Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A minőségi oktatás fogalmi keretei, jelentéstartalmai nagymértékben kitágultak és egyre összetettebbé váltak az utóbbi időben. Ugyanakkor az bizton állítható, hogy minőségi oktatás csak az elérni kívánt cél(ok) függvényében értelmezhető,
mely(ek) elérése feltételezi a hatékony, eredményes és méltányos oktatás meglétét. Vagyis azok az oktatási rendszerek lehetnek igazán sikeresek, ahol a hatékony és eredményes oktatás mindenkire kiterjed, ahol a családi-társadalmi státusz nem befolyásolja az egyes tanulók teljesítménye közötti különbségeket. Jelen kötet a minőségi oktatás kapcsán alapvetően az eredményességi és az esélyegyenlőségi szempontok együttes megjelenésére fókuszál, vagyis a vizsgálat tárgyát azok az alacsony státuszú iskolák jelentik, ahol az átlagosnál jóval magasabb arányban tanulnak olyan diákok, akik társadalmi-gazdasági (szocioökonómiai) szempontból kedvezőtlen helyzetben vannak. A könyv alapját képező kutatás kiindulópontja, hogy az iskola alapvető célja az alapkompetenciák megszerzését (is) garantáló minőségi oktatás biztosítása, mely során kulcsfeladatként jelenhet meg a tanulók eltérő háttérjellemzőiből (származás, szociális helyzet, veleszületett képességek stb.) adódó, sok esetben a továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyekben, az objektív és szubjektív életfeltételekben egyaránt megjelenő különbségek mérséklése. Az …
Tovább a műhöz
Mivel a gyermek- és ifjúkor, a családi környezet, az iskola, az első tanárok és szellemi hatások, az életűt későbbi állomásai döntő szerepet játszanak egy életmű kialakulásában, a teljesebb. részleteiben gazdagabb Weszely-kép megalkotásának első fázisaként személyes életútját mutatjuk be. A gyorsan fejlődő és a századfordulóra világvárossá váló főváros szülötte Weszely Ödön, aki 1867. augusztus 23-án egy pesti iparoscsalád legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja Weszely György, jónevű kocsigyártó, szorgalmas, gazdag fantáziával megáldott ember. Édesanyja Milics Ilona, egy szentendrei szerb kisbirtokos család sarja. Édesapja viszonylag fiatalon, 44 évesen halt meg, négy árvát hagyva maga után. Az elszegényedő özvegy édesanyjának nagy nehézséget jelentett családja eltartása, gyermekeinek taníttatása. A legidősebb fiú, Ödön édesapja halálakor már polgári iskolába járt, majd mesterséget szeretett volna tanulni. Sorsának további alakulását azonban meghatározta egyik tanárának segítsége, aki rábeszélte édesanyját, hogy tovább taníttassa tehetséges gyermekét. A közbenjárásnak köszönhető, hogy tanulmányait a különbözeti vizsgák letétele után a belvárosi főreáliskola ötödik osztályában folytatja, ahol később évtizedeken át beosztott tanárként, majd igazgatóként is működött. Középiskolai évei alatt nem tartozott az osztály …
Tovább a műhöz