Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az aspiránsképzést és a tudományos minősítést szabályozó joganyag közel egy évtized alatt keletkezett. Az első jogszabálynak 1950-ben történt megjelenése óta a fejlődés számottevő. E fejlődés —, a tapasztalatoknak és a szükségletnek megfelelően — Újjabb jogszabályok létrehozását és esetenként a meglevők módosítását vagy kiegészítését igényelte. Ennek következtében e joganyag nehezen tekinthető át. A meglevő joganyag rendszerezése annál is inkább fontosnak látszott, mivel éppen a legújabb jogszabályok alapján jelentékenyen megnövekedett azoknak a száma, akik az: aspiránsképzéssel és az azzal összefüggő kérdésekkel közvetlenül foglalkoznak. Másrészt viszont az egységes alkalmazás az egyes szabályok tartalmának megvilágítása és az érdeklődők igényeinek kielégítése érdekében szükségesnek mutatkozott a hatályos jogszabályoknak magyarázatokkal való ellátása. Az összeállításnak tehát az a célja, hogy a hatályos joganyagot felelevenítse és az alkalmasnak ítélt rendszerezéssel áttekinthetővé tegye. Az összeállítás ennek érdekében nem a jogszabályok történeti sorrendjét követi, hanem a hatályos joganyagot egyes témák köré csoportosítja. Ennek a módszernek esetleges hibái ellenére az az előnye, hogy az élő joganyag áttekintését az érdeklődők számára is megkönnyíti. Az összeállításba nem kerültek felvételre azok a jogszabályok …
Tovább a műhöz
Immáron ötven éve, hogy a pszichiátria területén dolgozom. Tudatosan választottam a szakmát, bár medikus koromban csak egy része, a pszichoterápia érdekelt. Már akkor olvastam idegen nyelveken, és bejárhattam a Budapesti Orvostudományi Egyetem (később Semmelweis Orvostudományi Egyetem - SOTE, ma Semmelweis Egyetem) Kari Könyvtárába, ahol kézbe vehetőek voltak a világ vezető orvosi szaklapjai, az itthoni kiadványok is, és így tájékozódtam arról, mi történik a pszichiátria terén a világban. Orvosegyetemi éveimben a pszichiátria Budapesten sajátos virágzásban volt. Nyíró Gyula önálló tanszéket hozott létre, és a szakma önállóságát hangsúlyozta. Az ötvenhatos forradalom utáni képlékeny társadalmi szakaszban önálló szakvizsga lett a pszichiátria (korábban az ideggyógyászat egyik területe volt), de a szovjet mintára megalapított Orvostovábbképző Intézetben (később egyetemen, különböző nevekkel) még a nyolcvanas évekig is csak ideggyógyászati tanszék működött, és az irányította a pszichiátriában is a továbbképzést. Még a budapesti Pszichiátriai Klinikán is illett neurológiai szakképesítést szerezni; a három vidéki egyetemen ez egyenesen kötelező volt.
Nyíró Gyula tekintélye nagy volt, nemcsak Budapest okán, ahol az egészségügyet nagy befolyással szervező Egészségügyi Minisztérium működött, hanem azért, mert sajátos irányzatot képviselt. Egyfajta …
Tovább a műhöz
Az iskolaügy államosítása egyik legnagyobb politikai harca volt a magyar demokráciának. De ezt a harcot is győzelemmel fejezte be. Az iskolaállamosítás törvény lett. E törvény megszületésének előzményeiről, indokairól, politikai, művelődési jogosultságáról és halaszthatatlan szükségességéről, beszélnek az itt következő dokumentumok, a parlamenti vita, a pedagógus nagygyűlés szónokai s mindaz az anyag, amely — rövidre fogva — minden érdeklődő elé tárhatja az iskolaállamosítás történelmi fontosságát.
Tovább a műhöz
Jelen kötet a kitalálók, a szerkesztő és a szerzők szándékai szerint hiánypótló és rendhagyó kísérlet a magyar könnyűzenei menedzsment feltérképezésére tizenkét hazai szakember segítségével. Hiánypótló, hiszen könnyűzenei menedzsment témakörben még nem született korábban átfogó magyar nyelvű kiadvány. Rendhagyó, mivel elsősorban gyakorlati szakemberek útmutatásait tarthatja Kezében az olvasó. A kötetben tizenkét olyan témát igyekeztünk feldolgozni, amelyek minden induló produkció és kezdő könnyűzenei menedzser számára nélkülözhetetlenek, és segítséget nyújtanak az első lépéseknél. A kötet így elsősorban azokra a gyakorlati ismeretekre fókuszál, amelyek nélkül kezdő zenekarok és menedzserek nem, vagy csak nehezen tudnak eligazodni a zeneipar útvesztőiben. A szerzők az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogram keretében 2014 óta szervezett zeneipari edukációs rendezvénysorozat, a Backstage programok előadói is. Az Alprogram - terveink szerinti - első kötete a Backstage-ek során elhangzott előadások egy részének leírt, szerkesztett összefoglalóját közli. (...) 1985 óta foglalkozik különböző produkciók körüli munkákkal, menedzsmenttel és bookinggal. Olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Palermo Boogie Gang, a Ripoff Raskolnikov, a Wei Wu Wei, a Quimby, az Orchestra Luna, Little G Weevil, Orszáczky Jackie, az …
Tovább a műhöz
Ez a könyv elsősorban a szaktanítói tanfolyamok hallgatói számára készült, s a számukra előírt vizsgálati anyagot tartalmazza. Fejezetei, alfejezetei a 13.500/1947. V. K. M. sz. rendeletben (Köznevelés, IV. évf. 1948. 1—2. sz.) felsorolt problémákhoz igazodnak. Éppen ezért külön „vizsgakérdéseket“ nem állítottunk össze; az az olvasó, aki az idézett rendelet pedagógiai vizsgaanyagát könyvünk tartalomjegyzékével összeveti, a szoros megegyezést tüstént felfedezheti, s a könyv lapjainak forgatásával kérdéseire feleletet is talál. Munkánk címe: Az új nevelés kérdései. Nem állítjuk tehát, hogy átfogó neveléstannal jelentkezünk a magyar pedagógiai irodalomban, viszont nem tagadhatjuk, hogy többet akartunk adni egyszerű tanfolyami tankönyvnél. A felszabadulás óta nagyobb
lélekzetű és a haladó nevelői felfogás szintézisét megkísérlő munka még nem látott napvilágot. Ezért azt is célunknak tekintettük, hogy megkíséreljük összefoglalni a modern, lélektani és társadalomtudományi szemléletű pedagógia problémáit. Szándékosan szólunk csupán problémákról, hiszen
tudatában vagyunk annak, hogy a végleges megoldások kiérleléséhez még időre van szükség. Könyvünk első része a lélektani, második része pedig a szociológiai szemléletű pedagógiáról sző.mol be; az előbbi elsősorban a m.ó dszer, az utóbbi a demokratikus iskolarendszer végső kijegecesedése …
Tovább a műhöz
Bulla Aurea 800
- 2022
„Országunk bírája, míg a curián leend, mindeneket ítélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse. De mikor az ö jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse” - fogalmaz az 1222-ben Jeruzsálemi II. András királyunk (1205-1235) által kiadott, arany függőpecséttel megerősített híres kiváltságlevél, amit Aranybullaként ismer az utókor. Az idén 800 esztendős privilégiumlevél alkotmányos identitásunk talán legszebb történeti ékessége. A szűkszavú oklevél számos közjogi elemet magában foglal, köztük az igazságszolgáltatásra vonatkozókat is. Az eredetileg egységes szövegezésű bullát a késő utókor osztotta fel cikkelyekre, az ország bíráiról (nádor, országbíró, ispán stb.) és az igazságszolgáltatásról több helyen is rendelkezik. Az utolsó cikkelyben a nádorral kapcsolatban mondja, hogy az „az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ö maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen” - mintegy alkotmánybíráskodási szerepet hagyva a palatínusra, nem véletlen, hogy ma az alkotmánybírák talárjuk felett a bulla aranypecsétjének mását viselik. A bulla a sajátos magyar alkotmányos felfogás és közjogias észjárás tükre, maga volt a korlátja a feudalizmus kialakulásának Magyarországon azzal, hogy nem engedte a közhatalmat magánhatalommá alakítani, bár …
Tovább a műhöz
Dum Clementissime pateris, ut TE Duce, TE Auſpice in litterariam banc arenam deſcendam, atque Aſſertiones meas Sacratiſſimo Nomini TUO inſcribam AUGUSTISSIMA DOMINA! quid aliud agis, quam inſtaurata profuſa liberalitate TUA litterarum ſtudia, atque boneſtiſſimas facultates ſtabilire pergis. ET SI enim incredibilem ardorem illum, belli, pacisque artibus Rempublicam florentem conſtituendi, quo a ſuſcepti Imperii incunabulis flagrabas, tot eresta Lycæa teſtentur, tot, ſeu quas labentes ſuſtinuiſti, ſeu inopes locupletaſti, ſeu denique novis ſcientiarum acceſſionibus ornaſti, Academiæ prædicent: bæc ipſa, in qua conſiſtimus, Regia Univerſitas tacentibus nobis etiam loquatur: tamen minime TE de Republica, de univerſa bominum ſocietate bene meruiſſe exiſtimas, niſi Domicilium, ſeu Arcem banc ſcientiarum, quam plantavit dextera TUA, ſolicitudine, favore, Gratia, Clementiaque TUA erigeres, erestam amplificares, amplificatam firmares. Constitueras Clementissima Domina!. non modicis ſumptibus ſcientiis ædes Tyrnaviæ magnificas, addideras, quæ præexiſtenti Univerſitati deerat, Facultatem Medicam, in ſingulis porro Facultatibus, novos, novis conſtitutis ſtipendiis Doctores, Magiſtrosque nominaveras.
Tovább a műhöz
Plerique eorum, qui Eccleſiæ alicujus, præſertim vetuſtæ, ac nobilis, origines ſcribere inſtituunt, haud ſatis vel muneri ſuo, vel ſuſcepti operis dignitati fe facere exiſtimant, niſi vires omnes ingenii, conatusque ad id contuliſſe videantur, ut aliquem ex Apoſtolis, vel Apoſtolicis primæ ætatis viris ejusdem Eccleſiæ parentem, & conditorem fuiſſe, lectoribus perſuadeant. Cumque non raro monumenta ad orandam hujusmodi cauſam ſatis idonea haud præſtoſint; alienum ſcriptores iſti ab inſtituto fuo non arbitrantur, aptas in ſubſidium vocare conjecturas; quippe qui bus ſi minus veritatem demonſtrare liceat, ad id tamen, quod veritati proximum eſt,
perſæpe acceditur.
Tovább a műhöz
In Pannoniam quemadmodum, a quibus prædicatoribus, quibusve temporibus invecta ſit religio Chriſtiana, fatis eſt, inarbitror, ſuperiore libro demonſtratum.
Sequitur, ut exponam, quibus præſidiis fidelium, Eccleſiarumque numerus in his plagis auctus, conſervatusque fuerit. Ac primum quidem dubitandum haud videtur, quin Apoſtolorum Principes, eorumque diſcipuli, Epænetus, Andronicus, Apollinaris, aliique, quos fuam convertendis Pannonibus operam contuliſſle diximus, nihil eorum prætermiſerint, quæ ad propagandam latius Chriſtianitatem, conſtituendumque DEO fidele Templum conducere perſpiciebant.
Tovább a műhöz
Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii, inclyii Regni Hungariae per m. Joannem Kithonich de Koztanicza, artium liberalium et philosophiae magistrum, causarum regalium directorem et sacrae regni Hungariae coronae fiscalem
- Kitonich János
- 1650
Mivel némellyek akarmiben is akadozni és patvaroskodni szoktak; azokáért némely dogokról az, Olvasokat röviden tudositani akarám. Először-is: A Törvény Dolgaiban forgó mindennapi Deák Terminusokat, mellyekkel még a Deáktalan Perlekedő köz-rend-is elegyesleg szokott élni, én először forditatlanul hadtam vala; midőn már á nyomtattásához akarnék kezdeni, némellyek ugy javallák s tanátslák-is,hogy á mennyire lehetne, azokat-is forditanám, és egészlen Magyarul botsátanám-ki; mellyet megis cselekedem, á mennyire lehete.
Tovább a műhöz
Kik figyelemre méltaták történelmi előtanulmányaimat, s azok eredményeit: Erdély Ritkaságait (Kolozsvár, 1853), melyben történelmünk színterét; Erdély Régiségeit (Pest, 1852), melyben csatatereinket s őseink sasfészkeit; Erdély nevezetesebb családait (Kolozsvár, 1854), melyben csatáink hőseit, s a sasfészkek fiait; Erdély Történelmi Regéit és Adomáit (Kolozsv. 1857), melyekben traditioink történelmi elemeit tanulmányoztam s ismertettem: be fogták látni, hogy nem vagyok a néma gyermek, ki atyját végveszélyben látva szólal meg, vagy a történész, kit a Capitolium romjain lep meg Róma nagyságának elsiratási gondolatja. S mégis ennyi jó akarat mellett is, évek óta halogatáni e munka közrebocsátását, várva ha tán egy szerencsésebb előlép. Az erdélyi muzemn megnyílásának reménye éppen a sajtó küszöbén találta e munkát, lassan folytatám a nyomatást, s kinyomatva hónapokig hevertettem azon gondolattal, hogy a múzeum megnyílása esetére félre teszem, erösebb kezekre bízva e tért: de miután muzeumunk ügye bizonytalanság közt hányódik, megkezdem e munkát, hogy az írással szólva, még munkásokat édesgessek nemzetünk munkájában elkésett szőlőjébe. Mert sok a munka, s ha mindenikünk csak remeket akar, ha senki sem határozza el magát az áttörő keserű poharát kiüriteni, akkor a sisyphusi munkát százan meg-százan fogják elöl kezdeni, s Erdélynek történelme mégsem lesz …
Tovább a műhöz
Az első kötet elején történetiróink felett tartottam futólagos szemlét, itt levéltárainkról hozok némi töredékeket: ott gazdag mezejét mutatám fel ismeretes kutfőinknek, itt tengerét a mondhatni még ismeretlen történelmi gyöngyszigeteknek. Előttem a nálunknál szerencsésebb jövőkor lebegvén, hogy édes hazánk gyönyörü történelme annál hamarább felderittessék, nem vágom be magam után az ösvényeket, melyeket jártam; sőt jegyeket kivánok fenhagyni, mintegy újmutatóul arra, hogy minél világosabb legyen, mennyire terjedt korunk buvárlata. Mert fajdalom, oly kevés a megfutott tér, hogy hazám, fiatalai nem táplálhatják a görög ifju azon fájdalmát, hogy elődei mit sem hagytak fenn hoditatlan. Mert bár történetiróinknak szép számát mutattam fel, mindaddig, míg ezeknek kritikai kiadása nincs, míg levéltáraink nyomán Erdélynek Codex diplomaticusát össze nem állítjuk:— addig Erdély pragmatica historiáját várni senkitől sem lehel. Kik addig dolgozunk, tantalusi szomjnak tesszük ki magunkat. Azonban e munka, Erdély története kiaknázása, nem oly csekély munka, hogy azt egy két embertől, vagy csak egy egész nemzedék mükedvellö munkásságától is remélnünk lehetne. Mert bár Erdélynek oly történetbuvárai voltak, Ucnkő, Édcr, gr. Kemény és mások, hogy akármely ország büszke lehetne reájok, hogy mégis igen sok maradt bnvárlatlan, azt le vértáraink ide függesztett ismertetési …
Tovább a műhöz