Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Ez a tankönyv a PTE Közgazdaságtudományi Karának hallgatói számára készült és a pénzügy specializáció, valamint a pénzügyi menedzser és az MSC képzés keretei között oktatott tananyag elsajátítását kívánja elősegíteni. A kiterjedt oktatási körnek megfelelően olyan általános, alapozó jellegű ismerteket tartalmaz, amelyek ma már, minden végzett
közgazda szakmai intelligenciájához hozzátartoznak. Az oktatási feladatok a tankönyv tartalma tekintetében mindenképpen meghatározók és korlátozók. Ez elsősorban a matematikai apparátus alkalmazásában és funkciójában jelenik meg. Nem ritka eset, hogy a származékos értékpapírok piacának elemzéséről szóló munkák olyan matematikai apparátust használnak, amely a hallgatók és a gyakorló közgazdászok többségét elriasztja a téma tanulmányozásától. Ettől minden esetben igyekeztem óvakodni és a matematikai-statisztikai apparátusnak csak a minimálisan szükséges, az előző tanulmányokból közismert részét felhasználni. Az egyes tananyagrészeket igyekeztem numerikus, többnyire a valóságos piacok adataiból vett példákkal illusztrálni és az alapvető számításokat ezeken keresztül bemutatni. A hangsúly itt elsősorban a példaszerüségen és nem a számításokon van. Az utóbbiakra ugyanis szinte kivétel nélkül léteznek olyan egyszerű számítógépes programok, amelyek a kalkulációs képességekben - a szerzőhöz hasonlóan - …
Tovább a műhöz
Az Értékpapír-piacok gyakorlati ismeretei c. könyv a felsőoktatási intézményekben tanuló, ezen belül a felsőfokú szakképzés hallgatói számára készült. A könyv ajánlható még mindazoknak, akik szakterületük vagy érdeklődési körük szerint foglalkoznak az értékpapír-piacok, és ehhez kapcsolódóan az értékpapír-forgalmazás és befektetések valamely részterületével. A tankönyv megkísérli olvasmányosan, jól érthető módon összefoglalni azokat az értékpapír-jogi, értékpapír-forgalmazási, tőzsdei, értékpapír-árazási és befektetési alapismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy üzleti szakügyintézőként a végzős hallgatók a gyakorlatban tudják alkalmazni az értékpapír-forgalmazási tevékenységek végzéséhez tanultakat. A mű célja, hogy a tananyag ismeretében a hallgatók olyan szakmai kompetenciákkal rendelkezzenek, amelyek képessé teszik őket az értékpapír-piaci ismeretek alkalmazására. Ezen felül a tankönyv ismeretanyaga alkalmat adhat az olvasónak - kinek-kinek szakmai irányultsága szerint - tudásának további elméleti kiszélesítésére. Az I. rész bevezeti, hogy napjaink befektetési környezete milyen hatással bír a magán- és intézményi befektetők döntéseire, a befektetési szolgáltatók működésére, valamint a tőzsdei kereskedésre. AII. részben a tételes értékpapír-jog keretein belül az egyes értékpapírok kibocsátásával és forgalmazásával …
Tovább a műhöz
A pénzügyi befektetések értékelése rendkívül szerteágazó elvi - elméleti alapokon nyugszik. A tőke - és kamatelméleti, valamint a beruházásokkal és a corporate fináncé más, ide vágó területeivel kapcsolatos elméleti megfontolásokat ismertnek tekintjük. Ezért a pénzügyi befektetések értékelése során kimondottan csak a gyakorlati felhasználás követelményeinek érvényre jutását tartjuk szem előtt. A gyakorlatias megközelítés a kifejtés módszertani kérdéseire koncentrál. Az elméleti bázis tárgyalására csak akkor és olyan mértékben kerül sor, amit az egyes módszerek alkalmazhatóságának követelményei megkívánnak.
Ez azt is jelenti egyben, hogy célunk egy gyakorlati befektetők által is minden bizonnyal haszonnal forgatható, rövid magyarázatokkal és kis példákkal gazdagított algoritmus-gyűjtemény összeállítása, ami bizonyos típusproblémák esetén hasznos segítséget nyújt. E célnak megfelelően a bemutatásra kerülő módszereket szándékosan úgy válogattuk össze, hogy azok a középiskolás matematika szintjét éppen csak meghaladják. Feltételezünk továbbá alapvető pénzügymatematikai ismereteket, elsősorban a kamat - és járadékszámítások terén. A pénzügyi befektetések közül az értékpapírokba történő befektetések értékelésére koncentrálunk, melynek módszertani alapjai a beruházások gazdaságossági számításaihoz nyúlnak vissza. A kifejtés során …
Tovább a műhöz
Az értékpapírok magánjogának magas szintű tudományos vizsgálata hosszú időn át fontos részét képezte a magyar jogtudománynak. Jogtörténetünk 1945-től 1990-ig tartó „szocialista” időszakában a piacgazdaság alapintézményeinek tudományos vizsgálata azonban jelentősen háttérbe szorult. A rendszerváltást követően kialakult új gazdasági és jogi igények között már nem szabad tovább halogatni az értékpapírok magánjogának tudományos igényű feldolgozását. A piacgazdaságra áttérés felelevenítette azokat a jogintézményeket, melyek ismerete egykor a polgári Magyarország idején a jogászképzés természetes részét képezte. Amíg azonban az elmúlt 50 év során a nyugati országok jogtudománya továbbfejlesztette az értékpapírok jogát, addig nálunk ezen a téren határozott stagnálás, sőt visszaesés következett be. Ezt a hiányt kell bepótolniuk a jelen és jövő joghallgatóinak. A könyv megírása során elsősorban a magyar értékpapírjogi irodalomra támaszkodtam, melyből kiemelkedik Keresztes Gyula „Magyar értékpapír jog” c. kézikönyve. Ez az egyébként méltatlanul elfeledett monográfia elsősorban sajátos -általam is alkalmazott - rendszere miatt érdemel figyelmet. A magyar jogirodalomnak az értékpapírokkal szemben a szocialista időszakban tanúsított csekély érdeklődésének következményeit a külföldi irodalom figyelembevételével kellett pótolni. A meglévő …
Tovább a műhöz
A pénzügyi jog egy rendkívül heterogén jogág: számos, egymással szorosabb-lazább kapcsolatban álló területből - így az államháztartás, a közbevételek (adók, vámok, illetékek), a számvitel, a közbeszerzések és a monetáris szféra jogi szabályozásából, valamint egyes jogrendszerekben a devizajogból - épül fel. E területek közös jellemzője, hogy mindegyikhez kapcsolódóan könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom áll rendelkezésre, és a gyakorlatban is külön-külön művelhetőek. A felsorolt területek alapján a pénzügyi jog gyakorlati jelentősége is vitathatatlan. Ahogyan Kmety Károly fogalmazott: „A pénzügyi jog nagyon érdemes jogtanulóink fáradságára, nemcsak elméleti érdekességeinél fogva, melyek nem kevésbé alkalmasak a jogászi elmeképzésre, mint egyéb jogágak tanulmányozása, hanem elsőrendű gyakorlati fontosságánál fogva is.” Az is rendkívül lényeges jellemző, hogy az e területekre vonatkozó jogi szabályozás rendkívül gyakran változik, így a jogi normák alkalmazása, a fejlődés figyelemmel kísérése voltaképpen sajátos kihívást jelent.
Ezen említettek olyan sajátosságok, amelyek alapjaiban határozzák meg egy pénzügyi jogi tankönyv megírásának lehetőségét. A könyv elkészítésekor ennek megfelelően arra törekedtem, hogy az egyes területek legfontosabb elméleti és gyakorlati alapjait foglaljam össze, kizárólag a legfontosabb tételes jogi szabályok …
Tovább a műhöz
A pénzügytani szakirodalomban az államháztartás bevételeinek fedezésére alapvetően több fedezeti módot (azaz fedezeti elvet) is megkülönböztetnek. Ahogyan arról a fedezeti elvek körében szó volt, a fedezeti elv „azokat a jogcímeket jelöli meg, melyeken a közületek bevételeiket nyerik.”1 Az illetékek körében értelemszerűen az ún. illetékelv kérdésével kell foglalkozni. Heller Farkas szerint az illeték alapja „a közhatalom térfoglalása és az a szerep, melyet a közhatalom a jogok megállapítása és védelme terén játszik. Magánosok érdekvédelme és a közhatalom közreműködése összekapcsolódtak és az akkor még nem tisztult felfogásban természetesnek látszott, hogy a felek, kiknek érdekében a hatóság szolgálatot teljesít, ezért fizessenek, illetőleg a hatóság fenntartási költségeihez hozzájáruljanak. Hiszen a hatóság szolgálatainak előnyeit ők élvezik. így fejlődtek elsősorban a bíráskodás kapcsán fizetendő illetékek (a sportulák), és a közigazgatás körében is több és több hasonló természetű szolgáltatás honosuk meg. [...] Minél több ily hatósági funkció keletkezett, annál jobban szaporodott az illetékek száma is, mert annál több oly hatóság jött létre, mely a felek érdekében működött és melyet éppen ezért a feleknek kellett eltartaniok. [...] Idővel azután, amint arra ismét Stein mutatott rá, az állami szervezet kifejlődése és oly hatóságok …
Tovább a műhöz