Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A nyílt rendszer szélsőséges változat volt az amerikai ún. zsákmányrendszer, amelyben a választásokon győztes pártnak módjában állott híveit közületi állásokkal jutalmazni. Ez azonban, elsősorban a szövetségi kormányzat alkalmazottait illetően, hosszabb ideje erőteljesen közelít az európai mintájú zárt (karrier) rendszerhez. Hazánkban az 1867-es kiegyezés után egyértelműen érvényesült az a felfogás, hogy az állami (közszolgálati) jogviszonyt el kell határolni az egyéb munkajogi jogviszonyoktól. Az állami (közszolgálati) jogviszonyról azonban kódex nem született, viszont mérhetetlen volt a mennyisége az olyan törvényeknek és rendeleteknek, amelyek különféle állami (közszolgálati) jogviszonyokat, illetve azok némely tartalmi elemét (így például egy-egy szektorban az előléptetési és illetményrendszert) szabályozták. Ezekben elméleti-elvi következetesség nem tükröződik. Az idevágó jogszabályok értelmében az állami szolgálat (közszolgálat) szervi alanya (vagyis az alkalmazó szerv) lehetett az állam, a törvényhatóság, a város, a község, a köztestület és
a közüzem (elsősorban az Államvasút és a Posta). E szervek alkalmazottainak egyik csoportja köztisztviselői státust kapott, egy másik egyéb alkalmazottnak minősült, míg - főleg a közüzemeknél - az alkalmazottak zömét állami szolgálati (közszolgálati) jelleg nélkül, munkaszerződéssel foglalkoztatottak. …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szervezet, a tevékenység és a különleges jogállású személyzet oldaláról is meg lehet közelíteni. Ebben a munkában arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar közigazgatás személyi állományának teljes vertikumát, a személyzeti rendszer belső összefüggéseit, a vezetők és beosztottak közötti jog és nem jogi kapcsolatokat. Erről a gyorsan változó, kissé elzárt világról törekedtem olyan pillanatképet adni, amelyben talán időtállóbb megállapítások és következtetések is megjelenhetnek. A közigazgatással kapcsolatos két legfontosabb követelmény - szinte hagyományosan -a törvényesség és az eredményesség. E két fontos elvárás teljesülése viszont nem a szervezet, a feladat- és hatáskörök függvénye, hanem a személyzeté.
Végeredményben azonban azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nem a közigazgatással kapcsolatban fogalmazzuk meg, hogy tevékenykedjen törvényesen és eredményesen, hanem a közigazgatás által foglalkoztatottaktól. Természetesen nem egyenlők a személyzettel kapcsolatos elvárások sem, vannak, akiktől többet (vezetők), és vannak olyanok, akiktől kevesebbet (beosztottak) követel meg a személyzeti politikai, a személyzeti jog.
Ahogy a közigazgatás nem azonosítható a közigazgatási joggal, úgy nem azonos a közigazgatás személyzete a rá vonatkozó joganyaggal. Nem tagadom a közszolgálati jog óriási jelentőségét a modern …
Tovább a műhöz