Keresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Tankönyvünk harmadik kötete szándékunk szerint szerves folytatása az első két kötetnek, mind tartalmában, mind szemléletmódjában, mind pedig stiláris és formai megoldásaiban. Látni fogja az olvasó, hogy megtartottuk a korábban alkalmazott szerkezeti tagolást, a tanulást itt is összefoglalásokkal, ellenőrző kérdésekkel és a kulcskifejezések kiemelésével igyekeztünk segíteni. A témák tárgyalásakor az esszenciális ismereteket bemutató főszövegtől elkülönülve, szövegdobozokban szerepeltetjük mindazokat a fontos kiegészítő információkat, amelyek reményeink szerint érthetőbbé és érdekesebbé teszik a tanulást. Őszintén reméljük, ezek a megoldások betöltik azt a szerepet, amelyet szántunk nekik. A hasonlóságok mellett törekedtünk arra, hogy ennek a kötetnek sajátos arculata legyen. Ezt a kötetet uralják talán a leginkább azok a témák, amelyeket a pszichológiában sajátosan emberinek szoktak tartani. A nyelv, a kommunikáció, a tudatosság, a gondolkodás, az összetett érzelmek olyan jelenségek, amelyek kapcsán általában úgy véljük: noha ezek valamilyen elemibb formában a nem humán fajoknál is jelen vannak, valódi kiteljesedésükről és egyedülállóan összetett megnyilvánulásaikról az ember esetében beszélhetünk. Más szavakkal: olyan képességekről, készségekről, folyamatokról esik szó, amelyek szorosan emberi lényegünkhöz tartoznak. A pszichológia mindig az emberi …
Tovább a műhöz
Paul Claudel úja a Selyemcipő c. drámájának alcímeként: „Az Isten a görbe vonalakon is egyenesen ír.” Ez a mottó jutott most eszembe, amikor az Akadémiai Kiadó felkért, hogy készítsük elő Az intelligencia mérése c. könyv hatodik kiadását, mert egyrészt az 5. kiadás már régen elfogyott, ugyanakkor a teszt használata folyamatos, másrészt a használatban lévő teszt anyagában is változtatásokat terveztünk és hajtottunk végre. Ezek a változtatások szükségesek voltak, és a teszt vizsgálati anyagát érintették elsősorban. A teszt feladataiban tervezett és végrehajtott módosítások azokkal a társadalmi változásokkal vannak összefüggésben, gazdasági és politikai vonatkozásban egyaránt, amelyek az eltelt húsz esztendőben bekövetkeztek - s ezek a teszt anyagában szereplő feladatokat több ponton is anakronisztikussá tették -, s amelyek önmagukban a számszerű értékelést talán nem rontották, a teszt végrehajtása során implikált motivációs tényezők erejét
azonban bizonyosan érintették. Az intelligencia fogalma feltételezi a megismerő-gondolkodó képesség aktualitásra irányuló teljesítményaspektusát. Az aktualitás jelentős szerepe megköveteli, hogy a feladatok megfogalmazásában maga a feladat anyaga is „modem” legyen. Néhány felfrissítés könnyen átvihető, amilyen pl. a politikusok neveinek változása, de a gazdasági helyzetből kölcsönzött feladatformáknál a tartalmi …
Tovább a műhöz
Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: .Jó napot! Hogy bírja?" Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását - „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. …
Tovább a műhöz