Magyar
EnglishKeresés
Találatok
René Dávidnak, az ismert nevű és nemzetközileg megbecsült jogásznak „A jelenkor nagy jogrendszerei"-ről írt könyve szédítő pályát futott be; úgyszólván a világ minden nyelvére lefordították, s magában Franciaországban eddig hat kiadást ért el. Talán azt is lehetne mondani, hogy Dávid professzor iskolát csinált, amennyiben az összehasonlító jognak egyfajta koncepcióját szinte prófétaszerűen hirdette: ez a koncepció a jogoknak, tudniillik a nemzeti jogoknak nagyobb egységekben, jogcsaládokban való tekintése és tárgyalása. Az összehasonlító jog irodalmában ezt a megközelítést ma már helyenkint vitatják nyugati oldalról is; felvetik, hogy a jogintézmények összehasonlítása, amelyet elsősorban az ágazati jogtudományok végeznek, hiányzik a műből; a jogtételnek összehasonlító elemzése is elmarad. De mindennek ellenére René Dávid könyve az összehasonlító jog egyik alapkönyve, amelyre minduntalan és még mindig hivatkoznak. A „nagy rendszerek” között René Dávid terjedelemben megfelelő helyet biztosít a szocialista jognak is; elismeri annak különállását, önálló jogcsalád voltát, s ezt éppen „a jog struktúrájában, intézményeiben, az életformában és a gondolkodásban”, a szocialista országok és más országok közötti különbség miatt (i.m. 114. pont). A szocialista elmélet ugyan természetszerűen vitatkozik René Dávid egész elméleti megközelítésével és …
Tovább a műhöz
E dolgozat csonka. Hiányzik belőle a jogos védelem egyik legvításabb és legtöbb — úgy, dogmatical mint jogpolitikai — megoldatlan kérdést felmutató rész-, létkérdésének, a hatósági személyek ellen kifejthető jogos védelem kérdésének taglalása. Úgy a történeti, mint a dogmatikai, elméleti és jogpolitikai részekben teljesen mellőztem e kérdéskört; Ennek feldolgozása a második, — önálló — résznek lesz tárgya. Eljárásom oka a következő volt: A hatósági személyekkel szemben kifejthető jogos védelem kérdése, annak más jogvidékkel való sokszoros összefüggése és a figyelembe jövő szempontok felett complex volta
miatt, hasonlíthatatlanul nagyobb anyag feldolgozását követeli a jogos védelem egyéb részletkérdéseinél. Az idevonatkozó jogtörténeti, dogmatikai anyag szétrepesztené mintegy e dolgozat kereteit, attól eltekintve, hogy a megjelenést is lényegesen késleltetné. A mellett a hatósági személy elleni jogos védelem kérdése nem mutat, oly szoros egybefüggést a jogos védelmi doctrina egyéb kérdéseivel, 'hogy a különválasztás azok kifejtésének akadálya lenne. Ellenkezőleg: a hatósági személy elleni
jogos védelem kérdése a jogos védelem doctrinájából nyert elvek egy felette speciális, — bár igen nehéz, — alkalmazása. E szerény dolgozat közzétételénél bátorságot veszek magamnak arra, hogy legöszintébb hálámnak tiszteletteljes kifejezést adjak …
Tovább a műhöz
A folyó év őszén megtartandó „XIII. Országos Jogászgyülés“ hiteljogi szakosztályában szőnyegre kerülő kérdések egyikéül a szervező bizottság azt tűzte ki, vájjon a korlátolt felelősségű társaságok hazánkban is törvényesen elismertessenek és ha igen, jogi szabályoztatásuknak melyek legyenek irányadó elvei? A kérdésnek ily alakban való megszövegezése nem mondható teljesen kifogástalannak, mert az 1875. évi XXXVII. t.-ez. 61. §-ának a kereskedelmi társaságokra vonatkozó taxativ felsorolása tudvalevőleg nem vonatkozik egyúttal a külföldi kereskedelmi társasági alakzatokra is, ez utóbbiak tehát fióktelepek stb. által a magyar törvény hatályosságának területén belül már a mai jog keretei között is törvényesen működhetnek, s épen ezért helyesebb lett volna a tételt akként konstruálni, vájjon a korlátolt felelősségű társasági formának nálunk külön törvény utján leendő meghonosítása kivánatos-e s ha igen, az uj társaságot többi tulajdonképeni kereskedelmi társasági alakzataink mellett jogilag minő elvek szemmeltartásával szabályozzuk? Ámbár a kereskedelmi társaságok ezen egyik legmodernebb alakja szülőföldjén : Németországban is mindössze csak huszonkettő, Ausztriában pedig alig nyolcz éves,1 tehát a többi kereskedelmi társasági alakulatokhoz képest aránylag igen rövid múlttal bir, a korlátolt felelősségű társaságok ügye még sem most fog első …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák.
Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
Bármely tudományág korábbi művelőjének munkásságát csak akkor ítélhetjük meg tárgyilagosan, ha figyelembe vesszük annak a korszaknak sajátosságait, amelyben a méltatott személy élt és alkotott. Az ágazati jogtudományok között a közhatalmi rendszerrel foglalkozó magyar közjogtudomány a magánjog és a büntetőjog tudományos igényű műveléséhez képest viszonylag későn, a 17. században bontakozott
ki. Azóta a megközelítési szemléletet és az alkalmazott módszereket tekintve közjogtudományunknak több mint tíz irányzata követte egymást. Példaként említem közülük a közjogi intézményeket pusztán bemutató, ún. leíró, a felvilágosult racionális, a reformkori, a múlt magyar intézményeit dicsőítő történeti, a különböző
országok közhatalmi rendszerét összehasonlító, a hangsúlyt a tételesjogi szabályozás ismertetésére helyező, pozitivista irányzatokat, amelyekkel szemben a dogmatikai felfogás a közjogi intézmények fogalmait, elméleti követelményeit, törvényszerűségeit és a közöttük fennálló összefüggéseket törekedett tudományos igénnyel feltárni és rendszerbe foglalni. Ezt az iskolát a szervezett politikai erők, valamint az érdekérvényesítő társadalmi csoportok és szervezeti formák szerepére összpontosító politikatudományi vagy politológiai, továbbá a közhatalmi megnyilvánulások társadalmi fogadtatását és hatásait tanulmányozó szociológiai …
Tovább a műhöz
(...) A bizánci irók már a VI. században beszélnek a keleteurópai sikságon, a Dnyeszter és a Dnyeper folyóknál a Fekete-tenger partvidékéig és még tovább keletre élő szlávokról,'akiket araboknak neveztek. Ezek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, azonban ismerték a fémek megmunkálásának módját is. Nemzetségi szervezetben éltek, de háború idején a tekintélyesebb nemzetségfők közül főnököt választottak maguknak. Ez a háborús vezérség a főnöknek lehetőséget adott a meggazdagodásra, tehát megindult a vagyoni rétegeződés és az osztályok kialakulása»
A vezetést lassanként a közösség tekintélyesebb tagjainak egy csoportja vette kezébe, akik nagyobb birtokot szereztek s ezeket nemcsak családjuk tagjaival, hanem a hadifoglyokból lett rabszolgákkai is műveltették. A háború idejére választott főnökük gazdagsága révén a méltóságát továbbra is megtarthatta, mert fegyveres kisérete segítette. Elvárták azonban tőle,, hogy minden, a közösséget érintő fontosabb kérdést megbeszéljen az öregekkel. Néha összehivták az egész törzs gyűlését, a vecsét is. Ilyen törzsfejedelemségek a IX, századra Kelet-Európa valamennyi szláv törzsénél kialakultak s a központjuk egy-egy megerősített város volt, ahol a fejedelem és kísérete lakott /pl. Kiev, Csernyigov, Szmolenszk, Novgorod. A keleti szlávok földjén vonult át az a fontos viziut, amely a Balti-tengert a …
Tovább a műhöz
Szertartás oly jelképi formaság, melylyel valamely cselekvénynek jelentőségét, érzékileg fölfoghatóvá tenni kívánjuk. A magán és nyilvános életnek legtöbb fontos cselekvényével, szertartásokat szoktunk egybekötni, melyek nevezetesen vallási cselekvényeknél, sohasem hiányzanak. Már a társadalmi érintkezésnél (a magán életben) sem bírunk bizonyos szertartási formák (illemszabályok) nélkül lenni. Legkifejlettebbek és legszükségesebbek azonban az ily formaságok, a legfelsőbb személyeknek egymás között és az alattuk lévőkkel való érintkezéseiknél, miből külön állami s udvari szertartási szabályok fejlődtek ki. Az előbbieknél megint közjogi és nemzetközi szertartási szabályokat különböztetünk meg, a szerint, a mint a saját állami közhatóságaink részéről belföldön megtartandó szertartásokról, vagy azokról van szó, melyeket a különféle önálló államok, egymás között előforduló nemzetközi érintkezéseiknél, követni szoktak; ez utóbbiak: az államfők rangját és czímét, és az őket megillető tisztelkedéseket, a tengeri hajók eszközölte üdvözlést, a követek irányában való eljárást stb. állapítják meg. Az állami szertartások szükséges és teljes jogosultsággal biró régi szokások, a mennyiben fontos és ünnepies cselekvények, bizonyos külső jelképiséget természetszerűleg megkívánnak, mi által épen mivoltuk és jelentőségük előtüntetve van …
Tovább a műhöz
Munkám tárgya a középkori magyar igazságszolgáltatás, a büntetőnek kirekesztésével, középkori jogéletünk e legfontosabb és egyszersmind legkifejlettebb ága. Régibb perjogunkat, mely hazai jogunk rendszeres kézikönyveit korban megelőzte, irodalmunkban eddig kiválóan két munka ismerteti, u. m. Verbőczy István Hármaskönyve és Kosztaniczai Kitonich János : »Directio methodica processus judiciarii juris consvetudinarii Inclyti Regni Hungariae« czimű, a magyar törvénytár függelékei közé is felvett, munkája. Ez utóbbi a tizenhetedik század elején (1619.) készülvén, a magyar perjogot csak késői, középkori sajátságaiból már nagyrészt kivetkőzött alakjában tárgyalja; és a Hármaskönyv is, eltekintve attól, hogy a perjogot nem tárgyalja egészében, idevágó tanaival nem nyúlik régibb multba vissza Mátyás király uralkodásánál. Tulajdonképi középkori igazságszolgáltatásunk tehát saját korában jogkönyvi feljegyzést nem ért és tudományos feldolgozásban később sem részesült. Munkám tehát, mely e hiány némi pótlására készült, nem támaszkodhatott, mint a külföldi jogtörténeti irodalom
hasontartalmú művei, jogkönyvbe már rendszeresen összefoglalt perjogi anyagra, mint például a német perjogtörténet a szász tükörre, vagy a franczia Du Breuil Stylus-ára, az angol Glanvilla és Bractonra, hanem középkori perjogunk rendszerét és tanait közvetlenül a törvényekből és a …
Tovább a műhöz
Annak a szoros frigynek, mely Magyarországban a katholika egyház és a királyság között, egy időben történt megalapításukkor, létrejött, külső kapcsát a királyi kegyuraság képezi, mely az egyházi és állami életnek minden időben nevezetes tényezője vala. Ezért a nemzet és uralkodói féltékeny éberséggel őrködtek fölötte, kiméletet nem ismerő erélyességgel oltalmazták.
Jelentőségét a hazai történelem és jogtudomány munkásai is kellően fölismerték és méltatták; anélkül azonban, hogy fejlődésére és viszontagságaira teljes világosságot árasztani képesek lettek volna. Számos kérdés megoldása elé elháríthatatlan akadályokat gördít a történeti emlékek hiánya vagy hézagossága, ami hazai levéltáraink pusztulásának, különösen a régi királyi levéltár megsemmisülésének következménye. És az ily módon támadó nehézségeket még növeli az a zavar, amit a forgalomba hozott hamis oklevelek idéztek elő. A római szent-szék levéltárait szintén sok csapás érte. Szent István korából semmit sem, a XI. és XII.
századból igen keveset őriztek meg. Azonban a XIII. század elejétől már gazdagoknak mondhatók. Magyar történetnyomozók a XVII. század végétől fogva fordultak meg a római levéltárakban, és foglalkoztak a hazánkra vonatkozó okiratok nyomozásával. Másolataik különböző munkákban, majd egybegyűjtve Fejér Codex Diplomaticusában láttak napvilágot. …
Tovább a műhöz
A 2000-2001-es tanévben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán sor került a jogi asszisztens felsőfokú szakképzés beindítására. A jogi asszisztens a jogászi szakmunka előkészítését, valamint egyetemi végzettséget nem igénylő jogi ügyintézést végez a gyakorlatban. Ezért nélkülözhetetlen számára, hogy a tételes, alapszintű jogi tanulmányok bevezetéseként, vagy ha úgy tetszik megalapozásaként jogtörténeti ismereteket szerezzen. E tárgy keretében sajátítja el a szükséges terminológiát, a jogi és politikai kultúrtörténet fontosabb elemeit, valamint az egyetemes alkotmányfejlődés és a jogfejlődés egyes intézményeit és elveit megismerve olyan sajátos gondolkodásmód birtokába jut, melyek „útjelző táblául” szolgálhatnak számára a hatályos joganyag gyakorlati
alkalmazása során. A jogi asszisztens felsőfokú szakképzés tantárgyi rendszerében a jogtörténet nem kreditálható tárgyként van jelen, azaz a szakképzés során szerzett érdemjegy az egyetemi képzésbe való átlépés esetén a vizsgát nem váltja ki. így nem szükségszerű, hogy a tananyag megegyezzen a joghallgatók számára kötelező anyag tartalmával és mennyiségével. Az egyetemi hallgatók külön tárgyként, 2-2 féléven keresztül tanulnak magyar és egyetemes jogtörténetet. Ez a különválasztás a szakképzésben nem tűnt célszerűnek. Ezért az alábbiakban olyan tananyagot állítottam …
Tovább a műhöz