Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Mi a könyv? A válasz magától értetődőnek látszik. Nem árt azonban az óvatosság: noha a könyv mindennapi használati tárgy, éppen létének látszólagos evidenciája burkolja be a költő által is megénekelt csodálatos árnypalástba. A könyv szó szöveget hordozó (vagy üres) lapok összekötött vagy összefűzött együttesét jelöli. Moreri Szótára.2 szerint a könyv „egymással összekapcsolt papírlapok együttese, amelyekre valamit írtak”. Ez a meghatározás a könyv tárgyi-anyagi valóságára utal, ahogyan azt a szó etimológiája is mutatja: a latin nyelvekben használatos szavak (a francia livre, az olasz libro, a spanyol libro és a portugál livro) a latin //Perből származnak, amely kifejezés eredetileg a külső kéreg és a fa teste közötti vékony hártyát jelölte - tehát az írás egy lehetséges hordozóját. A Sankt Gálién könyvtárában ókori kéziratokat kereső itáliai humanisták 1416-ban találhattak ott „egy fakéregből készült könyvet. Márpedig a latin nyelv a fakérgek bizonyos fajtáit libri néven ismerte, Jeromos szerint innen származik a könyvek elnevezése. Noha a szóban forgó könyv tartalma a legkevésbé sem volt irodalmi, én mégis nagy tisztelettel viseltettem iránta, méghozzá különös régisége okán...”! A germán nyelveket vizsgálva hasonló megállapításokra juthatunk. Az angol boof{ és a német Buch szavak az ónémet hokis (bükk) szóból eredeztethetők. A görög …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
A társas lény első magyar kiadása csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1978-ban jelent meg. Az első kiadás rövid idő alatt elfogyott, s így 1980-ban sor került a második - változatlan - kiadásra is. 1987-ben látott napvilágot a könyv harmadik, átdolgozott és bővített magyar kiadása, amely az 1984-es amerikai kiadáson alapul. Az 1987-es magyar kiadás azóta szinte minden évben újra megjelent - Aronson könyve messze a legsikeresebb és legnépszerűbb magyar nyelvű szociálpszichológiai könyvvé vált. Egyetemi és főiskolai hallgatók nemzedékei tanultak belőle, és a szociálpszichológia alkalmazásának legkülönbözőbb területein - így például a nevelőmunkában, a tömegkommunikációban, a reklám-, marketing- és PR-tevékenységben, a közvélemény és az előítéletek kutatásában - került felhasználásra. A mostani kiadás, amely az 1999-es amerikai kiadás alapján készült, nagymértékben eltér az előzőektől. Bővült egy teljesen új fejezettel (A társas megismerés), de a meglévő fejezetek is jelentős mértékben módosultak. A szemléletmód és a tudományos törzsanyag természetesen nem változott, de az elméleti és a kísérleti háttér sok tekintetben megújult vagy kiegészült. Aronson az elmúlt évek szociálpszichológiájának számos kutatási eredményét is feldolgozta. Lépést tartva az amerikai társadalom átalakulásával, és általában korunk politikai fejleményeivel, társadalmi, …
Tovább a műhöz
A Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszéke jelen szöveggyűjteménnyel olyan jegyzetsorozat kiadását kezdeményezi, mely az új, technikai képek történetét, művészi használatát, a tudomány-művészet-technika kapcsolatrendszerének változásait és jelenét, a képfajták témakörét illetve általában a médiaművészet, és az intermediális technikák fogalmait mutatná be illetve tenné hozzáférhetővé tanulmánykötetek, jegyzet illetve munkafüzetek formájában. A kiadás elsődleges célja, hogy a hallgatók -nem csupán egyetemünkön, de bárhol, altul erre igény mutatkozik - érvényes, irányadó szövegeken keresztül információkat kapjanak, az oktatók pedig használható, további feldolgozásra (szövegelemzés, összehasonlító vizsgálatok) is alkalmas anyagokhoz jutva hatékonyabb tájékoztatást nyújthassanak e magyar nyelven igen nehezen áttekinthető területekről. Jelenleg három kötet előkészületei folynak, melyek bizonyos értelemben egymásra épülve illetve egymást kiegészítve mutatják föl a jelen mediokratikus világberendezkedéshez vezető történeti utat, ennek veszélyeit és pozitívumait, illetve az értelmezés lehetőségeit. Helyzetünkből következően az a szűrő, illetve szelekciós szempont - mely technikai, politikai, szociológiai és más is lehetne - itt elsődlegesen művészeti s.csak másodlagosan történeti vagy elméleti (s nem művészettörténeti vagy …
Tovább a műhöz
Strukturalizmus
- 1971
Lehet-e olyasmiről írni, ami nincs? Márpedig a manapság annyit emlegetett strukturalizmus, úgy látszik, nem létezik. Azok ugyanis, akiket mások strukturalistának neveztek vagy bélyegeztek, az esetek túlnyomó többségében tiltakoztak e díszítő jelző ellen, mondván: nem tudják ugyan, mi fán terem a strukturalizmus, de ők minden kétséget kizáróan más fán termettek. Másoknak viszont sikerült meghatározniok, hogy mi a struktúra és mi a strukturalizmus, csakhogy: ahányan, majdnem annyiféleképpen határozták meg, s közös definícióban mind a mai napig nem sikerült megállapodni ok. A legjobban érdekelteknek e szemérmes vagy óvatos tartózkodása és a pontos definíciókkal kísérletezőknek e kezdeti bizonytalankodása ellenére is kétségtelen azonban, hogy az utóbbi néhány évtizedben világszerte kibontakozóban vannak olyan kutatómódszerek, kísérletek, törekvések, amelyek elütnek a korábbi tudományos gyakorlattól, egymással viszont szorosabb-lazább rokonságban állnak. Indokolt tehát valamilyen közös elnevezés, jobb híján a „strukturalizmus” terminusa alatt összefogni őket, függetlenül attól, hogy ők magukat strukturalistáknak tartják-e vagy sem, hogy a tudománytörténet kellő pontossággal meghatározta-e már, mi tekintendő strukturalizmusnak. Annál is inkább, mert ezeknek a különféle tudományterületeken kibontakozó kísérleteknek néhány közös jegye már napjainkban is világosan …
Tovább a műhöz