Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Jadis le droit international relatif à la navigation danubienne était une affaire familière pour les internationalistes hongrois.1 Cet intérêt ancien diminuait au cours d’une vingtaine d’années passées, dû à plusieurs facteurs, notamment a) il semble présuamble que le vive querelle juridique en rapport de la conclusion de la convention, signée à Belgrad en 1948 s’oubliait avec le temps; b) l’activité de la Commission du Danube (CD), caractérisée par une coopération technique reléguait à l’arrière-plan les questions du droit international; c) un changement de priorité intervenait dans le droit international fluvial, attesté par la décision de l’Assemblée générale de l’ONU concernant la codification du droit relatif aux utilisations des cours d’eau internationaux à des fins autres que la navigation. Ayant le but normal d’entendre combler la lacune dans la doctrine traitant le régime international de la navigation danubienne, notre étude s’efforce aussi de
distinguer et de délimiter, de la manière la plus claire, les aspects du droit international accumulés dans l’activité de la CD qui actuellement sont un peu étouffés dans le maquis des procédures. En outre il est nécessaire de prendre en considération, du besoin de renouvellement et de l’actualité brûlante de ce sujet, issue tant de défis nouveaux que de transformations intervenues dans le droit international. Le sujet portée à l’étude est extrêmement …
Tovább a műhöz
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek. Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a választmányt hatalmazta fel, az 1894. évi január 28-án a magyar erdészeti oklevéltár szerkesztésére a választmány kitüntető bizalma engem szemelt ki. Az elvállalt feladat nagyságához képest rövid két év alatt, szakadatlanul folytatott kutatásaimnak sikerülj: is a kívánt anyagot három kötetben összeállítanom. Az anyag összehordásánál mindenképpen azon iparkodtam, hogy abban erdőgazdaságunk fejlődése híven tükröződjék, s megnyugvással mondhatom, hogy e fejlődésnek nincs olyan mozzanata, a melyről …
Tovább a műhöz
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek. Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a választmányt hatalmazta fel…
Tovább a műhöz
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek.
Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1891
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1892
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1890
A „Magyar Könyvészeti” 1876—1885 közötti tízéves ciklusát nem Petrik Géza, hanem Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő — és tegyük hozzá, tudós bibliográfus— állította össze és adta ki Budapesten, 1890-ben a „Magyar Könyvkereskedők Egylete” megbízásából (CXLIII, 556 lap). Mit is írtunk egyik kiadói előszavunkban Petrik Géza bibliográfiai életművének e megszakításáról? „Petriket élete e főművének (1712—1860, 1860—1875) elkészülte után az a mellőzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876—1885. szakaszának összeállítását másra bízták.” Ez a másik, szintén kitűnő bibliográfus Kiszlingstein Sándor volt, ugyancsak könyvkereskedő, a könyvvel való mindenfajta foglalkozás valódi tudósa és gyakorlati szakembere. 1852-ben született, 1913-ban halt meg. Komáromban, Pécsett, Budapesten és Esztergomban dolgozott mint „könyvárussegéd”, majd 1880-ban az ismert Stumpf Péter-féle esztergomi könyvkereskedést vette át. 1891-ben Budapestre költözött s Gottermayer budapesti könyvkötőnél lett üzletvezető. E szürkének tetsző életadatok mögött igen tekintélyes tudósi bibliográfiai működés rejtőzött: — a Russel Adolf münsteri könyvkiadó által megindított „Gesammt-Verlags-Katalog des deutschen Buchchandels" című, egyetemes könyvjegyzék Magyarországra vonatkozó 12. kötetét szerkesztette, a „Corvina” című magyar könyvészeti folyóiratban egymás …
Tovább a műhöz
Petrik Gézának, a századforduló körüli évtizedek kiváló magyar bibliográfusának ismét egy olyan művét adja az Országos Széchényi Könyvtár a kutatók és az olvasók kezébe, mely a magyar nemzeti bibliográfia rendszerében nélkülözhetetlen. Ez a munka ugyanakkor — már bevezetőül is hangsúlyoznunk kell — a tudományos kutatás szolgálatában nem egy tekintetben továbbfejlesztette e nagy bibliográfiai sorozat használatának lehetőségeit. Az 1860-1875 közötti másfélévtizedes ciklusról van szó, mely Petrik Géza műveként 1885-ben jelent meg. E betűrendes bibliográfia 438 lapon tárta fel a jelzett évek Magyarországon megjelent, magyar nyelvű monografikus kiadványainak címeit, továbbá a fontosabb folyóiratok cikkeinek, tanulmányainak analitikus leírásait. A magyarországi nem magyar nyelvű nyomtatványokat, s a külföldön megjelent magyar vonatkozású dokumentumokat ez a kötet már nem tartotta nyilván. A már ekkor is egyre növekvő könyvtermelés a kitűnő szerzőt nyilván korlátozásra kényszerítette. A magyar nemzeti bibliográfia eme újabb összefoglaló kötete tulajdonképpen gyakorlati — könyvkereskedői szempontokat szolgáló — célok jegyében jött létre: Petrik Géza először az Osztrák-Magyar Könyvkereskedők Egylete által az 1860-1870 évek között kiadott magyar katalógusainak anyagát saját használatára betűrendbe gyűjtötte — s mint írja — távolról sem gondolt még …
Tovább a műhöz
A „Magyar Könyvészet (Bibliographia Hungarica)” megelőző ciklusa az 1885. évvel zárult. Az 1886—1900. évek közé eső újabb 15 éves összefoglalás szerkesztésére — Kiszlingstein Sándor után — ismét Petrik Géza, a könyvkereskedőként indult kiváló magyar bibliográfus kapott megbízatást. Ez a nagy kétkötetes összefoglalás is a Magyar Könyvkereskedők Egyesületének kiadásában látott napvilágot, de a címlap már feltüntette, hogy ezúttal már a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával jelent meg a magyar nemzeti bibliográfia eme újabb összefoglalása, aminek munkálataiban közreműködött Székely Dávid könyvkereskedő-segéd is. Az összefoglalás első kötete 1908-ban vált teljessé s tartalmilag — természetesen ismét betűrendben — az 1886— 1900 közötti években megjelent magyar könyvek, térképek és atlaszok címanyagát tartalmazta 985 lap terjedelemben. Ez hozzávetőleges számítás szerint már 30—34 000 tétel publikálását jelentette. A kötet használatát jelentősen megkönnyítette a szerzők, fordítók és szerkesztők betűsoros névmutatója. A második kötet impresszumában az 1913. év szerepel, s ez a kötet igen tekintélyes terjedelemben, 465 lapon tárgymutatót bocsátott az olvasók és a kutatók használatára. Ez lényeges újítás volt: felhagyott az eddigi, 18 fő-csoportos szakmutatóval, s korszerűbb, mozgékonyabb, a használat szempontjából kényelmesebb …
Tovább a műhöz
