Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A jogi oktatásban hiánypótlónak szánt kötet elméleti része igyekszik felölelni, feldolgozni és értékelni a jogalkotás területen született magyar és külföldi jogirodalmi álláspontokat, és az e területhez kapcsolódó alkotmánybírósági határozatokat. Ennek megfelelően a tíz fejezetre tagolt tankönyv első négy fejezete a jogalkotástan és a jogalkotás meghatározására, a normatani ismeretek és a jogszabályok sajátosságainak bemutatására tesz kísérletet. A belső és a külső jogalkotási eljárás felvázolása az elmélet és a gyakorlat közti „átmenetként” értékelhető. A jellemzően gyakorlatorientáltnak szánt utolsó négy fejezet a jogszabály szerkesztésének praktikus oldalát tárgyalja, amihez szerintünk a hatékonyság-vizsgálat és a dereguláció is hozzátartozik. A gyakorlati kérdésekkel foglalkozó fejezetekben arra törekedtünk, hogy bemutassuk a jogszabályok megfelelő felépítését, illetve rámutassunk az általánosan elkövetett hibákra és hiányosságokra. Hasonló fontosságot tulajdonítottunk annak is, hogy mintákat adjunk a jogszabályok helyes nyelvi megfogalmazásra. Mindemellett kiemelkedő jelentőségűnek véltük a jogszabályszerkesztővel kapcsolatos elvárások és követelmények rögzítését, mivel a jogalkotástani kritériumoknak megfelelő jogszabály megszövegezése kizárólag professzionális jogszabályszerkesztők által, és a megfelelő eljárás …
Tovább a műhöz
A tudomány a természet, a társadalom és a megismerés (emberi gondolkodás) objektív összefüggéseiről, fejlődéstörvényeiről felhalmozott ismeretek és következtetések rendszerezett összessége, a valóságot adekvátan tükröző ismeretek rendszere. A tudományos ismeretekre jellemző az, hogy egyfelől bizonyítottak, másfelől, hogy általános érvényűek. A tudományos ismeretek rendszerének fontos elemei a tudományos fogalmak, a tudományos törvények és a tudományos hipotézisek. A tudományok ismerettárgyuk szerint különülnek el egymástól aszerint, hogy a tudományos tevékenység a valóság mely részére irányul, ill. a tudományos ismeretek az objektív valóság mely részét tükrözik. A természeti jelenségeket átható törvényszerűségekre, a természet objektív összefüggéseire vonatkozó ismeretek alkotják a természettudományok fő csoportját (pl. biológia, kémia, orvostudomány, stb.) . A társadalmi együttélés objektív törvényszerűségeivel^ viszont a társadalomtudományok fő csoportja foglalkozik (pl. köz-gazdaságtudományok, állam-- és jogtudományok, pedagógia, esztétika, stb.) Ebben a csoportosításban beszélhetünk még a filozófiáról és a formális tudományágakról (pl. matematika, logika, stb.) . A tudományok más szempontból való osztályozása az alkalmazott és az elméleti (un. tiszta) tudományokat különbözteti meg. Az állam- és jogtudományok az állam és jog …
Tovább a műhöz
A Digitális Társadalom jogrendszereinek kialakulásáról szóló könyvem hosszú előtörténettel bír. Az első kérdések akkor merültek fel bennem, amikor 2015-ben az Igazságügyi Minisztériumba kirendelt bíróként a perrendtartások reformján dolgoztam, és a munka elérkezett az elektronikus kapcsolattartás, az elektronikus eljárások kodifikálhatóságához. A hagyományos eljárásjog fogalmaitól elérő, új, nyelvileg nehezen megfejthető jogi rendelkezések szükségessége vetődött fel, így utána kellett nézni néhány problémának, mielőtt a megoldások perjogi módjairól döntöttünk. A következő állomás a Kúriához kötődik, ahol 2016-2017-ben kirendelt bíróként végeztem különböző kutatásokat. A Kúria vezetésével egyetértve megszerveztük a Tudósklubot, ahova olyan előadókat, szakembereket hívtunk, akik az informatika és a jog világában egyaránt otthonosan mozogtak. Több hónapon keresztül, havi egy-két alkalommal folytak a beszélgetések az adatvédelem új rendszeréről, a digitális világ kihívásairól, az adatbankok kezeléséről, a Big Data jelentőségéről, a jogi nyelvezet átalakulásáról. Érdeklődésem a témák iránt a kúriai munkámat befejezve sem lankadt, kíváncsi voltam a külföldi tapasztalatokra, ezért kutatási pályázatot nyújtottam be az Alexander von Humboldt Alapítványhoz. A kutatási terv a német jog digitális átalakulásának főbb irányait célozta meg. …
Tovább a műhöz
Sßonjârigc fönnen auch Wegen SlbWefenheit unb fonftiger Jjjinberniffe Sieftitution nachfuchen, jeboeb nur gegen ÜBerfäumniffe, welche baburch verurfacht worben ftnb, nicht auch gegen (Eingebung unb Cornahme rechtlicher Cefhäfte, ftc mögen babei felbft ober burch einen cvollmächtigtcn gel)anbelt aben Die inberniffe, wegen bereit biefe Sieftitution gegeben werben füll, ftnb in bem (Sbicte (a) nun üljeil fpeciell aufgeführt, unb bann wirb noch allgemein hinjugefügt (i): item si qua alia mihi iusta causa esse videbitur. a) Blach ber auébrücflichen ©eftimmung beS (SbicteS foll reftituirt werben berjenige, welcher in ©taatSangelegcw’ heilen (c) ober auS gerechter gurcht abwefenb war, ober gefangen gehalten würbe Cd berjenige, welcher ben cerluft nicht abwenben fonnte, weil fein ©egner abwefenb war, ober gefangen gehalten würbe, ober wegen feines Slmtcs nicht orgelaben werben burfte, ober fonftige «öinbermffe machte (e), ober y) weil ihm bie Dbrigfeit bie erforberliche SDlitwirfung nicht ju Zeit werben lieh Def. bj Unter ben gälten, in welchen biefe Sieftitution ex generali clausula in ben ©anbeften für juläfftg erflärt wirb, oerbienen folgenbe befonberS h^auSgehoben ju werben: wenn man währenb einer notl)wenbigen 2lbwefenl)eit, bie in bem (Sbicte nicht erwähnt ift, ober wäbtenb einer nicht ju tabelnben freiwilligen Albwefcnfeit (ff) ohne SRachlâfftgfeit ober wenn man auS einem entfchulbbaren Srrthum (h) etwas oerfäumt hat S wenn bie oerfäumtc …
Tovább a műhöz
Seit bort bejeieijueten ißlan fucfyte er audj iu biefeut S3anbe burc^jufü^reu. siefes aneftreben beranlafite iljn, in einer £etyre ntelfr ju geben, als er jugefagt Hatte. Er glaubte ndmticf, anftatt ber ausführlichen Batfleflung bcs heutigen ©oncurSrechteS, bie aflerbiugS ^imuegfatlen muffte, einen 9fbfd)nitt über bie ent= fbredfeube Seljre beö Römischen Siebtes §. Eumff aufnetjmen ju muffen. 3Me angefünbigten 2Ntttl)eiIungen aus ber innern des fcfyicf)te beS 9i£>mifci;cn Oiccfyteas finb gröfjtentf;eit8 in 9in= merfungen enthalten. Ciur jutoeifen ifi ber ©efdjicfjte ein neuer ^aragrabh getoibmet, wie j. 93. §. 257, ber Don ber @efcf;tct)te ber (SigentfyiimSerfejjung, uub §. 303, ber (menigfienS beinahe auSfchliefjiich) bon bem Urfoxunge beS $ßfanbre
Tovább a műhöz
Magyar polgári jog
- 2017
Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.), a 2013. évi V. törvény 2014. március 15. napján történt hatályba lépésével hazánk polgári joga, így természetesen kötelmi joga is átfogóan, gyökeresen és mélyrehatóan megváltozott. E látványos változásokra a legvilágosabban az 1959. évi IV. törvény szövegével való összevetésből derülhet fény, azonban e vizsgálat közel sem mutatja meg kötelmi jogunk átalakulásának tényleges valóját. Az 1959. évi Ptk. szövegének kiegészítésekben, bővítésekben, megváltoztatásokban vagy éppen az egyes bekezdések, fordulatok, szakaszok szövegének kiiktatásában megnyilvánuló - elsőre nyilvánvalónak tűnő - változásai ugyanis nem minden esetben jelentenek egyszersmind tényleges változást is. Sok esetben került sor arra, hogy a 2013. évi Ptk. az 1959. évi Ptk. melletti, külön jogszabályokban fellelhető intézményeket (mint például a faktoring, a pénzügyi lízingszerződés) vagy a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) jogegységi határozataiban, kollégiumi véleményeiben és állásfoglalásaiban - például a szerződés érvénytelenségével, illetve a szerződésszegéssel kapcsolatos szabályok között - megtalálható, de akár a publikált bírói gyakorlatban megjelenő jogtételeket (például a többletmunka és a pótmunka definiálása a vállalkozási szerződésnél) a Ptk. intézményi rangra, illetve törvényerőre emelte; vagy - ellenkezőleg -- azokkal …
Tovább a műhöz
A pénzügytani szakirodalomban az államháztartás bevételeinek fedezésére alapvetően több fedezeti módot (azaz fedezeti elvet) is megkülönböztetnek. Ahogyan arról a fedezeti elvek körében szó volt, a fedezeti elv „azokat a jogcímeket jelöli meg, melyeken a közületek bevételeiket nyerik.”1 Az illetékek körében értelemszerűen az ún. illetékelv kérdésével kell foglalkozni. Heller Farkas szerint az illeték alapja „a közhatalom térfoglalása és az a szerep, melyet a közhatalom a jogok megállapítása és védelme terén játszik. Magánosok érdekvédelme és a közhatalom közreműködése összekapcsolódtak és az akkor még nem tisztult felfogásban természetesnek látszott, hogy a felek, kiknek érdekében a hatóság szolgálatot teljesít, ezért fizessenek, illetőleg a hatóság fenntartási költségeihez hozzájáruljanak. Hiszen a hatóság szolgálatainak előnyeit ők élvezik. így fejlődtek elsősorban a bíráskodás kapcsán fizetendő illetékek (a sportulák), és a közigazgatás körében is több és több hasonló természetű szolgáltatás honosuk meg. [...] Minél több ily hatósági funkció keletkezett, annál jobban szaporodott az illetékek száma is, mert annál több oly hatóság jött létre, mely a felek érdekében működött és melyet éppen ezért a feleknek kellett eltartaniok. [...] Idővel azután, amint arra ismét Stein mutatott rá, az állami szervezet kifejlődése és oly hatóságok …
Tovább a műhöz
PhD tanulmányok 15.
- 2021
A gyónási titok egy rendkívül érzékeny és sokszínű kérdéskör, amely összeköti az egyházi és a világi jogot. Számos olyan kérdést vet fel, amelyeket interdiszciplináris megközelítésben kell vizsgálni. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk róla, hogy valójában mi is az a gyónási titok, egyszerre kell világi jogi, egyház jogi és filozófiai oldalról is vizsgálni. A jog és az egyház mást ért jelen esetben igazság szó alatt. Miért fontos, hogy mit jelent az igazság? Mert az egyházi jog szerint az egyházi igazság az elsődleges és a követendő. Vele szemben áll a jogi igazság, a jogszabályoknak való megfelelés. Valójában mindkét tudományterület rendelkezik a saját igazságával, amely a saját szabályrendszerén belül elfogadott és követendő. A probléma akkor merül fel, amikor ez a két igazság eltér egymástól. Véleményem szerint meg kell találni azokat a külső társadalmi körülményeket, amelyek indokolják az egyik vagy másik igazságnak a privilégiumát. Mindig komplexitásában kell vizsgálni az egyedi eseteket is. A gyónási titok a legnagyobb egyházi szentség, a bűnbánó megtisztulni vágyó embert vallomása. A célja pedig a feloldozás elnyerése. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan viszonyul ehhez a világi jog és a társadalmi értékrendszer. További kérdésként merül fel, hogy hol van az a határ, amikor a jogi és a társadalmi érdek erősebb, mint az egyházi titok …
Tovább a műhöz
A Polgári Törvénykönyvnek a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Kormány, határozattal elfogadott Koncepciója szerint a családjog anyaga beépült az új Polgári Törvénykönyvbe. Ezen a koncepción a Kormány 1129/2010. (VI. 10.) határozata sem változtatott, amelynek alapján az igazságügyért felelős miniszter felkérte a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot és a kormányhatározattal újonnan létrehozott Operatív Szakmai Bizottságot a Polgári Törvénykönyv új tervezetének elkészítésére. Az 1953 és 2014 között külön törvényben egységesen szabályozott családjog tehát - a magyar magánjogi hagyományoknak megfelelően - a Ptk. hatálybalépésével törvényi szinten is integrálódott a polgári jogi szabályok közé. Ez a módosulás nem csupán a családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a korábbinál hangsúlyosabb érvényre juttatását tette lehetővé, hanem azt is, hogy a családjogi szabályoknak a gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz igazítása és a nemzetközi kötelezettségekkel és elvárásokkal (elsősorban az Európai Unió és az Európa Tanács dokumentumaival, az Európai Unió Bíróságának és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatával) való összhangba hozása is megtörténjék. A Csjt. szabályaihoz képest a legjelentősebb változások között említhetjük, hogy az eddig igen szűkszavúan rendezett házassági …
Tovább a műhöz
1974-ben megjelent az új római jogi tankönyv. Az azóta eltelt néhány esztendő tapasztalata meggyőzött arról, hogy szükséges lenne a római jogi gyakorlatok anyagát szinkrónba hozni a tankönyvi anyaggal. Ugyanakkor az újabb didaktikai módszerek alkalmazása is elkerülhetetlenné tették új oktatási segédeszköz, anyag készítését. Végül pedig szélesebb körű ismeretek elterjesztése végett is célirányosnak mutatkozott.az eddigi anyag lényeges bővítése. Mindezen szempontokat szem előtt tartva készítettük el a római jogi gyakorlatok új korszerű anyagát. Ebben a segédkönyvben — mint a példák végén mindenütt idézett forrásmegjelölések is bizonyítják — változatlanul, minden esetben eredeti forráspéldákat találunk. Ettől semmiképpen sem tekinthettünk el. Csak így lehet ugyanis megismerni a római jog kialakulását, szellemét, a praetor és főképp a római jogtudósoknak az ókori világban egyedülálló jogalkotó, jogfejlesztő tevékenységét. Ez a relatíve bővebb terjedelem teljesebb képet ad a római társadalom problémáiról, gazdaságáról, de egyben kultúrtörténetéről is: való kép, a hús-vér élet jogi vetülete. Ez az összeállítás nagy egészben követi a tankönyv rendszerét. Elsőnek a személy és családjogból vesz példákat, ezt követően un. dologi jogi eseteket tárgyal; majd az öröklési jog következik; negyedikként a kötelmi jog un. általános részét vettük; a …
Tovább a műhöz
A római jog eredete, kezdetei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. Ha el akarjuk kerülni azt az elvileg hibás, de valójában alig elkerülhető eljárást, hogy történelmileg később kialakult fogalmakat, szemléletmódokat vetítsünk vissza a kezdetekre, akkor célszerűnek tűnik, hogy mindenekelőtt a római jog ősi eredetű alapszavait vizsgáljuk meg, azok különböző jelentésrétegei történeti differenciálódásának feltehető útjait kíséreljük meg kinyomozni. A jogot jelentő latin ius szó nyelvi eredetét (etimológiáját) tekintve az indoeurópai (álja) nyelv-család egyik ősi gyökére megy vissza. Ez a gyök, a „ious", rituális megtisztulást, rituális úton elért megigazulást jelent. Kevésbé meggyőző álláspont szerint a „ious, yaus " gyök az árja főistent jelentő, ősi Iovis névvel hozható összefüggésbe, mely név helyett később a rómaiak a Iuppiter megnevezést használták. A rendelkezésünkre álló jogi és nem jogi forrásszövegekben a ius szó legősibb jelentésrétege szerint meghatározott formák mellett végbevitt, előírásszerűén végrehajtott rituális eljárást jelent. Ez a rítus meghatározott szavak, mondatok kimondását és meghatározott jelképes tartalmú cselekmények végrehajtását foglalja magába. Az eljárás célja pedig az, hogy az eljáró a címzett és a közösség jelenlevő képviselői előtt mintegy megjelölje - modem kifejezéssel „ bekódolja ” - a …
Tovább a műhöz
Az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásának, joggyakorlatának követése egyre nagyobb feladat a jogban járatos szakemberek számára is. A Bíróság egyre növekvő számú ítéletében ma már az eligazodást nem pusztán a nyelvi nehézségek okozzák, sokkal inkább az a tény, hogy a magyar gyakorló jogászok túlnyomó többsége tanulmányai, illetőleg pályája során nem kaphatott szisztematikus képzést az emberi jogok európai védelméről. így nem ismerheti az esetjog rendszerét, tartalmát és technikáját, szükségképpen nehezen igazodik el annak használhatóságát illetően. Ez azért is sajnálatos, mert a Bíróság esetjoga nem pusztán a nemzeti jogélet legkülönbözőbb területén alkalmazandó joganyag, hanem olyan szemlélet is, amely a magyar a jogi gondolkodás alakítására is meghatározó hatással lehet. A strasbourgi bíróság immár több évtizede létező és állandóan alakuló joga olyan közös európai érték, amelynek ismerete az alapjogok magyarországi szemlélete, jogi szabályozása, és az alapjogi bíráskodás megalapozása szempontjából ma már nélkülözhetetlen. A fentiek miatt tartom nagy jelentőségűnek azt, hogy a strasbourgi esetjogot a magyar büntető eljárásjog szemszögéből feldolgozó kézikönyv jelenik meg. Ennek a könyvnek a különlegességét az adja meg, hogy a büntetőjog területén működő szakemberek, gyakorló büntetőbírók írták. Ez az egyik oldalról garancia …
Tovább a műhöz