Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Az olvasó annak a konferenciának az előadásait veheti kezébe, amely 2009. november 10-én, Pécsett került megrendezésre, a PAB Kelet- és Közép–Európa Története Munkabizottságának szervezésében, a poltavai csata 300. évfordulójának alkalmából. A poltavai csata, ahogy az erről szóló egyik angol nyelvű könyv címe írja, olyan összecsapás volt XII. Károly svéd király illetve Nagy Péter orosz cár közt, amely „megrengette Európát”, hiszen Péter Európa egyik legütőképesebb haderejét győrte le. Leibniz ezt írta a győzelem első visszhangjairól a bécsi orosz követnek: „Azt mondják, hogy a cár egész Európa számára félelmetes lesz, és amolyan Észak Törökje válik belőle.” Leibniz megfogalmazása nagyon jól visszaadja azt, hogy miként tekintettek a 18. század elejéig Oroszországra a nyugati kultúrkör országai. A 16–17. században Oroszországot kulturális értelemben nem tartották Európa részének. Az európaiak számára „az oroszok közelebb álltak a hitetetlen törökökhöz, mint a magukat egyedül civilizáltnak tartó európai népekhez, akik viszont önmagukat egy barbár keletiben megtalált másikkal való szembeállítás révén határozták meg”. (S. Dixon). A kor számára az egyik ilyen „barbár keleti” a moszkovita volt, a másik pedig a török. Ugyanakkor a poltavai csata következményeként 1712-ben már egy olyan írás jelent meg egy francia szerző tollából, amely …
Tovább a műhöz
Értekezésem világraszóló nagypolitikai helyzetekről és a falu tornya körül forgó helyi aprólékosságokról szól. Mindkettőnek feltárására egyenlő gondot fordítottam. Svédországot a nagyhatalmiságban az itt tárgyalt események során váltotta fel Oroszország. E fordulatot mindenekfölött siettette XII. Károly távolléte birodalmától, melynek már az egykorúak is nagyon meg tudták ítélni végzetes következményeit. Azt azonban soha senki nem mutatta ki, miért nem rohant hát a király azonnal vissza a földre, mely őt Antaeusként nyomban talpra állíthatta volna?
A svédek nagy történetírója, Fryxell szerint «a király büszkesége nem engedte, hogy kilenc győzelmes év után, a tizedikben a szerencse tengerén hajótörött gyanánt térjen vissza hazájába». Ám e föltevést végkép megcáfolja a királynak művemben bemutatott tömérdek hazatérési kísérlete. Arra a nagy kérdésre, hogy miért vesztegelt XII. Károly hatodfél évig a török birodalomban? — azt hiszem jelen értekezés adja meg a világirodalomban először a minden ízében okiratokkal igazolt elfogadható feleletet. Meijerfelt küldetése Rákóczihoz, az áttörés lehetetlensége Lengyelországon keresztül, az angol politika hirteleni irányváltozása, Eugen és Görtz szerepe, a császár félrevezetése épen Eugen által, Welczek szándékos elkésése és a magyarországi pestis közbejötte, főkép pedig mindezeknek nagy …
Tovább a műhöz