Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A mohácsi csatával történet-múzsánk képe elborul. A nemzeti nagyságérti diadalmas hadjáratok trónhelyreállitási küzdelmekké változnak. Magyarország megszűnt nagyhatalmasság lenni. A mohácsi csata elvesztése utat nyitott a töröknek, II. Lajos király eleste trónkövetlési igényt; Ausztriának; s az éppen folyamatban levő polgári és egyházi reform forrongása kaput a külföldről ránk uszított pártviszálynak. Két hatalmasság kereszttüze közé szorult a magyar... S éppen e nehéz időkben a nemzet minden rétege haldokló és születő eszmék bűvölete alatt állt: a népet addig járszalagon vezető olygarkia és papiuralom ingadozott; a nemzetet összetartó trón megürült... a mult visszaállithatlan rom, a jövő alaktalan reménynyé lön... Egy nagy, kétely nyomott minden kedélyt... Az eddig hatalmas nemzet, melynek élén Etele, Árpád birodalmot alkotott, Nagy. Lajos, Mátyás király félvilággal szembe szállt: bizodalmatlanságba esett önmaga iránt... S csoda-e, ha széles Európában csak az egy francziától támogatva, visszaemlékezett Etele birodalma végromlásárá. S elcsüggedve jövője felett, a nagy rész nem meré vagyonát koczkázatra vetni — a közért, nem életét a hazáért... És itt, a nemzeti lét végveszélye pontján kezdődik a kis, de az ábrándosságig lelkes Erdély hősies szerepe; kezdődik sajátlag története, melyben a mirmidonok hitregés jelenetei újulnak meg. ...Itt e …
Tovább a műhöz
Mióta Erdély Törlénelme harmadik kötetét kiadtam, a nemzet azon nemes ötletre jött, hogy nemzeti öltözetét, mit már csak diszöltözetnek használt, újra felöltötte, s a társadalom minden rétegét áthatotta a vágy, hogy őseink elhanyagolt szokásait, mennyiben lehet, ismét visszaállítsuk. A nemzeti viseletek és szokások az erdélyi nemzeti fejedelmek udvara által a nemzeti fejedelmek korszakában érvén el culminatiojukat, hogy a nemzet nemes hajlamának a történelem is némi útmutatással szolgáljon, jelen munkám egyes pontjait összeállítva, 1860-ban ily czimü munkát bocsátottam közre: A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Nem kívánok reá bővebben visszatérni, csak annyit akarok tartalmából megemlíteni, mennyi jelezni fogja azt, hogy a „Viseletek és szokások" történelmen kiegészítő részét képezik. Legyen elég azért tartalmából néhány fejezet czimét megemliteni, milyenek: a háztartás, lakhely és bútorzat; férfi viseletek: a hajzat, egyes öltözetek; női viseletek: hajzat és fő ék, az öltözék darabok; az asztaltartás: élelmi szerek, teriték, reggeli, ebéd és vacsora, az italok, a fejedelmi ebéd szertartásai; a családi élet: a család tagjai és foglalkozása, a cselédség, a fejed, udvarszemélyzete; a családi élet ünnepélyei: keresztelés, nász, fejedelmeink násza, temetkezés, fejedelmeink temetése ; a társadalmi élet: …
Tovább a műhöz
Még egy pár szó a fejdelmikor jellemzéséhez. A nemzett fejdelemség végnapjai felé közelgünk. Erdély határa mikor a Rákócziak felléptek, — miután a határt, mit Szolimán adott Isabellának, Bocskai és Bethlen Gábor helyreállitá, — csaknem az, mi a fejdelemség. kezdetén volt; Magyarhonból, a Zápolya által ide csatolt, Zaránd-, Közép-Szolnok- és Krasznán kivül, Bihar, Marmaros; a Bánság egy része folyvást ide tartoztak. Még elég tekintélyes kis ország arra, hogy a Magyar-királyság alkotmányos életének folytatója s fenlartója legyen. Története eddigi folyama már eddig is nagyszerű és vihavos phasisokon ment át; mindenik fejdelem uralkodása mint egy-egy nagy jelenet szövődik Erdély történelme tragicus folyamába: Zápolya János, és neje Isabella királyné a magyar trón helyreállításának gondolatával voltak elfoglalva; fiok János Zsigmond lemondva a budai Irón helyreállithatása reményéről, itt a magyar királyság fellegvárában, mintegy menhelyül, az erdélyi fejdelemséget alapitá; Báthori István átvévén Erdélyt, mintegy folytatólag a régi vajdai kort, a mint megerősödött, a török udvar protectioját keresve, fejdelemmé nötte ki magát; bátyja Báthori K ris t ó f még használja a vajdai cziinet, de nr, ország fejdelemnek czimezi; folytatja a. hagyományos politikát: n törököt adóval, Auslriát szép szóval tartani; — fia Báthori Zsigmond a jezsuiták befolyására az …
Tovább a műhöz
- Szerelem.? Beszéljünk másról, annyi más téma van, nem kell mindig hazudni...! - mondta Stella. Ádám letette a cigarettáját, éppen rá akart gyújtani. A keze mintha megakadt volna a levegőben, lehet, hogy a lány vállát akarta megsimogatni vagy közelebb húzni magához. De csak a szék karfája tette a kezét, mert a szomszédos asztaltól, mintha idenéztek volna. - Drágám! Tudod, hogy szeretlek és soha nem hazudok neked! Soha! Nem ígértem semmit és most sem ígérhetek. Egyelőre nem válhatok el Nicole-tól, megoldhatatlan. - Ezt pontosan tudom! Négy éve hallom ezt és már kezdem unni! Ha tényleg szeretnél, találnál valami megoldást. De így, kényelmesebb neked! A házasságod tökéletes! Boldogak vagytok! Nicole élvezi, hogy most grófné, te meg élvezed az ő pénzét. - Ezt úgy mondod, mintha egy közönséges gigoló lennék, akit a gazdag felesége tart el! - Soha nem használtam ezt a kifejezést! De legyünk őszinték, mielőtt Nicole-t elvetted, nagyon szegény voltál. Papírból etted a parizert vacsorára a nyomorult kis lakásodban, ahol még lift se volt, gyalog kellett felmászni az ötödik emeletre. - Tévedsz, volt lift! - Csodálom, ilyen rozoga, lebontásra ítélt, régi házban! Most a Park Avenue-i Penthouse-ban laksz és állandó asztalod van a „Four Seasons”-ben. Mercedest vezetsz, azelőtt subway-n jártál be a vacak állásodba! Hát ez kis különbség! - Nagyon bánt, hogy így beszélsz Stella! A …
Tovább a műhöz
Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanúja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget tíz utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jelent a régebbi múlt romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi …
Tovább a műhöz
A Fejérváry-kormány hivatalbalépése Makón is zavarokat okozott. Csanád vármegye az elsők között kimondta az ellenállást a nemzetre oktrojált kormánnyal szemben és a megye lírainak kuruckodása különösen azért volt szenvedélyes, mert ezt személyi momentumok is szították. A darabont-kormány hatalmas
belügyminisztere ugyanis, akinek politikája az egész Fejérváry-uralomnak irányt mutatott, Kristóffy József volt, korábban Csanád vármegye főjegyzője, aki tehát régi nekszusban állott Makó város és Csanád vármegye intéző köreivel. Kristóffyval való régi barátsága folytán vállalta a föispánságot Cseresnyés János
főkapitány, az én korábbi hivatali főnököm, egy roppant szigorú, energikus ember, kevély egyéniség, akinek ép a temperamentuma miatt hosszú hivatali pályáján előbb, mint főkapitánynak, később mint Makó város polgármesterének gyakran gyűlt meg a baja a vármegyei hatóságokkal. A nemzeti ellenállás egyik legtüzesebb
vezérének, Justh Gyulának is régi ellenlábasa volt Cseresnyés, ő ejtette Justh Gyula arcán az országos nevezetességű párbaj alkalmával azokat a súlyos vágásokat, melyek kissé eltorzították a függetlenségi vezér arcát. Cseresnyés megjelenése a Csanádi vármegyeházán végleg felkavarta a különben is szenvedélyesen csapkodó hullámokat. A vármegyei tisztikar megtagadta az engedelmességet a Fejérváry-kormány főispánjának, Hervay …
Tovább a műhöz
A poiitikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt. A milleniumtól a háború végéig olyan jelentős helye volt az ország életének ez a kávéház a Rákóczi-ut és a Szentkirály-utca sarkán, hogy a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak. A Balaton, régies nyelven szólván, nem csupán politikai gyüldéje volt és nemcsak az irodalom kritikai helye, hanem valamely élőrésze az ország közvéleményének és lelkiismeretének s a Balaton jelentőségét nem tudták megtagadni sem a kormányon, sem az ellenzéken, de még Bécsben és a külföldön sem. Ma már tudjuk: a mindenkori kormányok éppen úgy bizalmiférfiakat tartottak a Balatonban, mint a bécsi közös külügyminisztérium, avagy a külföldi követségek. A Zsolnay-majolikával burkoltfalu kávéházban a Szentkirályi-utcai oldalon egymás mellett állott két hosszú asztal és mellettük a kávéház közepén egy nagy kerek asztal (mert abban az időben még a kávéházakban tudták, hogy a kerek asztal a kényelmes és a kellemes forma a vitatkozó társaságok számára) és két hosszú asztalnál ültek váltakozva, de a nap minden …
Tovább a műhöz
Egy-egy szakterület számára az átfogó jogi szabályozás megújulása jelentős esemény. Nincs ez másképpen a veszélyes hulladékokkal foglalkozók - termelők, begyűjtők, szállítók, kezelők - valamint az érdekelt hatóságok körében sem: az új kormányrendelet évekig meghatározza a tevékenységüket. Számos vitatott
vagy rendezetlen kérdésre igyekeztek választ adni a jogszabály alkotói, remélem sikerrel. „A Kormány 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelete a veszélyes hulladékokról” kihirdetésével összefüggésben a kézikönyv megkísérli egymás mellé tenni a vonatkozó joganyagot és annak magyarázatát, a bevezetés indoklását, az új nyomtatványokat és kitöltési útmutatókat, valamint a segédleteket és kódjegyzékeket a használat könnyítése érdekében. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik munkájukkal, javaslataikkal közreműködtek a kiadvány létrehozásában. Külön köszönet illeti a svájci Kormányt az új információs rendszer kifejlesztéséhez nyújtott támogatásért. | Mit kell tudni a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos jogszabályokról? A Kormány az 1996. július 12-i ülésén elfogadta a Bázeli Egyezmény kihirdetéséről szóló 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendeletet, valamint az 1982 óta érvényben levő veszélyes hulladékokra vonatkozó rendeletet felváltó, korszerűbb 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendeletet. A két kormányrendelet bevezetésének célja …
Tovább a műhöz
„Hűség a megpróbáltatásban” címmel tartottam előadást 2010-ben Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola tudományos konferenciáján, a bajai állami tanítóképző tanárainak
szerb megszállás alatti helytállásáról. A kutatást tovább folytattam, s immár öt levéltár anyagainak és egyéb források, szakmunkák felhasználásával kismonográfiában adhatok számot egykori bajai kollégáink tiszteletre- és társadalmi emlékezetre méltó küzdelméről, „kálváriajárásáról” a bajai magyar állami tanítóképző- és képzés fenntartásáért a szerb megszállás alatt és nyomán. A magyar állami tanítóképzés történetében egyedülállóan úgy tartották fenn – a már akkor közel félévszázados múlttal és nagy elismertséggel bíró – intézményüket, úgy képeztek pedagógusokat a magyar és az akkor alakult délszláv állam számára, hogy ehhez 1919 júliusától 1921 augusztusáig egyik államtól sem kaptak semmiféle támogatást. A 100. évforduló körül egymásnak feszülő nemzeti elfogultságok idején különösen fontosnak érzem, hogy kiegyensúlyozott, a korabeli aktorok motivációit korrektül felidéző, egyszersmind a történelmi kataklizmát elszenvedő „kisemberek” iránt is empatikus leírást adjunk a történtekről. Dokumentatív elbeszélő módszerrel elválasztva a forrásközlést és értelmezést, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy a szerző gondolatmenetét, …
Tovább a műhöz
A 20. században csak néhány olyan felelős politikusa volt Magyarországnak, akiket napjainkban is államférfiként tartunk számon. Közülük a két világháború közötti időszakban kiemelkedik Bethlen István és Klebelsberg Kuno. Bethlen István rátermett, ügyes és - jó értelemben vett - ravasz politizálásával Magyarország belső, gazdasági és diplomáciai helyzetének megszilárdításában, Klebelsberg pedig a kulturális konszolidáció megteremtésében játszott egyértelműen pozitív szerepet. A minden szempontból nehéz - sokak által már reménytelennek vélt - körülmények közül való kitörésben kettejük egymást tervszerűen segítő tevékenysége nélkülözhetetlen volt. Bethlen - mellette pedig a kulturális kérdések iránt meglehetős érdektelenséget tanúsító államfő, Horthy Miklós - támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható a kulturális felemelkedés, Klebelsberg nélkül viszont elképzelhetetlen lett volna a politikai viszonyok stabilizálódása. Mindebben pedig felettébb fontos volt a magyar felsőoktatás addigi szerepének átértékelése. Magyarország egyetemek és főiskolák sorát veszítette el 1918 végétől 1919 nyaráig. Mindebben nem a trianoni békeszerződés - amely felsőoktatással kapcsolatos intézkedéseket nem is tartalmazott -, hanem az azt megelőző terület- és impériumváltások hatásait kell hangsúlyozni. Bár a Magyarország szomszédságában születő vagy …
Tovább a műhöz
Hetvenedik születésnapján a Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai publikációinak bibliográfiájával kedveskedett elnökének, Kiss Árpádnak. Derűs mosollyal vette át a több mint harmadfélszáz írást lajstromozó füzetet. Fáradhatatlan cselekvési vággyal, a pedagógia lényegéből fakadó optimizmussal köszönte a gesztust, beszélt terveiről abban a tudatban, hogy mindenre van még ideje, mindent el tud mondani... Elhittük neki, mert a pedagógia volt az élete, s ez az élet a nevelés társadalmi felelősségévé nemesült, s elhittük, hogy évtizedek töretlen alkotó munkájával ki lehet játszani a halált. A mestert köszöntő bibliográfia hamarosan egy nekrológ dokumentumává vált. Egy életmű lezárult: Kiss Árpád 1979. szeptember 29-én váratlanul eltávozott az élők sorából. Tehetsége, műveltsége, széles látóköre, nyelvtudása bármely pályán rangos előmenetelt biztosított volna számára. Szerencse vagy véletlen, hogy a mi hivatásunkat választotta? Most már egyre megy! Élet, pálya és hivatás, ha már életművé áll össze, megmásíthatatlan. Nincs már mód a legilletékesebb megkérdezésére. Maradnak a tények, a tanúk, a művek, az életrajzi adatok, a filológiai hitelesség. Életrajzi adatai híven tükrözik, hogyan lett számára a pedagóguspálya hivatás, az embernevelés lét- és életforma s számunkra példakép. 1907. április 21-én született a Brassó megyei Csernátfaluban. …
Tovább a műhöz
Jadis le droit international relatif à la navigation danubienne était une affaire familière pour les internationalistes hongrois.1 Cet intérêt ancien diminuait au cours d’une vingtaine d’années passées, dû à plusieurs facteurs, notamment a) il semble présuamble que le vive querelle juridique en rapport de la conclusion de la convention, signée à Belgrad en 1948 s’oubliait avec le temps; b) l’activité de la Commission du Danube (CD), caractérisée par une coopération technique reléguait à l’arrière-plan les questions du droit international; c) un changement de priorité intervenait dans le droit international fluvial, attesté par la décision de l’Assemblée générale de l’ONU concernant la codification du droit relatif aux utilisations des cours d’eau internationaux à des fins autres que la navigation. Ayant le but normal d’entendre combler la lacune dans la doctrine traitant le régime international de la navigation danubienne, notre étude s’efforce aussi de
distinguer et de délimiter, de la manière la plus claire, les aspects du droit international accumulés dans l’activité de la CD qui actuellement sont un peu étouffés dans le maquis des procédures. En outre il est nécessaire de prendre en considération, du besoin de renouvellement et de l’actualité brûlante de ce sujet, issue tant de défis nouveaux que de transformations intervenues dans le droit international. Le sujet portée à l’étude est extrêmement …
Tovább a műhöz