amelyek szintén tartalmazhatnak szociális jogokat: európai törvény, kerettörvény, rendelet, határozat. (Ld. EU Alkotmánya 32. Cikk.) A szociális jog nemzeti szintű megközelítései is sokszínűek. Vannak szerzők, akik a szociális jogot az állam jogalkotó tevékenységének megjelenésétől eredeztetik, vannak, akik a közigazgatási jog speciális ágának tekintik,2 3 és vannak, akik a szociális jog …
Tovább a műhöz
Tanulmányomban a kelet-európai államszocialista társadalmak osztályszerkezetét írom le, s azt állítom, hogy oszlályellentét van a munkásosztály és az értelmiség között; hogy az a hatalom, amelyre az államszocialista redisztributív gazdaságban az értelmiségiek törekszenek, a társadalmi újratermelés alapvető intézményeiből, különösképpen azokból az intézményekből ered, amelyek a többlet kisajátítását biztosítják a közvetlen termelőktől; ez a hatalom, következésképpen, osztályjellegű. Igen kihívó ez a tétel, s megkérdőjelez minden tiszteletre méltó tudományos elméletet a kelet-európai társadalmi szerkezetről és az értelmiség társadalmi helyzetéről. Azok az elméleti iskolák, amelyek a mai Kelet-Európábán elismerik az osztályviszonyok létezését, egészen másfajta osztályellentétekről beszélnek, mint én. A hivatalos szovjet marxizmus két „nem antagonisztikus” osztály, a munkásosztály és a parasztság között tesz különbséget;
akik pedig közvetve vagy közvetlenül a szovjet társadalom Trockijtól származó kritikai elemzésére építik érvelésüket, azok szerint osztályellentét áll fenn a munkásosztály és a bürokrácia vagy technobürokrácia között (a legismertebb példák erre az álláspontra Kuron, Modzelewski és Dilas). Ossowski óta a legtöbb kelet-európai szociológus nem ért egyet sem a hivatalos marxizmus, sem Trockij álláspontjával. Az empirikus …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szervezet, a tevékenység és a különleges jogállású személyzet oldaláról is meg lehet közelíteni. Ebben a munkában arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar közigazgatás személyi állományának teljes vertikumát, a személyzeti rendszer belső összefüggéseit, a vezetők és beosztottak közötti jog és nem jogi kapcsolatokat. Erről a gyorsan változó, kissé elzárt világról törekedtem olyan pillanatképet adni, amelyben talán időtállóbb megállapítások és következtetések is megjelenhetnek. A közigazgatással kapcsolatos két legfontosabb követelmény - szinte hagyományosan -a törvényesség és az eredményesség. E két fontos elvárás teljesülése viszont nem a szervezet, a feladat- és hatáskörök függvénye, hanem a személyzeté.
Végeredményben azonban azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nem a közigazgatással kapcsolatban fogalmazzuk meg, hogy tevékenykedjen törvényesen és eredményesen, hanem a közigazgatás által foglalkoztatottaktól. Természetesen nem egyenlők a személyzettel kapcsolatos elvárások sem, vannak, akiktől többet (vezetők), és vannak olyanok, akiktől kevesebbet (beosztottak) követel meg a személyzeti politikai, a személyzeti jog.
Ahogy a közigazgatás nem azonosítható a közigazgatási joggal, úgy nem azonos a közigazgatás személyzete a rá vonatkozó joganyaggal. Nem tagadom a közszolgálati jog óriási jelentőségét a modern …
Tovább a műhöz
Konferenciánk témája szempontjából Dominguez Ortíznak a Katolikus Királyok korszakáról írott megállapítása lehetne kiindulópont. Dominguez Ortiz szerint a spanyol történelemnek ez a legfontosabb korszakhatára, amelytől a spanyol történelem „ezelőttre és ez utánra” osztható. Ahogy ő írja: “En la historia de Espana hay un antes y un después de los Reyes Católicos.”
Mert konferenciánk meghatározó periódusa is 1492, a zsidók Spanyolországból történő kiűzése miatt. „Ez előtt”, amikor a konferenciánk címében jelzett problémakör dimenziói és kontúrjai az Ibériai-félszigetre utalnak, erre az 1492 előtti időszakra korlátozódnak. Ám ez a periódus is vibrálóan gazdag tematikát mutat. A vizigót korszak zsidókra vonatkozó dokumentumaitól a kiűzés pillanatáig ívelő csaknem ezer évről van ugyanis szó, amikor az elfogulatlan történész megállapíthatja, hogy a zsidóság (a baszkokkal együtt) az Ibériai-félsziget legrégibb népe; ám attól kezdve, hogy Recared király 5S9-ben felvette a katolikus vallást és államvallássá tette, a zsidó nép helyzete meglehetősen nehézzé vált a félszigeten. Miközben a tudomány (orvoslás, filozófia) csúcsait ők reprezentálták, a városi gazdaság és pénzügyek, a korszerű államigazgatás aktorai is e szférából jöttek, és a központi hatalom szakértőbázisát jelentik, eközben ugyanakkor a „menetrendszerűen” megjelenő antijudaizmus …
Tovább a műhöz