Magyar
EnglishKeresés
Találatok
..Élni csak addig érdemes, amíg a szellem él. Amíg dolgozni tudok” - mondotta Hanák Péter néhány évvel ezelőtt a szokásos keddi együttes ebédet követő kávézáskor az Európa Intézetben. Súlyos bypass-műtétre készült. Előtte rosszul lett, váratlanul az a veszély fenyegette, hogy bármelyik pillanatban meghal, vagy amitől igazán félt: állapota úgy leromlik, hogy magatehetetlenül kell töltenie élete utolsó hónapjait. A műtétet végrehajtották, sikerrel. Hanák minuciózus aprólékossággal leírta a műtét folyamatát. Átélte a helyzetet, az operáló orvos lelkiállapotát is. Mint ahogy egész életében mindig is átélte a vele együtt élők, vele együtt dolgozók lelki tusáit, igyekezett megérteni szempontjaikat. Szenvedélyes kis írásmű keletkezett a műtét leírásából. Mint ahogy szenvedéllyel írt az osztrák-magyar kiegyezésről, az 1848-as forradalomról, az I. világháborús katonalevelek íróiról és olvasóiról. Utolsó éveit kívánságának megfelelően élte le, úgy, mint az előző évtizedeket. Reggeltől estig rohanásban. Szellemi rohanásban: versenyben az idővel, újabb és újabb kutatói-írói élmények után. És rohant, versenyt futva térrel, idővel: egyik konferenciáról a másikra, megismerni mások nézeteit, kutatási eredményeit, ütköztetni mások felfogását a sajátjával. Soha nem mondva le arról az elvről: az emberiség tudása és gondolkodási kultúrája úgy …
Tovább a műhöz
„A Király ítélt...” című színdarab két részből, hét színből áll. A darab a XIV. században játszódik, Károly Róbert magyar király uralkodása idején. Alapját Zách Felicián merénylete képezi. A színdarab Mihályi Antal: Lajos király barátja című, a Regun Press kiadó által 2006-ban kiadott könyve alapján ugyancsak Mihályi Antal írta.
Tovább a műhöz
Annak a szoros frigynek, mely Magyarországban a katholika egyház és a királyság között, egy időben történt megalapításukkor, létrejött, külső kapcsát a királyi kegyuraság képezi, mely az egyházi és állami életnek minden időben nevezetes tényezője vala. Ezért a nemzet és uralkodói féltékeny éberséggel őrködtek fölötte, kiméletet nem ismerő erélyességgel oltalmazták.
Jelentőségét a hazai történelem és jogtudomány munkásai is kellően fölismerték és méltatták; anélkül azonban, hogy fejlődésére és viszontagságaira teljes világosságot árasztani képesek lettek volna. Számos kérdés megoldása elé elháríthatatlan akadályokat gördít a történeti emlékek hiánya vagy hézagossága, ami hazai levéltáraink pusztulásának, különösen a régi királyi levéltár megsemmisülésének következménye. És az ily módon támadó nehézségeket még növeli az a zavar, amit a forgalomba hozott hamis oklevelek idéztek elő. A római szent-szék levéltárait szintén sok csapás érte. Szent István korából semmit sem, a XI. és XII.
századból igen keveset őriztek meg. Azonban a XIII. század elejétől már gazdagoknak mondhatók. Magyar történetnyomozók a XVII. század végétől fogva fordultak meg a római levéltárakban, és foglalkoztak a hazánkra vonatkozó okiratok nyomozásával. Másolataik különböző munkákban, majd egybegyűjtve Fejér Codex Diplomaticusában láttak napvilágot. …
Tovább a műhöz
A forradalmi háború után török földre vonult magyar-lengyel menekültek kérdése európai jelentőségre emelkedvén, a legtekintélyesebb négy hatalmasság diplomatiáját több ideig előkelőleg foglalkodtatá. S noha ez ügy már békés uton kiegyenlítettnek látszik lenni; de azért még most is folyton feszültségben tartja az érdeklett kormányok férfiait. A népek, különösen a magyar, ki menekültjeinek kérdése által legközelebbről volt érdekelve, annyival is inkább nagy figyelem- és várakozással kiséré azt, mert egy ujabb világrázkódtató elemet hittek abban rejleni, s gondolták, hogy Európa sorsának eldöntése egyenesen attól függ. Azonban a kérdésnek eddigi megoldása, a mennyiben a legnehezebb, legbonyolultabb csomó már csakugyan ki van fejtve, főleg az elégületleneket legkevésbbé sem elégité ki; és sokan még most is nagy dolgokat várnak, a leáldozott magyar csillag föltünését remélik a török félhold árnyékából. Átalán véve a nagyfontosságu korkérdés, a magyar menekültek ügye és története körül, részint a hiányos, részint alaptalan adatok miatt, igen sok téveszme , zavaros fogalom uralkodik. S bár mennyit Írtak s beszéltek is arról, a török földre kivándorlóinak eddigi történetét, viszonyait, mintegy átláthatlan sűrű homály rejti el szemeink elöl, leginkább azon okból, mert maguk a menekültek közül eddig még senki nem adott körülményes felvilágositást ez …
Tovább a műhöz
Toldy Ferenc szerkesztő az előszóban így ír a célokról: „A’ Történelmi Tár’ rendeltetése a’ köz helyeken és magányosoknál elszórva levő kisebb történelmi emlékek ’s okiratok’ kiadása által mind a’ hazai történetek’ egyes részei és pontjai’ felvilágositásához járulni: mind az iró és olvasó közönség’ részvételét a’ történelem ’s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni.” Ugyanezen célt jelölik meg a folyóirat címlapján is: „A történeti kútfők ismeretének előmozdítására kiadja a Magyar Tudományos Akademia történelmi bizottmánya.” A Magyar Történelmi Tár három sorozatból áll, és az egyes kötetek több évet foglalnak magukba: 1. sorozat: 1855-1863. 1-12. kötet | 2. sorozat: 1867-1878. 13-25. kötet | 3. sorozat: 1914-1915, 1934. 26-28. kötet. A Történelmi Tár két részből áll: (1) 1878-1899. 1-22. kötet, (2) Új folyam: 1900-1911. 1-12 kötet. Szerk.: Komáromy András. Az 1. sorozat tartalommutatóját Toldy Ferenc a folyóirat 12. kötetében (1863. 289-292. p.) közli. Pelcz Béla a csaknem teljes időszakhoz (1855 -1911) készít tartalommutatót (152 p.), amit az MTA ad ki 1914ben. Az általam elkészített repertórium létjogosultságát a folyóirat és a Pelczféle tartalommutató ritka fellelhetősége indokolja. A repertórium mindkét részében – szerzői és tárgyszavas rész – igen egyszerű a tájékozódás, hiszen a …
Tovább a műhöz
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
Szepes-vármegyének délkeleti vidéke ősidők óta híres érctermő hely. A meddig a szóhagyomány és a történetírás vissza tekinteni tud, a Gölnic-folyó völgyében és környékén mindig bányaművelésre bukkan. A kies vármegyének más vidékein is találtak régente és újabban is különféle érceket. Például a Magas-Tátrában, a Poprád-folyó felső völgyében, a Lőcselublói-hegység legdélibb ágaiban és a Magura-hegységben már az ősidőkben, s még inkább a XII. század közepe óta, sok helyütt folytak érckutatások. Ezek néhol és kevés ideig jövedelmezők is voltak, sőt itt-ott még ma is azok. De a termelésnek ez az ága Szepesben csak a Gölnic vizét környező hegysorok völgyeiben fejlődött ki átalános népfoglalkozássá. Ott pedig évszázadokon át olyan jelentőssé vált, hogy ama völgyek egész lakosságának jó- és balsorsát, világnézetét és közjellemét mindenha az érctúrzás szerencséje kormányozá. Ez a bányavidék, jó időkben széles országrésznek kincsesháza, az éjszaki szélességnek körülbelül 48-adik
foka 4-edik perce és 48-adik foka 58-adik perce, s a Ferrótól számított keleti hosszúságnak 37-edik foka 56-odik perce és 38-adik foka 45-ödik perce között van. Az Alacsony-Tátra főcsúcsától, a Királyhegytől kelet és délkelet felé, a mecenzéfi és aranyidkai magaslatokig terjed. Éjszaki szélét a Hernád-folyó völgye szegi be, a délit pedig a Gölnic-folyó …
Tovább a műhöz
A törököt a leghatalmasabb hódítónak és a legfanatikusabb hivőnek tudjuk. Vitéz és elszánt harcos volt. Európa legjobb lovasait s legkitűnőbb gyalogjait (a janicsárokat) köztük kell keresnünk. A tüziszerszámok kezelésében is mesterek voltak. És ez a hatalmas nép áradás gyanánt zúdult a viszálkodó Magyarországra. Az ember azt hinné, hogy intézményeinket, vallásunkat és nyelvünket néhány évtized alatt magába olvasztotta, mint a hatalmas folyam a patakok vizét. Mindez meg nem történt. A fanatikus mohamedán nálunk türelmes hivőnek mutatta magát, aki senki vallását nem háborgatta. A hatalmas hódító csak a földet tette magáévá, de az ősi intézményeinket érintetlenül hagyta. Semmi újat, semmi, idegent nem teremtett nálunk. A legtöbb helyen azt is elnézte, hogy alattvalói a magyar adót is fizessék, Még nyelvét sem erőszakolta népünkre, hanem ő sajátította el á magyart. Ki látott valaha ilyen hódítót? Tudott dolog, hogy a törökök állandóan keresték a mieink barátságát. Ezt cselekedték a budai basák is. Akár volt ebben politika, akár nem, ránk nézve hasznos dolog volt. Nem is szabad kárhoztatnunk azokat, akik értvén a helyzetet, a törökhöz hajoltak. Gyulay Pál Sibrik György váradi kapitánynak adott utasításában írta volt a figyelemreméltó sorokat: „Akinek az ártalomra hatalma vagyon és hozzánk való barátságát maga hasznával tartja, annak szántszándékkal ne …
Tovább a műhöz
A Gesta Hungarorum (Magyarok tettei) egyetlen fennmaradt középkori kézirata. Az első, levakart oldalról kiderült, hogy az egyébként is ismert első oldalt kezdték el rajta, de a már megírt szöveget levakarták. A kódex sem a szerzőt, sem a címet nem nevezi meg.
A betűtévesztések, a rövidítések alkalmankénti rossz feloldásának ténye arra utal, hogy a kézirat nem autográf, de másolója a magyar szavak biztos másolása alapján magyar anyanyelvű volt. Az írástörténeti párhuzamok alapján kéziratunk a 13. század közepére, de mindenképpen IV. Béla halálának 1270. événél korábbra helyezendő. Az 1v oldal vörös-zöld „P” tollrajzos iniciáléja valószínűleg a szöveget másoló kéz műve. A kódexben bejegyzések nincsenek, későbbi sorsa követhetetlen, a 13–14. században Kézai Simon, majd a Magyar Krónika szerkesztője bizonyosan használta, s talán 1500 körül is hozzáférhető volt.
A bevezetőben említett „boldog emlékezetű”, azaz elhunyt Béla király belső tartalmi érvek alapján leginkább III. Bélával azonosítható. A szerző a korabeli egyetemlátogatási gyakorlat jegyében többfelé megfordult külföldön, s utána lépett udvari szolgálatba, ahol címei: „notarius” és „magister”. A korból azonban csak kisszámú oklevél maradt fenn, ebből következően minden kétséget kizáró bizonyossággal nem is lehetséges a szerző azonosítása a felmerülő „jelöltekkel”.
A …
Tovább a műhöz
Kik figyelemre méltaták történelmi előtanulmányaimat, s azok eredményeit: Erdély Ritkaságait (Kolozsvár, 1853), melyben történelmünk színterét; Erdély Régiségeit (Pest, 1852), melyben csatatereinket s őseink sasfészkeit; Erdély nevezetesebb családait (Kolozsvár, 1854), melyben csatáink hőseit, s a sasfészkek fiait; Erdély Történelmi Regéit és Adomáit (Kolozsv. 1857), melyekben traditioink történelmi elemeit tanulmányoztam s ismertettem: be fogták látni, hogy nem vagyok a néma gyermek, ki atyját végveszélyben látva szólal meg, vagy a történész, kit a Capitolium romjain lep meg Róma nagyságának elsiratási gondolatja. S mégis ennyi jó akarat mellett is, évek óta halogatáni e munka közrebocsátását, várva ha tán egy szerencsésebb előlép. Az erdélyi muzemn megnyílásának reménye éppen a sajtó küszöbén találta e munkát, lassan folytatám a nyomatást, s kinyomatva hónapokig hevertettem azon gondolattal, hogy a múzeum megnyílása esetére félre teszem, erösebb kezekre bízva e tért: de miután muzeumunk ügye bizonytalanság közt hányódik, megkezdem e munkát, hogy az írással szólva, még munkásokat édesgessek nemzetünk munkájában elkésett szőlőjébe. Mert sok a munka, s ha mindenikünk csak remeket akar, ha senki sem határozza el magát az áttörő keserű poharát kiüriteni, akkor a sisyphusi munkát százan meg-százan fogják elöl kezdeni, s Erdélynek történelme mégsem lesz …
Tovább a műhöz