Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
Nagy örömmel adjuk az olvasó kezébe ezt a kötetet, amely a pszichológia napjainkban legforrongóbb és legizgalmasabb területét foglalja össze. Mostanra ért meg arra a helyzet, hogy a motiváció, az érzelem és az affektív jelenségek világát összefoglaló munka megjelenhessen, mert nem is olyan régen még sem a tényanyag, sem a szemlélet nem állt készen erre. Az utóbbi 25-30 évben lezajlott fejlemények e területen olyan jelentősek, hogy joggal beszélhetünk affektív forradalomról a pszichológiában. A késztetések, érzelmek és általában az affektív jelenségek témaköre viszonylag hosszú elhanyagolás után a pszichológiai kutatások és az elméletképzés központi témájává vált. Könyvünk ebbe a helyzetbe vezeti be az olvasót. Az első - bevezető - részben a motiváció és az affektív jelenségek alapfogalmait, kutatásuk történetét, mai vizsgálatuk evolúciós és kulturális pszichológiai szemléletét, valamint szabályozásuk neurohumorális hátterét tekintjük át. Az egyes résztémák efféle széles megalapozottsága ritkán jelenik meg hasonló kézikönyvekben. A második nagy rész a motiváció világába kalauzol el, külön tárgyalva az élettani, a pszichológiai és a társas szükségleteken alapuló motívumokat. A témakörök is jelzik, hogy ezzel messze túllépünk a hagyományos motiváció-felfogáson, amely - rendszerint - a biológiai szükségletek világára szűkült be. A …
Tovább a műhöz
Tankönyvünk harmadik kötete szándékunk szerint szerves folytatása az első két kötetnek, mind tartalmában, mind szemléletmódjában, mind pedig stiláris és formai megoldásaiban. Látni fogja az olvasó, hogy megtartottuk a korábban alkalmazott szerkezeti tagolást, a tanulást itt is összefoglalásokkal, ellenőrző kérdésekkel és a kulcskifejezések kiemelésével igyekeztünk segíteni. A témák tárgyalásakor az esszenciális ismereteket bemutató főszövegtől elkülönülve, szövegdobozokban szerepeltetjük mindazokat a fontos kiegészítő információkat, amelyek reményeink szerint érthetőbbé és érdekesebbé teszik a tanulást. Őszintén reméljük, ezek a megoldások betöltik azt a szerepet, amelyet szántunk nekik. A hasonlóságok mellett törekedtünk arra, hogy ennek a kötetnek sajátos arculata legyen. Ezt a kötetet uralják talán a leginkább azok a témák, amelyeket a pszichológiában sajátosan emberinek szoktak tartani. A nyelv, a kommunikáció, a tudatosság, a gondolkodás, az összetett érzelmek olyan jelenségek, amelyek kapcsán általában úgy véljük: noha ezek valamilyen elemibb formában a nem humán fajoknál is jelen vannak, valódi kiteljesedésükről és egyedülállóan összetett megnyilvánulásaikról az ember esetében beszélhetünk. Más szavakkal: olyan képességekről, készségekről, folyamatokról esik szó, amelyek szorosan emberi lényegünkhöz tartoznak. A pszichológia mindig az emberi …
Tovább a műhöz
A Lucifer-hatás 2007 márciusában jelent meg. Azóta sok interjút adtam, sok felsőoktatási intézményben és konferencián tartottam előadást, sok kritikát olvastam a könyvemről, és sok olvasói véleményre reagáltam. Ezek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy nézeteim olykor félreértelmezhetőek, ezért kísérletet szeretnék tenni álláspontom egyértelmű megfogalmazására. Megkérdőjelezem azt a hagyományos, diszpozíciósnak nevezett felfogást, amely az emberi kisiklások megértésekor elsődlegesen és gyakran kizárólagosan az egyén belső természetére, személyiségvonásaira és jellemére összpontosít. Nézetem szerint az emberek általában és többnyire jók, de könnyen befolyásolhatók, és olyasmit is megtesznek, amit rendes körülmények között személyüktől idegen cselekedetnek, antiszociálisnak vagy ártalmasnak tartanának. Az emberek nem magányos, monologizáló szereplők az élet üres színpadán, hanem általában másokkal együtt lépnek fel, cserélődik a díszlet, a szereplők új ruhába bújnak, változik a szövegkönyv, a rendezői utasítás is. Ezek alkotják a helyzet jellemzőit, melyeket figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni, mitől változhat meg drasztikusan a viselkedés. A Lucifer-hatás három szempontból elemzi az emberi viselkedést: megpróbálja megérteni, mit hoznak magukkal az emberek egy adott helyzetbe, mit hozhat ki valakiből az adott helyzet, és hogyan teremtik meg és …
Tovább a műhöz
Ma már széleskörűen elfogadott nézet, hogy minden, emberekkel foglalkozó hivatás elképzelhetetlen pszichológiai ismeretek nélkül. Fontos számunkra, hogy megértsük a másik ember viselkedését, de arra is keressük a választ., hogy mi magunk miért éreztünk így vagy úgy egy adott helyzetben, miért cselekedtük azt és nem mást stb. Könyvünkben a lélektan alapjelenségeivel foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy az emberi természet, viselkedés és tudás alapösszefüggésein kérésziül elősegíthessük a mélyebb összefüggések megértését. Ezért minden fejezetben igyekeztünk megmutatni, hogyan alkalmazhatók az ott tárgyalt jelenségek a gyermek- vagy csoportlélektanban, vagy egyszerűen a mindennapi életben. Tesszük ezt azért is, mert valamennyi alkalmazott pszichológiai diszciplína a hagyományosan általános lélektaninak nevezett ismereteken nyugszik. Ugyanakkor az egyes jelenségek tárgyalásánál kibővítettük a megközelítések nézőpontjait idegélettani, genetikai, etológiái és szociobiológiai ismeretekkel. Ennek oka kézenfekvő: a fentebb említett tudományok az utóbbi években hihetetlen gazdag tényanyagot halmoztak fel az emberi viselkedés oki hátteréről, s így sokkal árnyaltabbá teszik tudásunkat másokról és önmagunkról. Meggyőződésünk, s ezt sokéves oktatói tapasztalatunk is alátámasztja, hogy minden képzés szükségszerűen kél szakaszra bontható: egy diszciplinárisra (a …
Tovább a műhöz
Az ember az élővilág legbonyolultabb szerkezete. Biológiai és pszichés működése ebből adódóan rendkívül összetett. Ahhoz, hogy az emberi viselkedést legalább alapszinten megértsük, vagy pedagógusként annak célirányos megváltoztatására vállalkozhassunk, ismernünk kell az emberi szervezet működésének legalapvetőbb mechanizmusait.
Aki személyiségformáló pedagógiai munkára vállalkozik, arra ebben a tekintetben fokozott felelősség hárul A pedagógus munkája során a tanulói személyiség folyamatos kibontakoztatását, fejlesztését végzi, ami célirányos beavatkozás a tanulói személyiség működésébe. Ha ez kellő hozzáértéssel, megfelelő pedagógiai és pszichológiai ismeretek birtokában történik, a fejlesztő szándék biztosan nem lesz eredménytelen. Alapismeretek hiányában azonban a jó szándékú beavatkozás is kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Tekintsünk egy egyszerű hasonlatot. Mindennapi környezetünkben elég bonyolult technikai berendezések működnek. Aki megismerte ezek kezelését, azok számára a működtetés egyszerű rutinfeladat. Aki kellő alapismeret hiányában kísérletezgetéssel próbál például működtetni egy mobiltelefont, vagy egy számítógépet, annak kevés az esélye arra, hogy a gép azt tegye, amit a kezelője akar. A külső kezelőszervekkel ezeket a berendezéseket általában nem lehet ugyan elrontani, de a használati tájékozatlanság rengeteg …
Tovább a műhöz
Egyszerű a választás: a most és az elkerülhetetlen vég között, az élet és a halál között választhatunk. A biológiai folyamat önműködő, feltéve, hogy törődünk testünk igényeivel. A költő által használt értelemben azonban az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól. Ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. Biológiailag programozott ösztöneink arra késztetnek, hogy az általunk hordozott genetikai adottságokat továbbvigyük; kultúránk szintén a saját értékeit és szokásait igyekszik általunk átörökíteni, és a többi ember is minél inkább a saját terveihez próbálja felhasználni az energiáinkat - mit sem törődve azzal, hogy ez minket hogyan érint. Senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk. Magunknak kell megtalálnunk a módját, hogyan alakítsuk saját életünket. Mit jelent tehát ebben az értelemben „élni"? Nyilvánvalóan nem csupán a biológiai fennmaradást. Maradéktalanul megélni az életet, időt és lehetőségeket nem fecsérelve, a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban kiteljesíteni az ember egyediségét. Könyvem azt vizsgálja, hogyan lehet ilyen módon élni, miközben tőlem telhetően igyekszem felhasználni a modern pszichológia eredményeit, saját kutatásaimat és az elmúlt idők különböző formákban fennmaradt …
Tovább a műhöz
A marketing szakirodalomban egy ideje nincs olyan világrengető újdonság, ami az eddig felállított elméleti rendszert újrarendezte volna. A megjelenő publikációk, főleg a könyvek, inkább csak egy-egy kulcsszó köré csoportosítják a meglévő ismereteket, és próbálják „eladni” az így keletkező gondolatokat. Ez persze nem ellenkezik azzal a tendenciával, amit a termékek esetében is tapasztalunk, vagyis döntő többségükben a kommunikáció révén differenciált „újdonságokat” láthatjuk a piacokon. Miért is lenne a könyvpiac más? Ez a könyv sincs tele újdonságokkal, csupa „már valahol olvastam” érzést kelthet, olyan gondolatokat ébreszthet, „amit már én is gondoltam”. Ám más a munka szemlélete, a csoportosítási módja és a szerző a szokottnál őszintébb szkeptikussága. Ebben a könyvben az empátia, az emocionális közelítés vállalása, a sikertényezők e köré csoportosítása késztetheti gondolkodásra az olvasót. Úgy vélem, ha valaki csak egy nyom vonalon botlik új elképzelésbe és ez segít neki, akkor már nem hiába keletkezett ez a munka. A marketing olyan, mint az amőba, sokféle alakzatot vehet fel, és nem feltétlenül jelenik meg jól körvonalazható szerkezetben. Fennmaradásához bizonyos fokú agresszivitása járul hozzá, amit a társszakmák „bekebelezésével” ér el. Láthattuk már a statisztika, a matematikai apparátus, a szociológia és újabban az …
Tovább a műhöz
Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: .Jó napot! Hogy bírja?" Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását - „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. …
Tovább a műhöz
Számos jó és kevésbé jó próbálkozás ellenére, valójában még egyetlen kutatónak sem sikerült az érzelem fogalmát maradéktalanul definiálnia. Az első pillanatban ez talán meglepőnek látszik, hiszen ha kimondjuk a szót: érzelem, mindenki csalhatatlan pontossággal tudja, hogy milyen lelki jelenségre gondolunk. Vegyük azonban tekintetbe, hogy még olyan egyszerű, ún. konkrét fogalmak esetén is, mint pl. az „asztal” vagy a „szék”, hasonló problémával állunk szemben: mindenki pontosan tudja, hogy mi az asztal, és azt is, mi a szék, mégis, ha bárki megpróbálkozik e két fogalom szabatos definiálásával (természetesen a ideologikus megközelítést a szabatos definíció kizárja; a tárgyat céljával meghatározni - a szék az, amin ülünk, az asztal az, amin eszünk - csak az óvodás és a kisiskolás gyermekeknek szabad) a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Szerencsére az ilyen próbálkozás alig több puszta logikai játéknál, hiszen a tényből, hogy ezek a bútordarabok közismertek, egymással, illetve bármilyen más objektummal föl nem cserélhetők, az következik, hogy logikus körülírásukra - definiálásukra - nincs is alapvető szükség. Ugyanez a helyzet az érzelem esetében is. Meggyőződésünk, hogy ha az olvasó e kis könyv bármelyik helyén az érzelem szóval találkozik, nem gondol sem az észlelésre, sem a problémamegoldó gondolkodásra, hanem kizárólag és pontosan arra a lelki …
Tovább a műhöz
A pszichológiai kutatás és a gyakorlati, klinikai, terápiás munka során egyaránt alkalmazunk kérdőíves módszereket. A pszichológia sajátja, hogy a mérni kívánt jelenség vagy konstruktum gyakran közvetlenül nem megragadható, azonban következtethetünk rá a viselkedéses megfigyelésekből vagy a személy kérdőívek segítségével nyújtott önbeszámolójából. Mindezt azok az empirikus kutatások és pszichometriai elemzések teszik lehetővé, amelyek alátámasztják, hogy az adott kérdőív a kérdéses pszichológiai jelenség vagy konstruktum megbízható és érvényes mérőeszköze lehet. A megbízhatóságról és az érvényességről alkotott benyomásunk ráadásul változhat attól függően, hogy kikkel, mikor, milyen helyzetben és milyen célból használjuk az adott pszichológiai mérőeszközt. Ebből következően a kérdőívek vagy skálák fejlesztése, adaptálása, pszichometriai vizsgálata, az eredmények dokumentálása és eljuttatása a kérdőívet használókhoz folyamatos kihívást jelent a kutatóknak. Ezen a téren a hazai kutatók is intenzíven dolgoznak, fejlesztenek és adaptálnak új mérőmódszereket, ezek azonban nehezen jutnak el a felhasználókhoz. Ugyanakkor a gyakorló szakemberek is joggal várják el, hogy a munkájuk támogatásához a skálák fejlesztésével foglalkozók megfelelő eszközökkel járuljanak hozzá, illetve a rendelkezésre álló eszközök szorosan kövessék a pszichológiai …
Tovább a műhöz