Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Hetvenedik születésnapján a Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai publikációinak bibliográfiájával kedveskedett elnökének, Kiss Árpádnak. Derűs mosollyal vette át a több mint harmadfélszáz írást lajstromozó füzetet. Fáradhatatlan cselekvési vággyal, a pedagógia lényegéből fakadó optimizmussal köszönte a gesztust, beszélt terveiről abban a tudatban, hogy mindenre van még ideje, mindent el tud mondani... Elhittük neki, mert a pedagógia volt az élete, s ez az élet a nevelés társadalmi felelősségévé nemesült, s elhittük, hogy évtizedek töretlen alkotó munkájával ki lehet játszani a halált. A mestert köszöntő bibliográfia hamarosan egy nekrológ dokumentumává vált. Egy életmű lezárult: Kiss Árpád 1979. szeptember 29-én váratlanul eltávozott az élők sorából. Tehetsége, műveltsége, széles látóköre, nyelvtudása bármely pályán rangos előmenetelt biztosított volna számára. Szerencse vagy véletlen, hogy a mi hivatásunkat választotta? Most már egyre megy! Élet, pálya és hivatás, ha már életművé áll össze, megmásíthatatlan. Nincs már mód a legilletékesebb megkérdezésére. Maradnak a tények, a tanúk, a művek, az életrajzi adatok, a filológiai hitelesség. Életrajzi adatai híven tükrözik, hogyan lett számára a pedagóguspálya hivatás, az embernevelés lét- és életforma s számunkra példakép. 1907. április 21-én született a Brassó megyei Csernátfaluban. …
Tovább a műhöz
A demokrácia nem parancsuralom. Módszerei sem lehetnek tehát erőszakosak. A nép építő erőinek összefogása és kifejezője: a jellemekben, az egyes
emberek meggyőződésében kell támasztékot és igazolást keresnie. A demokrácia tehát nemcsak törvény, államforma, alkotmány, hanem mindennapi
életgyakorlat, az ítélőerő, az emberség, a becsületes cselekedet vizsgája. Az újjáépítésnek, a magyar demokrácia nagy próbájának immár több mint másfél éve áll mögöttünk s ennek az időnek eredményeit jogos büszkeséggel vehetjük számba. Az új ország alkotmányos kereteit felépítettük, az egészségesebb s igazságosabb társadalmi fejlődés lehetőségei adva vannak. A következő évek munkájának arra kell irányulnia, hogy ezeket a kereteket élettel töltsük ki, hogy népünk művelt, módos és szabad néppé legyen. Ebből a munkából — mivel a magyar tömegeket mindenekelőtt igazabb, korszerűbb, jobb műveltséghez kell
juttatnunk^— oroszlánrész illeti meg a köznevelés embereit. Ok, lehetőségeikhez képest, eddig is megtették a magukét. A legnehezebb körülmények
között, nagy erőfeszítéssel, állam és társadalom közös támogatásával legalább hevenyészve helyreállított iskolaépületekben egyre fokozódó eréllyel folyik a
tanítás. Köznevelési rendszerünk átalakítása és személyzeti felfrissítése, az általános iskolának, a dolgozók iskoláinak szervezése, a …
Tovább a műhöz