Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Ezzel a könyvvel közel negyven év kutatómunkájának eddigi eredményeiről kap általános képet az olvasó. 1966-ban a Kritika c. folyóiratban „Művészet és kommunikáció. Az alkotás és befogadás problémái” címmel megjelent tanulmányom jelzi - ha csupán körvonalaiban is - első ízben azt az utat, amelyen egy szövegtani elméleti keret kidolgozása felé elindultam, s amelyet azóta sem hagytam el. Ebben a könyvben kizárólag az eddig elért eredményekről, az elméleti keret kidolgozásának jelenlegi állásáról kívánok nagy vonalakban számot adni. Az eredmények létrejöttének körülményeiről, történetéről és más kutatási irányok eredményeivel való kapcsolatáról részben az első fejezet Irodalomjegyzékében, részben a könyv Bibliográfiai tájékoztatójában felsorolt művek tájékoztatnak. Nem kis nehézségekkel találom szemben magam akkor, amikor arról is számot szeretnék adni, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel azért, hogy ezen az úton járhattam mostanáig (és úgy, ahogy járhattam). Minthogy a név szerinti felsorolás kilátástalan vállalkozás lenne, azt az ugyan nem elegáns, de az adott esetben egyetlen praktikusnak látszó megoldást választom, hogy a „csak a szépre emlékezem” jelige jegyében közvetett módon utalok rájuk. (A panasz, a „nehézségekre emlékezem” különben is következetlen lenne tőlem, hiszen a legsúlyosabb nehézségek jelentős része is előbb-utóbb …
Tovább a műhöz
Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy a lehető legszélesebb olvasóközönséget bevezesse a szöveg és a diskurzus tudományába. Alapvonalaiban Robert-Alain de Beaugrande Text, Discourse, and Process (Szövegek, diskurzusok és folyamatok) című könyvén alapul (Norwood, New Jersey: Ablex; London: Longman, 1980), amely a jelen kötetnél kimerítőbb és szakszerűbb tárgyalása a témának. Megpróbáltuk egybefűzni a hagyományos mondaton túli nyelvészetet a szövegeknek az emberi együttműködés során történő előállításáról, befogadásáról és használatáról folyó tudományközi kutatások széles körével. Személyes beszélgetéseink számos olyan kutatóval, akinek a munkájából sűrűn idézünk, a legértékesebb segítségnek bizonyultak munkánk során. Brad Schultz és Zofia Solczak-Roberts átnézte a kéziratot. Peggy Drinkwater türelmesen tárgyalt velünk a könyv előállításának körülményeiről. Ok és mindazok, akiknek a gondolatai nyomot hagytak az itt közreadott szövegen, fogadják szívből jövő köszönetünket. (...) A Societas Linguistica Europaea 1976 nyarán rendezett kongresszusán megállapodtunk, hogy elkészítjük Dressler professzor nagy sikert aratott Einführung in die Textlinguistik (Bevezetés a szövegnyelvészetbe) (1972a) című művének átdolgozott angol fordítását. Az 1972 óta napvilágot látott új kutatási eredmények áttekintése és a kéziratba történő beillesztésének …
Tovább a műhöz
E kötet tanulmányai, amelyeket a magyar olvasó figyelmébe ajánlok, 1985 és 1971 között jelentek meg szovjet tudományos kiadványokban. Nem egyidőben keletkeztek, és nem arra szántam őket, hogy együtt jelenjenek meg. Együttes kiadásuk elkerülhetetlenül a kötet belső teljességének hiányérzetét kelti bennem, ami részben tudományos érdeklődésem és fölfogásom fejlődésének is következménye. Mégis remélem, hogy az olvasó egységre talál majd mind az általános tudományos megközelítésben, mind pedig a módszerben, s így a különféle tanulmányok egységes koncepcióba rendeződnek számára. Tudományos módszerem alapja a strukturális-szemiotikái közelítés, az ember és társadalomszellemi élete különféle jelenségeinek olyan hierarchikusan felépített rendszerként való fölfogása, amely információk tárolására, fölhalmozására és cseréjére szolgál. Az általános megközelítésmód alapja, hogy a különféle szemiotikái rendszexeket az egységes kultúra részstruktúráinak tekintjük. A kultúra modern szemiotikája abból a hipotézisből indul ki, hogy „az emberek jelek segítségével lezajló mindenfajta információt létrehozó, információ cserét lebonyolító ás információ-tároló tevékenységének meghatározott egysége van. Az egyes jelrendszerek, jóllehet immanens struktúrák, mégis csak egységben, egymással kölcsönviszonyban funkcionálnak. Egyetlen jelrendszernek sincs olyan …
Tovább a műhöz