Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A makfalvi Dósa-családnak nem egy tagja tűnt föl a közéletben, mint államférfiú, katona, tudós, vagy író, s valamennyi hű volt nemzetéhez mindenkor, az uralkodóhoz, a mikor lehetett. Hű volt mind — egyet kivéve, a kinek neve úgy él a nemzet tudatában, mint a fölségsértésnek és vér. tagadásnak jelszava. Történeti súlyt a családnak mégis ez a bemocskolt, társadalmi szörnyűi odadobott, még egyéni vitézségének babérjaitól is megfosztott ember adott. Rokonai mintha csak szégyelték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik sorában. A maga kora is csak azon a néven látszott ismerni, a melylyel saját katonái s talán ellenségei felruházták. A nemesség ellen fölkelő vezért, a Dósa-család címerszerzőjét, nem tűrték meg a nemes Dósa-családban; Székelynek keresztelték el arról a népről, a melyből eredett s a mely részben sorakozott is melléje. Csak az első benyomásoknak elenyésztével akadt, ki igaz nevén szólította s visszahelyezte őt a Dósák közé. Azonban egészen korunkig jobbára meghagyták azt a nevét, melyet saját magának szerzett, s melyet, ha attyafiai idáig haboztak elösmerni, úgy lehet, dicsőségül fognak követelni maguknak: nem éppen most, de mindenesetre akkor, mikor a társadalom lemossa emlékéről a már teljes négyszázada viselt szennyet. Hány tévedést kell megérni, míg egy eszme életrevaló alakban nyilvánul; de nem szabad mindjárt …
Tovább a műhöz
A megállapodások tárgyával, a konszenzus-orientált eljárási beszélgetésekkel kapcsolatban különböző felfogások alakultak ki. A büntetőeljárási törvényben számos olyan előírást találunk, amelyek az eljárás résztvevői közötti hozzájárulásokra, beleegyezésekre, egyezségek, megállapodások kötésére vonatkozó elemeket tartalmaznak. A mű az ezekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekre próbál választ adni.
Tovább a műhöz
Mint távoli földrengés, morajlik föl a mélységből valami ismeretlen hang, szokatlan zajgás: ama milliók szavának zagyva zsivaja, akiket eddig hangtalannak gondolt a világ. Világosságot kér, de kérése már-már zsarnoki követeléssé szilajul. «A közállapotok rendjének szociális reformjai», — ez
elodázhatatlan nagy kérdés előtt áll a társadalom! Mint a babyloni palota falán a lángírás, figyelmeztet és int, sürget és megoldást követel. Nem elégszik meg többé kiváltságos elmék theoretikus fejtegetéseivel, hanem odahagyva a csöndes várakozás állapotát, tettre készen síkra lépett. A fenyegető vihar jelensége nem tagadható le többé ; nem rémlátók víziója az, hanem elháríthatatlan valóság, amely azt követeli, hogy vele szemben, vagy oldala mellett állást foglaljon a társadalom minden tagja. S a részben megtámadott intelligens elemre háramlik a kötelesség, hogy ez irányban a kezdő lépéseket megtegye. Neki kell óvóintézkedéseket létesítenie, hogy elvegye a gyűlölködés élét, meggyőznie az elmaradottságában elfogult ellenfelet a maga önzetlen jóakaratáról s meggyőznie a szenvedelmes gyülölködőket arról, hogy társadalmi téren a békés megegyezés mindig több sikerre vezet, mint az ököl ereje. A kérdést mindenki nehéznek, bonyolultnak ismeri, olyan gordiusi csomónak, mely milliónyi összeütköző érdek kusza fonadékából állott elő. Ha már nem is szedhetjük …
Tovább a műhöz
Egy korábbi elit kutatás hozadéka 1993-ban fogalmazódott meg a terv, hogy a korábbi elitkutatások folytatásaként - ezek meghatározóan a két világháború
közötti magyarországi elit jellemzőivel foglalkoztak - a Kádár-korszak felső vezető pozícióban tevékenykedők szociológiai jellemzőivel foglalkozzunk. Első lépésben az 1957-63 közötti időszakot vizsgáltuk. Több intézet együttműködésével kutatási csoportot alakítottunk. Két irányba kezdtük meg az előzetes anyaggyűjtést. Egyrészt áttekintettük a döntéshozatal rendjét, másrészt vizsgáltuk a kinevezés dokumentumait, lelőhelyeit. Az első fázisban - e kérdéskörre fókuszálva - életútinterjúkat készítettünk az MSZMP több vezető funkcionáriusával. A dokumentumok és az interjúk elemzése már a kutatás előkészítő szakaszában nyilvánvalóvá tette számunkra: az elit - esetünkben a két világháború közötti magyar elit - kutatása során használt elméleti előfel tételezések, kategóriák, módszerek újraértelmezésre szorulnak: az elit és a nómenklatúra csak az „elvont azonosság” szintjén vethető össze. Mert jóllehet a választói akarat érvényesülését a kétkamarás rendszerben számos megkötés akadályozta: a szavazásra jogosultak limitált száma, a fővárost és tíz (később öt) nagyváros kivételével a szavazás titkosságának a hiánya; az 1927-ben alakított felsőházi tagság prejudikációja - …
Tovább a műhöz
Pázmány kétségkívül legkiválóbb irodalmi nagyságaink egyike. Nemcsak a vele egy véleményen levő kortársak, hanem még ellenfelei, sőt irodalmunk legjelesebb műbírái is magasztalják. Valóban, arra a helyre való, a melyen Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, szóval legékesszólóbb nagy embereink, prózai s költői nyelvünk legnagyobb mesterei fénylenek. Még ha nem volnának is Pázmánynak oly jeles írói tulajdonságai, mint a milyenekkel valóban bírt, akkor sem illenék teljesen elhanyagolni, vagy — úgy szólván — kiveszni engedni műveit. Mert Pázmány műveire is illik, a mit Montesquieu mondott a maga művéről, a melyben a törvények lelkéről ír : inkább helyeslik majd, mintsem olvassák; a mit Lessing, Klopstock Messiásáról: sokan dicsérik, de kevesen olvassák, bár dicsérnék kevesebben és olvasnák többen; és a mit Greguss Kölcsey munkáiról: ama könyvekből valók, a melyeket mindenki dicsér, de kevesen olvasnak. Pázmány műveinek eredeti, azaz első kiadásai igen ritkán találhatók valahol; és habár a nagy embert követő nemzedékek kegyelete egymásután többször kiadta egyes műveit, a Kalauzt, a Beszédeket és Kempis Tamás fordítását, mindazáltal ezek is annyira elfogytak, hogy ma csak elvétve, leginkább régi könyvtárakban, akadhatni rá e művek egyik vagy másik, de többnyire megrongált és hiányos példányára. Éppen …
Tovább a műhöz
A kötet anyagának válogatása, majd összeállítása során szerzőinket és szerkesztőinket egyaránt örömmel és büszkeséggel töltött el annak a felismerése, hogy a postaépítészet látszólag szűk területén milyen gazdag szellemi és tárgyi örökség halmozódott fel az elmúlt század során. Mára egyrészük a szomszéd országok építészeti kincse lett, másrészük a három ágra szétvált Magyar Posta új, nagy intézményeinek közös múltját szimbolizáló építészeti emlékké vált. Könyvünkkel szeretnénk bemutatni ennek az örökségnek az egyetemes építészeti értékeit, hogy mai használóik, gondozóik tudatosan vállalják értő és méltó megőrzésüket. Kötetünk egyben tiszteletadás a jeles építészeknek és mindazon mérnököknek és technikusoknak, akiknek szaktudása, szorgalma szintén hozzájárult a tervek megvalósításához. Ők mindannyian példát mutatnak azoknak a kortársainknak, akik a postai, távközlési és műsorszórási intézményekben napjainkban munkálkodnak. (...) Az elmúlt századokban az emberiséget, a posta minden települést összekötő hálózata, ősi vágyakozása teljesüléséhez - a tér és az idő legyőzéséhez -segítette hozzá a hírközlés tekintetében. Gyors futárai, postakocsijai, mozgópostái, autói és repülőgépei a híreket és a küldeményeket egyre nagyobb távolságokra továbbították. Távírókon jelekké kódolt üzeneteink percek alatt nagy …
Tovább a műhöz
Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium
- Lipszky János
- 1808
Die Vefanlassung zu dem gegenwärtigen REPERTORIUM gab der Jti eine Maaszstab, den ich aus vielen Ursachen bey der Charte, von Ungarn, Kroatien u. s. w. angenommen hatte, und der, wegen des dadurch entstandenen gedrängten Raumes, nicht gestattete, alle üblichen Benennungen der vorkommenden Gegenstände auch in die Charte aufzunehmen, die jedoch nicht nur dem Geschäftsmann, sondern auch jeden Reisenden, besonders dem Fremden, hier zu' Lande unentbehrlich zu wissen sind. Zum bequemen Gebrauch des REPERTORIUMS ist nun die Einrichtung getroffen worden, dasz mán alle Oerter und Gegenstände, die in der Charte vorkommen, nach ihren oft so sehr verschiedenen Benennungen, in allen hier zu Lande üblichen Sprachen, nach alphabetischer Ordnung, sogleich auffinden kann, und zwar im Repertorium durch die beständige Nachweisung auf die Hauptbenennung, in der Charte aber mittels der auf jedem Blatte gezogenen Querlinten und uadrate.
Da in den ungarischen Erbländern die lateinische Sprache eigentlich die Geschäftssprache ist, so wurde dieselbe auch hier im allgemeinen zu Grunde gelegt, bey jeder Benennung aber auch zugleich mit Vorbedacht angezeigt, in welcher Sprache sie so heisse, jedoch zur Gewinnung des Raumes nur so: l. das heist latine, lateinisch, h. hungarice, ungrísch;j g. germanice, deutsch; s. slavice,s böhmisch-slawisch; ill. illyrice, slawonisch-illyrisch; cr. croatice, kroatisch; vand, vandalice, wendisch; pol. polonice, pohlnisch; ruth. ruthenice, rusznakisch; …
Tovább a műhöz
Az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásának, joggyakorlatának követése egyre nagyobb feladat a jogban járatos szakemberek számára is. A Bíróság egyre növekvő számú ítéletében ma már az eligazodást nem pusztán a nyelvi nehézségek okozzák, sokkal inkább az a tény, hogy a magyar gyakorló jogászok túlnyomó többsége tanulmányai, illetőleg pályája során nem kaphatott szisztematikus képzést az emberi jogok európai védelméről. így nem ismerheti az esetjog rendszerét, tartalmát és technikáját, szükségképpen nehezen igazodik el annak használhatóságát illetően. Ez azért is sajnálatos, mert a Bíróság esetjoga nem pusztán a nemzeti jogélet legkülönbözőbb területén alkalmazandó joganyag, hanem olyan szemlélet is, amely a magyar a jogi gondolkodás alakítására is meghatározó hatással lehet. A strasbourgi bíróság immár több évtizede létező és állandóan alakuló joga olyan közös európai érték, amelynek ismerete az alapjogok magyarországi szemlélete, jogi szabályozása, és az alapjogi bíráskodás megalapozása szempontjából ma már nélkülözhetetlen. A fentiek miatt tartom nagy jelentőségűnek azt, hogy a strasbourgi esetjogot a magyar büntető eljárásjog szemszögéből feldolgozó kézikönyv jelenik meg. Ennek a könyvnek a különlegességét az adja meg, hogy a büntetőjog területén működő szakemberek, gyakorló büntetőbírók írták. Ez az egyik oldalról garancia …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzat – mint az ország első intézményi szintű doktorandusz érdekképviseleti szervezete – megalakulásának
ötödik évfordulója számos apropót szolgáltatott arra, hogy ismertesse a doktori képzés iránt érdeklődőket a magunk mögött hagyott több mint fél évtized eredményeivel. A 2017-es jubileumi évben megválasztott Elnökség számos célt tűzött ki maga elé. Ezek egyike volt egy olyan tudományos igényességű kötet megjelentetése, amely a hazai szakemberek és a doktori képzésben jelenleg is résztvevő doktoranduszok közös munkájával képes bemutatni a magyar doktori képzés történeti előzményeit, sajátosságait, aktuális problémáit és – bízom benne – felvázolni jövőbeni irányait. Az olvasó jelenleg egy közel másfél éves munka gyümölcsét tarthatja a kezében, amely összesen hét szakmai tanulmányt tartalmaz. A kötet szerzői változatosak. Találunk köztük jelenlegi és volt doktoranduszokat mind a „régi”, mind pedig az „új” doktori képzésből. Nem egy tanulmány szerzője lát vagy látott el érdekképviseleti tevékenységet és valamilyen módon mind kötődnek az alma materhez, a Pécsi Tudományegyetemhez. A kötet szakmai színvonalát tovább emeli a lektor személye, a hazai doktori képzés elismert szakembere, Bazsa György professzor úr. A tanulmányok vonalvezetéséből és szakmai tartalmából kirajzolódik a hazai doktori …
Tovább a műhöz
After the 1949 Constitution, conceptions about self-governments had been superseded from the literature on local and territorial administration. It is interesting historically, though, that the third Act on Councils determined the nature of councils and their organisations as representative self-governmental and administrative bodies. Declaration of this was enough for the legislator and he did not detail it farther. Contemporary literature associated selfgovernmental features primarily with the different ways of developing autonomy. Preparations for the change of regime awoke interest in local governments. As a result the elaboration of the institutions of local governments, which were to replace the council system, was started. However, it soon became clear, that with the accelerating changes and ensuing political preparations, professional works for establishing local administrative structures could not always keep pace. These arrears must have had a role in the occurring inconsistencies in the 1990 legal regulation, which has fundamental significance. This may also be the reason that the Parliament has repeatedly amended the act on local governments. Authors dealing with the origins and development of self-governing often go back to the administration of city-states and the feudal (nobiliary) local governments, as origins. The direct antecedents of the present local governments operating in territorial and settlemental units,
however, developed from the forming civil …
Tovább a műhöz
Vas megye építészete
- 1998
Egyszerre hiánypótló és hiányos könyvet tart a kezében a Tisztel Olvasó! Hiánypótló kötetet, mert Vas megye építészetéről mindmáig nem jelent meg olyan összefoglaló mű, amely a kezdetektől az 1990-as évekig megrajzolná megyénk építészet-történetének fő irányait. fliányos kiadványt, mert jelenlegi ismereteinkben területenként és korszakonként is rengeteg a fehér folt. Evekig tartó művészet- és helytörténeti alapkutatásokra, régészeti feltárások tömegére lenne szükség ahhoz, hogy egy teljességre törekvő gyűjtemény megszülethessen. Mivel belátható időn belül nem várható e tudományos háttértevékenység elvégzése, kiadónk úgy döntött, hogy igényes kivitelben, gazdag illusztrációs anyaggal megjelenteti a Vas Megye Építészete című, összefoglaló munkát. Kiadványunk nem tudományos igénnyel írt szakkönyv, hanem a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő mű. Szerzőink rendkívül nagy feladatot vállaltak, hisz néhány oldalban kellett összefoglalniuk évtizedek - néha évszázadok - több ezer épületben megvalósult építészeti törekvéseit. A kötet elkészült, s kiadóként csak reménykedhetünk, hogy a benne szereplő írások felhívják a figyelmet megyénk egyedülállóan értékes építészeti emlékeire, és bízunk abban is, hogy Olvasóink személyesen is megcsodálják majd ezeket a - sajnos néha nagyon rossz állapotban lévő - épületeket. | Egy régió népi …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szervezet, a tevékenység és a különleges jogállású személyzet oldaláról is meg lehet közelíteni. Ebben a munkában arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar közigazgatás személyi állományának teljes vertikumát, a személyzeti rendszer belső összefüggéseit, a vezetők és beosztottak közötti jogi és nem jogi kapcsolatokat. Erről a gyorsan változó, kissé elzárt világról törekedtem olyan pillanatképet adni, amelyben talán időtállóbb megállapítások és következtetések is megjelenhetnek. A közigazgatással kapcsolatos két legfontosabb követelmény - szinte hagyományosan - a törvényesség és az eredményesség. E két fontos elvárás teljesülése viszont nem a szervezet, a feladat- és hatáskörök függvénye, hanem a személyzeté. Végeredményben azonban azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nem a közigazgatással kapcsolatban fogalmazzuk meg, hogy tevékenykedjen törvényesen és eredményesen, hanem a közigazgatás által foglalkoztatottakról. Természetesen nem egyenlők a személyzettel kapcsolatos elvárások sem, vannak, akiktől többet (vezetők), és vannak olyanok, akiktől kevesebbet (beosztottak) követel meg a személyzeti politika, a személyzeti jog. Ahogy a közigazgatás nem azonosítható a közigazgatási joggal, úgy nem azonos a köz-igazgatás személyzete a rá vonatkozó joganyaggal. Nem tagadom a közszolgálati jog óriási jelentőségét a modem …
Tovább a műhöz