Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
Húsz év előtt szegény kis cseléd-lányka dint el egy magyar faluban a Tisza partján. Szülők, testvérek, rokonok, játszó pajtások, kenyéradó gazdái hiába keresték. Nyoma nem mutatkozott. Zsidók is laktak a faluban. A lányka eltünésének napján ünnepük volt a zsidóknak s volt valami hivatalos községi dolguk is. Az eltünés után másod-harmad nap mulva arról kezdtek suttogni, hogy ünnepnapjukon a zsidók emésztették el a lánykát. Lassanként a sajtó is észrevette a suttogást s elkezdte magyarázni az esetet. Magyarország határain távoli viharként zugott már a zsidók ellen való gyülölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták a gyűlölködést. Sőt szervezték is. A magyar nemzet társadalma is tömegekből áll. A tömegnek gondolkozása és érzése sohase független. Csak a bölcs lát tisztán s csak ő mérsékli érzéseit látása szerint. A tömeg sohase bölcs. Az eszmék és szenvedélyek áramlata ellen nincs mentessége. Könnyen átengedi elméjét s gyakran szivét is az áramlatnak. A magyar társadalomban is felsarjadzott lassanként a gyűlölködés, A tiszaparti szegény leányka ügyét kezükbe vették a hatóságok. Szóvá tette a törvényhozás is. A hol szabad, alkotmányos élet van: ott rögtön akadnak vállalkozók, a kik a keletkező népszenvedélyeket saját czéljaikra felhasználják s hogy a haszon minél biztosabb és tartósabb legyen, …
Tovább a műhöz
A zárkában
- Tolnai Kálmán
- 1982
Apám estére nem jött haza. Viccelődtünk, jó a lapjárás, egy zsák pénzt cipel majd a hátán. Másnap reggel egy utcai fülkéből felhívtam a mentőket. Semmi. Este megvetettük az ágyát, anyácska vacsorát készített a tálcára, a lámpát sem oltotta el. De már nem nevetgéltünk. Reggel kíváncsian füleltem, hallom-e apám hangját. Csend volt. Akkoriban Mártának csaptam a szelet. A fiúk Görcsnek csúfolták alacsony termete, s idomtalan, vastag lábszára miatt. Én is láttam, hogy csúnyácska, titokban mustrálgattam is, hátha találok rajta valami szépet, amivel mások előtt is igazolhatnám vonzalmamat. - Ronda, ronda ez - mondogattam magamban. Pedig naphosszat együtt lődörögtünk. Várt az iskola kapujában, belém csimpaszkodott, még a táskámat is elvette, csokoládét dugdosott a számba, s olyan hangosan beszélt, hogy az emberek utánunk fordultak az utcán. Sokszor eluralkodott rajtam az érzés: vegyek fel egy követ, s dobjam el, mint ahogyan a kutyáknak szokták, s kiáltsak rá: hozd ide! Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a lány ne szaladjon a kő után. . . Csak kora délután bújhattunk ágyba, sietnünk kellett, Márta főbérlőjének nem volt szabad engem a lakásban érnie. Rendbe hoztuk az ágyat, s inaltunk ki újra az utcára. Felmásztunk a várba, a bástyára ültünk, s lógáztuk a lábunkat a semmibe. - Apám már harmadik napja nem jött haza... Márta kakaót szeretett velem inni. - Egyszer - mesélte …
Tovább a műhöz
Ha édes záporait április a szomjú földre önti, lenne friss, hadd kortyolhasson a mohó gyökér, s virág serkenjen : sárga, kék, fehér; ha Zephyrus fuvalma édesen szétkóborol erdőkön, réteken s bont új rügyet; ha már a zsenge nap a Kos felén túl víg erőre kap ; ha rákezdik pintyek, csízek, rigók (az éjjel nyitott szemmel aluvók) trillázva, füttyel, fuvolázva, fújva — a nép akkor megyen zarándokútra. A szentföldi pálmások messzire, járulnak híres szentek elibe; Anglia négy sarka is ontja ám Canterburybe a hivőt, ahány ! A vértanú sírját körül bolyogja, kit gyámolának tisztel csonka-bonka. Egy áprilisi nap Southwerkben ért a „Dolmány” fogadó vendégeként, szivem jámbor igékkel volt teli: zarándokútra várt Canterbury. Este zajos társaság érkezett, vagy huszonkilenc fő, kisebb sereg, sokféle rendü-rangu nép közötte, a véletlen terelte őket össze : mind Canterbury felé lovagolt; embernek, lónak jó szállása volt, zarándok annál jobbat nem talál. Nohát, mire az éjszaka leszáll, mindegyikük már régi ismerősöm, s az útra társul hozzájuk szegődöm. Megállapodtunk, hogy korán kelünk, aztán nyeregbe és »gyühé, gyerünk !« De amíg van rá időm és helyem, nem gombolyítok a történeten, hanem, a józan ész is erre int, sorra fölmondom : rend, rang s nem szerint, ez és amaz hogy ülte meg a nyerget, s külön-külön melyik miféle szerzet: az öltözetük is milyen vala. …
Tovább a műhöz
Carmen
- Mérimée, Prosper
- 1968
Mindig gyanítottam, hogy a földrajztudósok nem tudják, mit beszélnek, amikor a mundai csata színhelyét a Bastuli-Poeni nép vidékére helyezik, a mai Munda mellé, néhány mérfölddel Marbellától északra. Jómagam, a Bellum Hispaniense ismeretlen szerzőjének szövege, valamint Osuna herceg kitűnő könyvtárában szerzett adataim alapján arra a feltevésre jutottam, hogy Montilla környékén kell keresnünk ezt az emlékezetes csatateret, ahol Caesar utoljára tett fel mindent a köztársaság bajnokai ellen. 1830 őszének elején Andalúziában tartózkodván, hosszabb kirándulásra szántam el magam, hogy fennmaradt kételyeimet eloszlassam. A közeljövőben ki is adom tanulmányomat, amely, remélem, végképp tisztáz mindent a jóhiszemű régészek előtt. De amíg értekezésem megoldja ezt a földrajzi problémát, amely lázban tartja egész Európa tudományos közvéleményét, hadd mondjak el egy kis történetet, bár egyáltalán nem függ össze Munda város fekvésének végtelenül izgalmas kérdésével. Córdobában vezetőt és két lovat fogadtam, s Caesar Kommentárjai-val, valamint néhány inggel felszerelve útra keltem. Egyszer, amint a cachenai síkság emelkedettebb részén kóboroltam, holtfáradtan, szomjasan, a tűző nap hevében, s a pokolba kívántam Caesart és Pompeius fiait, az ösvénytől elég messzire egy kákával és náddal benőtt, zöld pázsitfoltocska ütötte meg a szemem. Ezek szerint a forrás sem …
Tovább a műhöz
Az öreg Kóryné nem szenvedett sokat, a betegség úgyszólván néhány óra alatt végzett vele. Még meg sem érett, ki sem bontakozott a riadalom, amit halála keltett, máris megkezdődött a temetési szertartás, jöttök a látogatók, a sürgönyök, a levelek, a számlák, máris tombolt a halál körüli iszonyú, kegyeletlen zűrzavar. Estefelé a g5rászoló család végre lélegzethez jutott. Ott üldögéltek fáradtan, csömörlötten az öregasszony elárvult lakásában, a hajdani jóniód roncsai között. A sűrűn lefüggönyözött szobában ó-arany csillár verte vissza tompán a fényt, a zömök biedermeier kommód fölött aranykeretű szeplős tükör függött, különös kék-csillámú tükör. Az intarziás szekrényeken fanyarillatú birsalma sárgállott, csipkék díszítették a nierovhátú karosszékek karfáját és támláját. Ahány dísztárgyat lehetett látni, mind egy-egy csészeformájú kézimunkán állott A vitrin tetején szorgosan ketyegett az empire zenélőóra, az üveg mögött a polcokon a japáni teáskészlet szomszédságában ott állott nagypapa tubákos szelencéje e egy palackba épített hajó, a Kóry lányok gyermekkorának legizgalmasabb csodája. Kóry Zsóka, a legkisebb lány, nem akarta megbontani a lakás tökéletes összhangját, azt a:; időtlen, mozdulatlan hangulatot, amelyet valamiként egynek érzett életével. Nemcsak a szép bútorokhoz, nemcsak a jó szőnyegekhez ragaszkodott görcsösen, …
Tovább a műhöz
A 6. hadosztály parancsnoka bejelentette, hogy ma hajnalban elfoglaltuk Novograd-Volinszkot. A törzs kivonult Krapinovóból, és fogatolt vonatunk zajongó utóvédként húzódott végeláthatatlanul a brest-varsói országúton, amelyet I. Miklós cár épített az orosz muzsikok csontjain. Bíborvörös pipacsmezők körös-körül, a szél játékosan borzolgatja a sárgálló rozsvetést, s a szemhatár peremén mint távoli kolostorfal emelkedik a szűzies hajdina. Kanyarog a csendes Volhin, elfordul a nyírfaligetek gyöngyházszínű ködébe, ott kúszik a virágos halmok között, és gyengülő karjai belevesznek a komló sűrűjébe. A narancsszínű nap mint valami levágott fej gördül alá a mennybolton, gyengéd fények ragyognak a fellegek rései között, az alkonyat zászlai lengenek a fejünk felett. Másnapos vér- és lóhullaszag csöpög az estbe hajló hűvösségbe. Sötéten zajong a Zbrucs, és örvénylik zuhogói tajtékos sarkai körül. A hidakat lerombolták, és gázlón keltünk át a folyón. A fenséges hold ott ringott a hullámokon. A lovak szügyön felül merülnek a vízbe, a zengzetes áradat ott folyik a sok száz pár lóláb között. Valaki elmerült, és ércesen káromolja a Szűzanyát. A folyót ellepi a szekerek négyszögű feketesége. A holdkígyókkal és ragyogó gödrökkel behintett folyó tele zajjal, füttyel, dallal. Késő éjszaka vonulunk be Novogradba. A kiutalt szállásomon egy állapotos asszony és …
Tovább a műhöz