Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
AHHOZ, HOGY MEGÍRJAM ezt a könyvet, számos, ám végül egymásba torkolló út vezetett. Amikor pszichiátriai szakvizsgámra készültem és pszichoanalitikus képzésben vettem részt, mindig azt kívánták tőlünk, hogy minden esetünkről sűrített pszichodinamikai összefoglalást készítsünk, azaz-élettörténete ismertetésével magyarázzuk meg, hogyan lett a páciensből az a valaki, aki az orvosi rendelőbe belepett. A beszámolót a beteg életének lehető legkorábbi időszakával kellett kezdenünk, belefoglalva a csecsemőkorban átélt preverbális és preödipális hatásokat is. Ez a feladat mindig rettenetes szenvedést okozott nekem, kivált mikor megpróbáltam a csecsemőkor időszakát egyetlen összefüggő élettörténetbe belegyömöszölni. Azért volt gyötrelmes feladat, mert egy ellentmondás foglya voltam. Egyrészt áthatott a szilárd meggyőződés, hogy a múlt bizonyos következetességgel befolyásolja a jelent. Éppen ez az alapvető bizonyosság, amelyben minden dinamikus lélektan osztozik, volt az, ami előttem a pszichiátriát az orvostudomány legelragadóbb és legösszetettebb ágává avatta. Az elmekórtan volt az egyetlen klinikai tárgy, amelyben a fejlődés valóban számított. Ám másfelől a betegeim vajmi keveset tudtak életük legkorábbi eseményeiről, én pedig még kevésbé tudtam, hogyan faggassam ki azokról őket. így hát kénytelen voltam gyermekkorukból kicsipegetni és összeválogatni azt a …
Tovább a műhöz
A Lucifer-hatás 2007 márciusában jelent meg. Azóta sok interjút adtam, sok felsőoktatási intézményben és konferencián tartottam előadást, sok kritikát olvastam a könyvemről, és sok olvasói véleményre reagáltam. Ezek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy nézeteim olykor félreértelmezhetőek, ezért kísérletet szeretnék tenni álláspontom egyértelmű megfogalmazására. Megkérdőjelezem azt a hagyományos, diszpozíciósnak nevezett felfogást, amely az emberi kisiklások megértésekor elsődlegesen és gyakran kizárólagosan az egyén belső természetére, személyiségvonásaira és jellemére összpontosít. Nézetem szerint az emberek általában és többnyire jók, de könnyen befolyásolhatók, és olyasmit is megtesznek, amit rendes körülmények között személyüktől idegen cselekedetnek, antiszociálisnak vagy ártalmasnak tartanának. Az emberek nem magányos, monologizáló szereplők az élet üres színpadán, hanem általában másokkal együtt lépnek fel, cserélődik a díszlet, a szereplők új ruhába bújnak, változik a szövegkönyv, a rendezői utasítás is. Ezek alkotják a helyzet jellemzőit, melyeket figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni, mitől változhat meg drasztikusan a viselkedés. A Lucifer-hatás három szempontból elemzi az emberi viselkedést: megpróbálja megérteni, mit hoznak magukkal az emberek egy adott helyzetbe, mit hozhat ki valakiből az adott helyzet, és hogyan teremtik meg és …
Tovább a műhöz
A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika oktatói e könyv megírásával változatlanul segítséget kívánnak nyújtani a pszichiátria modern irányzatainak, módszertanának, a legfontosabb diagnosztikai és terápiás kérdéseknek a megismerésében. Olyan szemléletet kívánnak adni, melyben érzékeltetik a biológiai - személyiségi - szociológiai összetevők egymáshoz kapcsolódását a kórképek patogenezisében, patomechanizmusában és terápiájában egyaránt. A pszichiátriai ismeretek olvasása, tanulása közben - úgy gondoljuk - mindenki számára egyértelművé válik, hogy ismeretanyaga nemcsak egy tárgy a többi között, hanem az egészségügy legkülönbözőbb területén dolgozó felsőfokú végzettségűek számára alapvető tudásanyagot és szemléletet jelent. Ha erre rá-éreznek az egyben azt is jelenti, hogy kedvet kapnak az egyes pszichiátriai problémák szélesebb és mélyebb megismerésére. Nagyon reméljük, hogy így viszonyulnak a könyvhöz. Ez volt a célunk! (...) A pszichiátria az emberi magatartás zavarainak és ezek gyógykezelésének tudománya. A pszichiátria szó magyar megfelelője (elmegyógyászat) félrevezető lehet. Elmebetegségeken (pszichózis) ugyanis csak a súlyosabb mentális zavarokat értjük, amelyekben károsodik a valósággal való adekvát kapcsolat. A pszichiátriai megbetegedések többsége azonban az emocionális élet, a személyiség stb. zavara, amely pszichiátriai, de nem …
Tovább a műhöz
Az ember az élővilág legbonyolultabb szerkezete. Biológiai és pszichés működése ebből adódóan rendkívül összetett. Ahhoz, hogy az emberi viselkedést legalább alapszinten megértsük, vagy pedagógusként annak célirányos megváltoztatására vállalkozhassunk, ismernünk kell az emberi szervezet működésének legalapvetőbb mechanizmusait.
Aki személyiségformáló pedagógiai munkára vállalkozik, arra ebben a tekintetben fokozott felelősség hárul A pedagógus munkája során a tanulói személyiség folyamatos kibontakoztatását, fejlesztését végzi, ami célirányos beavatkozás a tanulói személyiség működésébe. Ha ez kellő hozzáértéssel, megfelelő pedagógiai és pszichológiai ismeretek birtokában történik, a fejlesztő szándék biztosan nem lesz eredménytelen. Alapismeretek hiányában azonban a jó szándékú beavatkozás is kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Tekintsünk egy egyszerű hasonlatot. Mindennapi környezetünkben elég bonyolult technikai berendezések működnek. Aki megismerte ezek kezelését, azok számára a működtetés egyszerű rutinfeladat. Aki kellő alapismeret hiányában kísérletezgetéssel próbál például működtetni egy mobiltelefont, vagy egy számítógépet, annak kevés az esélye arra, hogy a gép azt tegye, amit a kezelője akar. A külső kezelőszervekkel ezeket a berendezéseket általában nem lehet ugyan elrontani, de a használati tájékozatlanság rengeteg …
Tovább a műhöz
Könyvet írni olyan, mint gyermeket vállalni. Küzdelmes, hosszadalmas, a garantált siker nélkül. És mégis, könyvet írni szép; olyan, mint egy mindig meg-megújuló, lebilincselő rejtvényt fejteni. Mint egy bölcs baráthoz fordulni, valakihez, aki meghallgat, valakihez, aki vár. S talán ennél is több: az életet betöltő természetesség, a gondolatok közelsége, a szakma, mint szövetséges. Kéziratom sok éjszakán, küzdelemben, fáradtságban, betegségben is velem volt. A sorokban mindig megtaláltam az öröm perceit, az őszinte rácsodálkozást. Most, hogy átadom másoknak, hallgatóimnak, kollégáimnak és az érdeklődőknek, remélem, az Olvasó is megtalálja majd benne az elmélyültséget. Bizonyos értelemben hiánypótló munkáról van szó. A tények azt mutatják, hogy a személyiség alkotóelemeinek felfogásait s a vonás- és típuselméleteket összegző munka Magyarországon az 1980-as évek óta nem született, és külföldön is ritkaság. (Részben ezen elméletek folyamatos „fejlődőképessége”, korszerűsége miatt van így.) A tények magukért beszélnek. Én pedig belevágtam egy nagy kalandba, a magam örömére és talán – reményeim szerint – a szakmabeliek és érdeklődők tájékozódását szolgálva. Örülnék neki, ha vállalkozásom sikerülne. A könyv a személyiség alkotóelemeiről szól – ahogyan a szakma nagyjai látták őket. Kérdeztek, válaszoltak, remélték, hogy az emberi …
Tovább a műhöz
Sokan tartják úgy, hogy a genetika a „jövő tudománya”. Ebben sok igazság van; kevés olyan szakterület mutat olyan gyors iramú fejlődést, mint az öröklődés tudománya, ezen belül is a humángenetika. Elég csupán a Humán Genom Project elmúlt évtizedben elért eredményeire és sikereire gondolni: a teljes emberi géntérkép elérhető közelségbe került. A bennünket irányító gének túlnyomó többségét sikerült azonosítani, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy még sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy részletes képet kapjunk ezeknek a géneknek a pontos és részletes működéséről. A humángenetika fejlődésének egyik kiemelt területe az emberi viselkedés és gondolkodás genetikai alapjainak és öröklődésének a vizsgálata. Itt különösen nehéz kérdésekre kell válaszolni: milyen genetikai tényezők állnak személyiségünk és intelligenciánk mögött, milyen genetikai folyamatok szabályozzák a környezeti hatásokra adott válaszainkat. A humángenetika mára legyőzte korábbi gátlásait, ugyanakkor megszabadult a megelőző idők túlkapásaitól. A kutatási eredmények alapján egyértelművé tette, hogy a gének alapvető módon befolyásolják egyéni képességeink és hajlamaink kibontakozását. Másrészt az is világossá vált, hogy nem lehet csodát várni a genetikától, mint ahogy egyetlen más tudománytól sem. Lehetőséget ad genetikai felépítésünk megváltoztatására, de a …
Tovább a műhöz
A pszichológiai kutatás és a gyakorlati, klinikai, terápiás munka során egyaránt alkalmazunk kérdőíves módszereket. A pszichológia sajátja, hogy a mérni kívánt jelenség vagy konstruktum gyakran közvetlenül nem megragadható, azonban következtethetünk rá a viselkedéses megfigyelésekből vagy a személy kérdőívek segítségével nyújtott önbeszámolójából. Mindezt azok az empirikus kutatások és pszichometriai elemzések teszik lehetővé, amelyek alátámasztják, hogy az adott kérdőív a kérdéses pszichológiai jelenség vagy konstruktum megbízható és érvényes mérőeszköze lehet. A megbízhatóságról és az érvényességről alkotott benyomásunk ráadásul változhat attól függően, hogy kikkel, mikor, milyen helyzetben és milyen célból használjuk az adott pszichológiai mérőeszközt. Ebből következően a kérdőívek vagy skálák fejlesztése, adaptálása, pszichometriai vizsgálata, az eredmények dokumentálása és eljuttatása a kérdőívet használókhoz folyamatos kihívást jelent a kutatóknak. Ezen a téren a hazai kutatók is intenzíven dolgoznak, fejlesztenek és adaptálnak új mérőmódszereket, ezek azonban nehezen jutnak el a felhasználókhoz. Ugyanakkor a gyakorló szakemberek is joggal várják el, hogy a munkájuk támogatásához a skálák fejlesztésével foglalkozók megfelelő eszközökkel járuljanak hozzá, illetve a rendelkezésre álló eszközök szorosan kövessék a pszichológiai …
Tovább a műhöz
Személyiségelméletek
- 2001
Amikor a pszichológia mint független tudományos diszciplína a 19. századi Németországban felbukkant, feladatát a normális felnőtt ember tudati világának elemzésében jelölte meg. A pszichológusok felfogása szerint a tudat olyan szerkezeti elemekből áll, amelyek szorosan összefüggnek az érzékszervekben végbemenő folyamatokkal. Például a vizuális színérzékletek a szem retinájának fotokémiai változásaival, a hangok pedig a belső fülben lezajló folyamatokkal vannak kapcsolatban. Komplex tapasztalatok születtek egy sereg elemi érzet, képzet és érzelem összekapcsolásából. A pszichológia feladata volt, hogy felfedezze a tudat alapelemeit és megállapítsa, mi módon fűződnek azok egybe. A pszichológiát gyakran mentálkémiának is nevezték. Az effajta lélektant sok oldalról és sok okból támadták. Voltak, akik elutasították a szerkezet kizárólagos hangsúlyozását, és nagy hévvel kardoskodtak amellett, hogy a tudatos gondolkodás kiemelkedő jellegzetességeit annak aktív folyamatai, nem pedig passzív tartalmai alkotják. Nem az érzetek, hanem az érzékelés, nem a gondolatok, hanem a gondolkodás, nem a képzetek, hanem a képzelet kell hogy a pszichológia tudományának elsődleges tárgya legyen. Mások azt hangoztatták, hogy a tudatos élmény nem boncolható az élmény lényegének, az egészlegességnek megbontása nélkül. Szerintük a tudat mintákból és alakzatokból áll, nem pedig egymáshoz …
Tovább a műhöz
Könyvünkben a személyiség pszichobiológiai megközelítésének elméletét ismertetjük, és beszámolunk a modell mérésére kidolgozott temperamentum és karakter kérdőívvel szerzett hazai tapasztalatainkról is. A bemutatásra kerülő ismeretanyagot az oktatás, a kutatás és a gyakorlati alkalmazás szempontjai szerint a különböző területeken dolgozó szakemberek, valamint a tanulmányaikat végző hallgatók igényéi és érdeklődése figyelembevételével rendeztük el. A könyv első fejezete történeti áttekintést és összefoglalást nyújt a temperamentumkutatások legfontosabb eredményeiről. A második fejezetben a Róbert Cloninger és munkatársai által kidolgozott pszichobiológiai személyiségmodellt ismertetjük, míg a következőben a különböző pszichopatológiai kórképekben megmutatkozó temperamentum és karakter kérdőív által feltárt személyiségdimenziókkal kapcsolatos vizsgálati eredményeket mutatjuk be. A könyv további két fejezetében (IV. és V.) a mérőeszköz részletes ismertetése és a mérőeszközzel szerzett eredmények értelmezése található, amit a mérőeszközzel végzett kutatási eredmények rövid kultúrközi összehasonlítása követ. A VI. fejezetben részletesen beszámolunk a kérdőív hazai mintán nyert validitásvizsgálatainak eredményeiről. Végül az utolsó fejezetben egy összefoglalást találhat az olvasó. A hazai kutatóműhelyek áldozatos és összehangolt …
Tovább a műhöz