Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Az állam- és jogtörténet-tudomány a modern történetkutatással egyidejűleg keletkezett. Feladata az állam- és jogfejlődés feltárása, az állam- és jogintézmények keletkezésének, módosulásának és megszűnésének magyarázata. Az állam- és jogtörténettudomány a történeti forrásokra, elsősorban a fennmaradt jogemlékekre, továbbá a jogi és a történeti tudományok által feltárt tudományos eredményekre támaszkodik. Eredményei nem szorítkoznak a történelmileg kialakult intézmények leírására, hanem azok magyarázatát, a társadalom fejlődésében betöltött szerepüknek az értékelését is adják. Az állam- és jogtörténet a legáltalánosabb meghatározás szerint az alapvető társadalmi viszonyokkal dialektikus összefüggésben fejlődő állam- és jogrendszerek története. Az állam- és jogtörténet-tudományok fejlődése ma már évszázadokra visszanyúló historiográfiai előzményeken kísérhető nyomon. A társadalom, az állam és a jog története iránti érdeklődés mindig kapcsolatban állt az embereknek azzal a törekvésével, hogy jobban eligazodjanak a jelenben, megértsék koruk társadalmi jelenségeinek okait és előre lássák, milyen irányban fognak azok fejlődni a jövőben. E törekvések hatnak a kifejlődő állam- és jogtörténet-tudományokban is. A modern jogtörténetírás kezdetei a feudális társadalom felbomlásának és a polgári társadalom kialakulásának időszakába …
Tovább a műhöz
Az európai szocialista országok egyetemein általánosan ismert egyetemes jogtörténet sokat tett azért, hogy az itt szóban forgó népek - hosszú ideig elhanyagolt - újkori története tudományos megalapozást nyerjen. Hazai és külföldi - gyakran világszerte ismert - kézikönyvek egész sorát lehet ma már megemlíteni, amelyek eligazítást nyújtanak számunkra a részletekben csakúgy, mint a feltáruló tények világtörténeti összefüggéseiben. A jogtörténet-tudomány egyidejűleg megteremtette a lehetőségét annak is, hogy - a modern történetszemlélet igényeinek megfelelően - a feltárt források eredeti anyagába betekintést nyerjünk. Ezt a szélesebb, tudományos értékű igényt követi újabban az a törekvés, hogy a korszerű egyetemi oktató-nevelőmunka az adott kor eredeti forrásaira épüljön. Nem egyedülálló tehát az a hazai törekvésünk, hogy a jogtörténettudomány által vizsgált fejlődési folyamatokat az eredeti forrásokon keresztül is követhetővé tegyük az új jogász nemzedékek előtt. A jogfejlődés korszerűbb szemléletének igénye hozta felszínre ezt a szélesen kibontakozó törekvést, amely egyben a hallgató közvetlen elemző, alkotó munkájának kibontakozását segíti elő. Éppen ezért nem törekedtünk a gyűjteménybe felvett források kimerítő elemzésére, sőt az egyes forráscsoportok teljes szöveganyagának a közreadásától is el kellett állnunk, miután a kútfők egy …
Tovább a műhöz
Az állam- és jogtörténet-tudomány a modern történetkutatással egyidejűleg keletkezett. Feladata az állam- és jogfejlődés feltárása, az állam- és jogintézmények keletkezésének, módosulásának és megszűnésének magyarázata. Az állam- és jogtörténet-tudomány a történeti forrásokra, elsősorban a fennmaradt jogemlékekre, továbbá a jogi és történeti tudományok által feltárt tudományos eredményekre támaszkodik. Eredményei nem szorítkoznak a történelmileg kialakult intézmények leírására, hanem azok magyarázatát, a társadalom fejlődésében betöltött szerepüknek az értékelését is adják. Az állam- és jogtörténet a legáltalánosabb meghatározás szerint az alapvető társadalmi viszonyokkal dialektikus összefüggésben fejlődő állam- és jogrendszerek története. Az állam- és jogtörténet-tudományok fejlődése ma már évszázadokra visszanyúló historiográfiai előzményeken kísérhető nyomon. A társadalom, az állam és a jog története iránti érdeklődés mindig kapcsolatban állt az embereknek azzal a törekvésével, hogy jobban eligazodjanak a jelenben, megértsék koruk társadalmi jelenségeinek okait és előre lássák, milyen irányban fognak azok fejlődni a jövőben. E törekvések hatnak a kifejlődő állam- és jogtörténet-tudományokban is. A modern jogtörténetírás kezdetei a feudális társadalom felbomlásának és a polgári társadalom kialakulásának időszakába …
Tovább a műhöz
A hazai jogtudomány nemes hagyományainak egyike az az „egyetemes európai jogtörténet”, amely egykoron az ismert Leo Thun-Hohenstein-féle egyetemi reformok megjelenése (1855) nyomán bontakozott ki minálunk, és le nem becsülhető értékek hordozójává lett a magyar jogi közgondolkodás fejlődésében. Valójában akkor született ez a tudományág, amidőn a modern társadalom állam- és jogrendjének megalapozása végre napirendre került Magyarországon, és általa a korabeli fiatal jogásznemzedék európai látókörre tehetett szert. Jól tudjuk persze, hogy eleink a magyar reformkorban, még korábban a „fény századában” már ösztönösen keresték a társadalmi haladás útjait feltáró komparatív jellegű jogi historizmus adta lehetőségeket, és ezzel hazánk valóban páratlanul gazdag hagyományt teremtett a módszeres általános jogtörténetnek. Nem könnyű dolog ilyen gazdag tudománytörténeti előzmény után az adott tudományág kézikönyv jellegű szintéziseinek a megteremtése. Újabb kori kultúrhistóriánk nem egy esetben tett kísérletet a hasonló tárgyú kézikönyv megalkotására, és viszonylag hamar megszületett az a felismerés is, hogy ez a feladat nem egy ember testére szabott. A nemzetközi tudományos eredmények folyamatos számbavétele, illetve számos kultúrkörben fogant jogcsoportrégió ismerete valóban jól szervezett team közremunkálását feltételezi ma már az ilyenfajta …
Tovább a műhöz
Az 1963/64. tanév óta tartó egyetemi előadói pályafutásom alatt kezdettől fogva közreműködtem mindkét történeti jogi főkollégium: az egyetemes alkotmány- és jogtörténet, valamint a magyar alkotmány- és jogtörténet gondozásában. Tárgyainkat az 1981/82. tanév — miskolci tanszékalapításom — óta párhuzamosan adtam elő; e megoldást — mint Szegeden egyébként is bevett gyakorlatot — az Alma Materbe való visszatérésem, 1988 után is fönntartottam, ami — egyebek mellett — azzal az előnnyel is járt, hogy vizsgáztatásukat is együttes szigorlat keretében végezhetjük a második szemeszter befejeztével. Az elmúlt években visszatérő gondot jelentett e tárgyakat hallgató ifjúság ellátása tananyaggal. A szegedi tanszék mind ez ideig a Tankönyvkiadó gondozta tankönyvekre, a Horváth Pál szerkesztette Általános jogtörténetre (1991) és Csizmadia Andor Magyar állam- és jogtörténetére (utolsó kiadás: 1992) volt utalva, ám az .előadott tananyag jelentősen eltért tőlük. E különbségek áthidalását szolgálták a tanszék 1989 óta folyamatosan megjelenő tansegédletei, köztük Alkotmánytörténeti tanulmányok főcímmel repróit formában közreadott kolligátumaim három kötete (1991-1993). Mindezek mellett is elodázhatatlannak látszik jó évtizede tervezeti tankönyveim formába öntésének és folyamatos publikálásának elkezdése. Mivel részben eddigi előadásaimhoz képest is új …
Tovább a műhöz
A jogszociológia, mint tudomány önállósága feltételezi önálló kutatási tárgy és módszer meglétét. A tudományos életben ugyanis általában akkor önálló egy tudomány, ha saját, rá jellemző tárgya és módszere van. A joggal foglalkozó tudományok áttekintése során rögtön szembeötlő, hogy elkülönülnek az egyes jogágakkal foglalkozó ágazati jogtudományok, valamint a jogbölcselet. Az egyes jogágakkal foglalkozó tudományágak alapvetően dogmatikai szempontból közelítenek a joganyaghoz, azaz fogalmak segítségével kívánják a tételes jogot rendezni, illetve magyarázni. A dogmatikai jellegű tárgyak mellett része a jogi stúdiumoknak a jogbölcselet, ami nem más, mint a jogról szóló általános tan, amely részben a jog fejlődésében szerepet játszó elméleti tanokkal foglalkozik, de taglal olyan kérdéseket is, mint például az igazságosság szerepe a jogban, illetve a jog viszonya meghatározott társadalmi jelenségekhez, mint a politika, vagy éppen a gazdaság. Úgy tűnhet, hogy ez a tudományos rendszer a jogról átfogó képet ad, amely után joggal vethető fel, hogy miben képes a jogszociológia ezek után hozzájárulni a jogról alkotott tudáshoz. Az egyik kézenfekvő válasz az lehet a fenti kérdésre, hogy a jogszociológia nem más, mint a jog területére alkalmazott empirikus szociológia. Olyan diszciplína, amely az empirikus kutatás módszereivel, statisztikai adatok elemzésével, …
Tovább a műhöz