Keresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Letettem a tollat; bevallom gyöngeségemet: kimerültem. Tágra nyílt szemekkel nézvén végig ezen a negyvenéves álmon, ahogy elfordulok az előttem elvonult tarka képektől s megint magam körül látom a köznapi valót: a szédület fog el, miként elfogja ez az érzés az embert, mikor a félhomályos nézőtéren ülvén néhány negyedórán át a káprázatos, szines fényben úszó szinpadon csüng összes idegeivel, aztán lehull a függöny s megint a rendes világításban látja maga körül a szomszédait meg az egész nézősereget. Néhány negyedórai játéka a szineknek a szinpad kaleidoskopjában – mi az a káprázat ehhez a negyven éven át tartó csudás ragyogáshoz képest! Történetet írni egyszerűt, mindennapit; fősteni benne emberi szemhez simuló lágy szinekkel, változatosan itt-ott sötéttel, borongóssal is, s csak néha-néha kivillanó élénk tűzpirossal: gyerekjáték ez, mely szórakoztat; de csupa fényességet vetni a papírra, a történetírás e vásznára; fényt, amely ha itt-ott alább száll is a vakító fehér izzó pontról, még elborulásában is csak fény az, mely világit és hevít: fárasztó munka ez, mely az enyémnél erősebb kézbe való. Kérek is mindenkit, aki e könyvet átlapozza, ha talál benne erőfogyatkozást, ha talál ott homályos pontokat, hézagokat, melyek látszólag az itt megirt történetéi: ne a Pécsi Dalárda szelleméletének fogyatkozását, elhomályosulását lássa …
Tovább a műhöz
Az 1845-ik esztendő félszázados fordulójához jutottunk. Pécs szab. kir. város ez évi történetének kimagasló eseménye a magyar orvosok és természetvizsgálók VI. vándorgyűlésének falaink között való megtartása. Engedhette-e Pécs városa tova tűnni ez évet anélkül, hogy régi, a kultúrának tett, áldozatkészségének emléket ne emeljen, hogy élő gyermekeit a múltra ne figyelmeztesse s az ősök példáján lelkesülni ne tanítsa?! A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése ifjú korát élte akkor. Közelről-távolról lelkesen sorakoztak jeleseink zászlója alá, legjobb tehetségükkel szolgálva a magyar orvos- és természettudományt. Ma 50 év múlva megizmosodva, férfikorában lehetetlen volt visszafojtani a vágyat: viszontlátni e lelkes harczosokat, hogy láthassuk mindazt, mit 50 év munkája által szereztek, s megmutassuk nekik mindazt, mit 50 év lázas tevékenysége nálunk eredményezett.
Így ért meg a gondolat, hogy városunk a XXVI. brassói vándorgyűlést a XXVII. vándorgyűlés megtartására falai közé hívja bizonyságául annak, hogy Pécs szab. kir. város a mig egyrészről a nemzeti kultúra érdekében falain belül áldozatot áldozatra halmoz, másrészről nem kerülik ki figyelmét azon tudományos törekvés és hazafias lelkesedés sem, mely e vándorgyűléseknek mindenha erényök volt. S csekélységem előtt örökre felejthetetlen lesz az a lelkesedés, melylyel a …
Tovább a műhöz
Nagyanyám még így hívta: Indóház utca, anyám vidám gyermekkori élményeiről mesélt, amikor a hóvalborított meredek utcákon át a városházáig siklottak szánkóikon. Az idős pécsiek bizonyára még emlékeznek arra a pékinasra, akinek triciklijéről a Mecsekről jövet leesett a lánc és a megvadult járművét nem tudta megállítani csak a bőrgyárnál. A villamos után érdemes volt szaladni, az megállt s felvette a sietőt, miközben vidáman csilingelt a járókelők között. A jó pécsiek egyszerűen nem voltak hajlandók a pár arasznyi széles járdán közlekedni. Radocsay vendéglő, Nick söröző, Corso kávéház, Vigadó, Olasz és Jancsi cukrászda, lóversenypálya, repülőtér, Uránia, Apolló mozi, Timár és Czinderi utca. Kinek az egyik, kinek a másik név ismerős ... Pécs igazi kisváros volt, nem túl tiszta, nem is csendes, nem túl gazdag, nem is egészen magyar, de kicsit déliesen vidám, pletykás, vasárnap harangzúgásos, csevegő, süteményillatú. Két szélén sörgyár, fölötte meg csodás szőlők, gyümölcsösök, melynek déli határa már a Petrezselyem utcánál elkezdődött s széles ívben ölelte körül a várost. Pécs azonban mégsem volt mindig ilyen idillikus. Folyt itt vér is, dörgött az ágyú és ropogott a puska is elégszer.
A pusztulásból azonban szorgalmas és építő kezek mindig újraformálták nekünk annyira kedvessé ezt a várost, mely szemünk előtt serdült nagyvárossá …
Tovább a műhöz