Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A Magyar Irodalmi Ritkaságok című sorozat már eddig is szép sikerre tekinthet vissza: mindenütt elismerést aratott, ahol a tanításban az ifjúság önállóbb foglalkoztatását igyekeznek megvalósítani. A sorozat egyik szép feladata, hogy Riedl Frigyes kiadatlan műveit közelebb hozza az ifjúsághoz. E munkákat az egyetemeken és a középiskolákban nélkülözhetetlenné teszi szerzőjük előadásmódjának, felfogásának, közvetlen szemléltető erejének e finom ízlésének varázsa. Riedlnek még a ceruzaforgácsai is értékesek és tanulságosak. A magyar dráma története című előadása pedig a legjobb művei közül való. Anyagi okokból egyelőre csak felét tudjuk kiadni. A jövedelmet a második rész kiadására fordítjuk. Köszönetet mondunk Csorna Kálmán úrnak, a Horthy-Collegium igazgatójának, mert mint Riedl Frigyes kedves hallgatója és bizalmasa ezeket az előadásokat jegyezte, s most, mivel a kőnyomatos példányok nehezen hozzáférhetők, kiadásra engedélyezte. (...) Meg nem kezdhetem előadásaimat e második félévben anélkül, hogy meg ne emlékezném arról a gyászról, mely a szünidőben egyetemünket érte. Talán épp ma van egy éve, hogy megismerkedtem Széchy Károly-lyal, hogy először meglátogattam és gratuláltam neki kinevezéséhez. Ekkor nagy reménnyel tele találtam; beszélt nekem nagy tanári és irodalmi terveiről s íme, ma úgy kell róla megemlékeznem, mint egy férfiúról, aki már …
Tovább a műhöz
A Magyar Irodalmi Ritkaságok kötetei között igen jelentős értékűek Riedl Frigyes (1856—1921) egyetemi előadásai (Vajda, Reviczky, Komjáthy; Madách; Vörösmarty Mihály élete és művei; Kölcsey Ferenc). A magyar dráma története című egyetemi előadások kiadására a budapesti áll. Széchenyi István gimnázium önképzőköre vállalkozott Tasnády Károly tanár vezetésével; anyagi okok miatt azonban csak az I. részt adta ki. A II. rész a budapesti áll. Szent István gimnázium Arany János önképzőkörének kiadásában indul útjára. Riedl Frigyesnek közvetlen előadásmódja, a korszellemre és a világirodalmi kapcsolatokra vonatkozó szemléltető kitérései s finom esztétikai ízléssel boncolgató fejtegetései élénk éberségre serkentik az olvasó figyelmét. Előadásai szórakoztatva, gyönyörködtetve gyarapítják ismeretünket. Bőbeszédűsége sohasem fölösleges. Ha ezen változtatnánk, elrontanék az előadás élénkségét, elevenségét, mert Riedl Frigyes tanítás közben alkotja, alakítja, csiszolja ítéleteit. Éppen ezért csakis egy-két szemlátomást felesleges ismétlést, kitérést bátorkodtunk törölni, óvatosan ügyelve arra, hogy a sajátosan riedlies előadásmódon csorba ne essék. (...) A kiadás Csorba Kálmánnak, Riedl Frigyes hűséges és hálás tanítványának, kőnyomatos jegyzete alapján készült el. A kőnyomatos elírásából eredő hibákat kiküszöböltük. A tárgy, …
Tovább a műhöz
Bori Imre munkásságának nagy fejezete a magyar avantgarde irodalmat bemutató és elemző monográfiái, mindenekelőtt A szecessziótól a dadáig (1969), A szürrealizmus ideje (1970), Az avantgarde apostolai (1971). Ezek a művek úttörő jentőségűek, mivel írójuk az 1960-as évek közepén az avantgarde-ban látta a modern magyar irodalom legfontosabb irányzatát, amikor Kassák Lajos és mozgalma még szinte teljes mértékben az irodalomtörténeti érdeklődés peremvidékére szorult, és csakis értetlen megítélésekkel találkozott. Az, hogy Bori Imre az avantgarde irányzatát állította a 20. századi magyar irodalom tengelyébe, sok vitát kavart ugyan, de kutatási eredményei alapvetően változtatták meg azt a képet, amelyet modern irodalmunkról rajzolt a korábbi irodalomtörténetírás. | A műtörténész sokkal élsebben és sarkítottabban fogalmazhatja meg dilemmáját, is nem véletlenül, mint azt az avantgarde képzőművészet Magyarországon? Még ma is szalonképesebb csengésű a tagadó válasz. Sokan voltak magyar művészek, akik részt vettek a nemzetközi Avantgarde mozgalmaikban, még többen olyanok, akikre több-kevesebb hatással voltak az ilyen törekvéseik, azonban magyar avantgardizmusról, (belső fejlődésű és az európai áramlatokkal egyenértékű Avantgarde képzőművészetről nálunk sokáig nem esett szó. (Perneczky Géza). A kérdés azonban nemcsak a képzőművészeté. A modem magyar művészet …
Tovább a műhöz
A m. tud. Akadémia Fáy András születésének százados évfordulója alkalmából a Lévay Henrik-alapítványból 500 frt jutalmat tűzött ki «Fáy András életrajza s munkáinak kritikai méltatása» czímű pályakérdésre. A kitűzött határidőre (1887. szept. 30.) négy pályamű érkezett be. Az 1888. május 3-án tartott nagygyűlés elfogadván az I. osztály javaslatát, e munkának itélte a jutalmat a következő birálat alapján: «A II. sz. minden tekintetben felülmulja társait. A Fáyra vonatkozó adatokat úgy látszik teljesen felkutatta és összehordta s a családi levéltárból és Fáynak igen gazdag kézirati hagyatékából számos ismeretlen adatot először hoz napfényre. A szerző ez adatgyűjtő buzgalmát kiegészíti kutatásának sokoldalúsága; épen úgy érdeklődik hősében az író, mint a nyilvános élet és egyházi ügy bajnoka iránt, mindeniket érti és méltatja, több-kevesebb szerencsével jellemzi. Előadása mind végig gondos, bár egyenlőtlen és terjengős. A sok részlet nem egyszer, a helyett, hogy a hőst kidomborítaná, elnyomja; máskor meg az alap túlszéles, Fáy-alakjához képest. De egyforma szeretettel vázolja Fáy kiváló és sokoldalú munkásságát a közügyek terén, s bár a túlbőség itt is nehezíti az áttekintést, a munkában újabb irodalom- és műveltségtörténetünk becses adalékot nyer. Az I. osztály jutalomra érdemesnek itéli a müvet; s megvárja a szerzőtől …
Tovább a műhöz