Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A papírra készült kéziratokon, nyomtatványokon, grafikákon tárolásuk során - hosszabb-rövidebb idő alatt - különféle eredetű, természetű és megjelenésű (színes) foltok, vagy általános elszíneződés keletkezhet. A foltok és elszíneződések képződésének okait részben a papír és az általa hordozott anyagok összetételében, részben a papír alapú tárgyat ért külső hatásokban kell keresni. Az anyagösszetétel (a lignin, az enyvező anyagok, a vas-, réz- és egyéb fémszennyezések), valamint a papíron lévő tinták és festékek savas vagy oxidáló, illetve oxidálódó alkotórészei (savak, olajok, fémek, fém-oxidok) lehetnek felelősek a sárgásbamás foltok, vagy az egész papírlap (ugyancsak többnyire sárgás vagy barnás) elszíneződésének kialakulásáért. Egyes környezeti hatások részben önállóan, részben a műtárgy bizonyos anyagösszetétele esetén okoznak elszíneződéseket, foltokat a papíron. Az ultraibolya sugarakat tartalmazó fény pl. elsősorban a lignintartalmú papírok sárgulását-bamulását okozza. A különféle szennyezések, rákerülve a papírra, általában a szennyezésre jellemző foltosodást hoznak létre. Ilyenek pl. a por, zsír, verejték, nyál keverékéből kialakuló szürkésfekete ujjnyomok a lapok szélén, sarkán; az egyes ragasztók, oxidálódása és savassága által keletkező barnás, esetleg ragacsos, fényes foltot, az áttetsző zsír-, olaj-, …
Tovább a műhöz
A papírgyártáshoz használt rostanyagok (cellulóz, félcellulóz, facsiszolat) eredeti állapotukban nem tartalmaznak szabad savat, A facsiszolat azonban a fa lignin tartalmát szinte változatlan mennyiségben tartalmazza. A lignin a fa nagymolekulájú, aromás vegyületekből felépített részét jelenti Ezekhez a vegyületekhez savas jellegű csoportok kötődhetnek, ill. belőlük hő hatására szerves savak (pl. hangyasav, ecetsav) hasadhatnak le, és ezek adhatják a facsiszolat gyengén savas kémhatását. A semlegestől eltérő pH-értékeket a papírkészítés során használt segédanyagok, ili. ezek és az
alapanyag között később lejátszódó reakciók termékei is adják. A tapasztalatok szerint a 17. sz. második felétől készített papírok savtartalma nagyobb, mint a korábbi papíroké. Ebben az időben kezdtek felhagyni a meszes rothasztással, és kezdték alkalmazni az állati enyv tartósítására és a papírhoz kötésének javítására a timsót (kálium-alumínium-szulfát). 1807 óta használják enyvezésre - az állati enyv helyett - a kolofónium-gyantát, alumínium-szulfáttal együtt. A savasan
hidrolizáló alumínium-szulfát természetesen savassá teszi a papírt. A 18. század vége - 19. század eleje óta a rongy, majd a cellulóz fehérítésére használt klórgáz, később a hipokloritok a vízzel hipoklórossavat és sósavat képeznek. Ha ezeket az anyagokat nem mossák ki a cellulózból tökéletesen, akkor …
Tovább a műhöz