Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Kevés tudományról mondhatjuk el, hogy tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé. Már a Kr. u. II. század derekán megszületett ugyanis az első ránk maradt római jogi tankönyv, Gaius Institutiones c. műve, amely a római jog — és egyáltalán: a jog — oktatását máig érezhetően meghatározza. Többé-kevésbé ennek rendszerére épül a római jog később íródott összes tankönyve, így köztük az első magyar nyelvű tankönyv, HENFNER JÁNOS alkotása is, amely 1855—1856-ban látott napvilágot. Magyarországon az azóta eltelt több mint másfél évszázad során számos újabb munka gazdagította a római jog tankönyvirodalmát, amely ezért napjainkra egy értékes, többé-kevésbé folytonos hagyományt mondhat a magáénak. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a jelen tankönyv is, jóllehet elődeitől több vonatkozásban jelentősen eltér. Az eltérések közül a legszembetűnőbb a tankönyv egyfajta „kettős természete”. Munkánk ugyanis egyfelől nagy vonalakban a magyar romanisztikai tankönyvirodalom immár klasszikus művén, BRÓSZ RÓBERT és PÓLAY ELEMÉR 1971-ben megírt és 1974-ben megjelent egyetemi tankönyvén alapul; másfelől viszont oly nagy mértékben különbözik tőle, hogy már inkább önálló alkotásnak tekinthető. Erre a jelenségre a nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyek közül e helyütt csak kettőre szeretnénk utalni: DULCKEIT római …
Tovább a műhöz
A jelen munka - immáron negyedik kiadása - arra tesz kísérletet, hogy bevezesse az olvasót az Európai Unió jogi-intézményi viszonyainak tanulmányozásába. Elsősorban a magyar egyetemi képzés igényeire voltunk figyelemmel, de bebizonyosodott, hogy gyakorló jogászok, más érdeklődők is találhatnak a kötetben hasznosítható ismereteket. Bár a szerzők és a kiadó is szívesen látnák egyetemi hallgatók kezében a könyvet, a munka több helyütt a tudományos diskurzusra is tekint, néhol részt kérve abban. A könyvnek sem tárgyköre, sem módszere nem egyedi, sőt inkább azt lehetne mondani, hogy széles körben használt tankönyvek, kézikönyvek példáját igyekeztünk követni.1 Ennek megfelelően az integrációs szervezet intézményi-jogi szempontú fejlődésének bemutatása után az institucionális jog, majd az úgynevezett anyagi jog általánosan tárgyalt nagy témakörei - a belső piac joga és a széles értelemben vett versenyjog - következnek. Az előző kiadásokban szereplő néhány közös politikát tárgyaló fejezeteket elhagytuk. Ennek oka, hogy e politikákat részletesen, alaposan megbízható magyar nyelven megjelent munkák tárgyalják. A kifejtés során törekedtünk alapvető jogi szövegek - mindenekelőtt az Unió alapszerződései és az Európai Unió Bírósága ítéletei - meglehetősen kiterjedt beemelésére. Ezek hol a mondanivaló kifejtésére, hol illusztrációként szolgálnak. Az illusztrálás …
Tovább a műhöz
Magyarország Alaptörvényének és a hozzá kapcsolódó jogszabályoknak a hatályba lépésével szükségessé vált a magyar alkotmányjog tananyagának átdolgozása. Jelen, a „Magyarország alkotmányjoga I. Alapvetés, alkotmányos intézmények” címet viselő kötet - a már megjelent „Magyarország alkotmányjoga II. Államszervezet” c. kiadvány mellett az alkotmányjog alapjaiba kívánja bevezetni a hallgatókat és más érdeklődőket. A kötetben az alkotmányjoggal, az Alaptörvény jellegével, az új alkotmány alapelveivel, a jogforrásokkal, az állampolgársággal, a választással, az országos népszavazással, a pártokkal kapcsolatos alkotmányjogi ismeretek jelennek meg. A tankönyv a 2013 októberében hatályos (részben a 2014-től hatályba lépő) joganyag alapján épül fel - a kézirat lezárása 2013 október 21 -én történt meg. A tankönyv-jelleg és az ebből is adódó terjedelmi korlátok elsősorban azt tették lehetővé, hogy a feldolgozás hangsúlya a (még nem mindig) hatályos normaanyagra és a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatból hasznosítható megállapítások kiaknázására helyeződjön. Többek között ezért - és az egyes témakörök átfogó és összetett volta miatt is - a releváns szakirodalom feldolgozása és értékelése nem minden fejezetnél jelenik meg markánsan; a részletesebb bemutatásra inkább ott kerül sor, ahol alkotmányjogunk terén jelentősebb változások vagy a …
Tovább a műhöz
Magyarország Alaptörvényének és a hozzá kapcsolódó sarkalatos törvények hatályba lépésével szükségessé vált a magyar alkotmányjog tananyagának átdolgozása. Jelen kötet az Alaptörvény államszervezeti szabályozásának ismertetésére és kifejtésére vállalkozik. Az államszervezet struktúrájának bemutatását követően az alkotmányos állami szervek -az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, az Alkotmánybíróság és az alapvető jogok biztosa - kerülnek terítékre, majd ezt követi a közpénzekre, a bíróságokra, az ügyészségre és végül a honvédségre és a rendőrségre vonatkozó szabályozás áttekintése. A terjedelmi korlátok elsősorban azt tették lehetővé, hogy a feldolgozás hangsúlya a (még nem mindig) hatályos normaanyagra helyeződjön. Többek között ezért - és az egyes témakörök átfogó és összetett volta miatt is - a releváns szakirodalom felvázolása és értékelése elmaradt. A kitűzött cél elérését azonban szerfelett megnehezítette a (túl) gyakran változó alaptörvényi és törvényi szabályozás, az éppen aktuálisan hatályos joganyag megragadhatósága. Mindezek ellenére indokoltnak tűnt az alkotmányjog oktatását segítő, időszerű tankönyv elkészítése és megjelentetése. A kötet időben történő megjelenése a hallgatók vizsgára való felkészülése érdekében fontos szempontként jelentkezett, így a kiadvány valójában a központi …
Tovább a műhöz