Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 5

Találatok


(...) A bizánci irók már a VI. században beszélnek a keleteurópai sikságon, a Dnyeszter és a Dnyeper folyóknál a Fekete-tenger partvidékéig és még tovább keletre élő szlávokról,'akiket araboknak neveztek. Ezek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, azonban ismerték a fémek megmunkálásának módját is. Nemzetségi szervezetben éltek, de háború idején a tekintélyesebb nemzetségfők közül főnököt választottak maguknak. Ez a háborús vezérség a főnöknek lehetőséget adott a meggazdagodásra, tehát megindult a vagyoni rétegeződés és az osztályok kialakulása» A vezetést lassanként a közösség tekintélyesebb tagjainak egy csoportja vette kezébe, akik nagyobb birtokot szereztek s ezeket nemcsak családjuk tagjaival, hanem a hadifoglyokból lett rabszolgákkai is műveltették. A háború idejére választott főnökük gazdagsága révén a méltóságát továbbra is megtarthatta, mert fegyveres kisérete segítette. Elvárták azonban tőle,, hogy minden, a közösséget érintő fontosabb kérdést megbeszéljen az öregekkel. Néha összehivták az egész törzs gyűlését, a vecsét is. Ilyen törzsfejedelemségek a IX, századra Kelet-Európa valamennyi szláv törzsénél kialakultak s a központjuk egy-egy megerősített város volt, ahol a fejedelem és kísérete lakott /pl. Kiev, Csernyigov, Szmolenszk, Novgorod. A keleti szlávok földjén vonult át az a fontos viziut, amely a Balti-tengert a …
Tovább a műhöz
Bibliográfiánk szerves folytatása a Studia luridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata c. kiadványsorozatban megjelent bibliográfiáknak, A Studia-sorozat 51. füzeteként 1967-ben jelent meg „Az egyetem oktatóinak és tudományos dolgozóinak szakirodalmi munkássága 1945-1966” c. kiadvány, az 1974-ben napvilágot látott 82, szám pedig az egyetem oktatóinak és tudományos dolgozóinak 1967—1971-ig kiadott szakirodalmi munkásságát tünteti fel. Ez a füzet ugyancsak öt esztendő alatt, az 1972 és 1976 között publikált szakirodalom adatait tartalmazza. A kiadvány tárgykörében, szerkezetében és formájában néhány kivételtől eltekintve követi az előző bibliográfiákat. Úgy véljük, ezek a megoldások megfelelnek az általános irodalomkutatási követelményeknek és kifejezik intézményünk sajátosságait is. Munkánk néhány tartalmi és szerkezeti változását a Pécsi Tudományegyetem második karának megalakulása indokolja. 1970. szeptemberében kezdte meg működését a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Nappali Tagozata, amely a Minisztertanács határozata alapján 1975. szeptember 1-én a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara lett. A Kihelyezett Tagozat oktatóinak tudományos munkásságáról a Tagozat könyvtára készített házi sokszorosítású bibliográfiát, amely 1975 közepéig foglalja össze a Tagozat oktatóinak tudományos munkásságát. A Pécsi …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának szakkollégiuma, az Óriás Nándor Szakkollégium fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepli. A 2013-ban létrehozott Szakkollégium egyedülálló szerepet tölt be a kar életében. Talán túlzás nélkül állítható, hogy a jogi kar legjelentősebb tehetséggondozó műhelye, ahol a szakkollégium tagjai megalapozhatják jövőbeli szakmai sikereiket, és befektethetnek a későbbi tudományos életükbe. Büszkén állíthatjuk azt is, hogy a hallgatók nem csak a tudományos életre koncentrálnak a Szakkollégiumban, hanem egy összetartó közösségben szerezhetnek pozitív közösségi élményeket. Jelen kötet célja, hogy méltó módon ünnepelje meg e szakmai műhely kerek évfordulóját. A kiadványban a szakkollégium jelenlegi tagjai mellett olyan, már végzett jogászok is jegyeznek publikációt, akik valaha szerves részei voltak a szakkollégium életének. A nyár elején a pécsi jogi karon került sor egy ünnepi konferenciára, amely szintén a kerek évfordulót volt hivatott megünnepelni. A konferencián előadó, ma is aktív szakkollégisták 1-1 méltán híres pécsi jogászprofesszor munkásságát dolgozták fel. Ennek fényében jelenik meg e kötetben tanulmány Vargha László, Óriás Nándor, Pap Tibor és Herczegh Géza munkásságáról. A szakkollégium alumni tagjai pedig olyan aktuális témákat dolgoztak fel a kötetben, mint az Európai Unió digitális …
Tovább a műhöz
Egyik kolozsvári volt kedves hallgatóm, majd egyetemi tanártársam és jó barátom önzetlen buzgalma folytán 1935-ben — 40 évi irodalmi munkásságom emlékére — engemet is megtiszteltek jóbarátaím egy Emlékkötettel. Ilyen kitüntetésben rendszerint csak a „nagy" professzorokat szokták részesíteni tanártársaik és hallgatóik. Én álmaimban sem soroztam magamat e nagyok közé s nem ábrándoztam ilyen megtiszteltetésről, már csak azért sem, mert 30 évi jogtanári működésem után, a jó Isten különös rendeléséből — a világháború utáni összeomlásunk zűrzavarai folytán — el kellett hagynom tanári katedrámat s így megszakadt a közvetlen kapcsolatom egyetemi kartársaimmal és az ifjúsággal. Hogy mégis régi kedves tanártársaim, volt hallgatóim és az igazságügyi szolgálatomban kedves új kartársaim megadták nekem is ezt a kivételes nagy kitüntetést, ezt az ő túláradó jóindulatuk és figyelmességük mellett kénytelen vagyok arra is magyarázni, hogy hosszú tanárkodásom és igazságügyi szolgálatom alatt talán végeztem valamit, amiért ezek a nagyjóakaróim érdemesnek ítéltek arra, hogy tőlem, mint pályája végéhez közeledő társuktól, ilyen gazdag s engemet valóban boldoggá tett emlékkötettel búcsúzzanak el. Most, amikor 70-ik életévem betöltése folytán a közszolgálattól megváltam és nyugalomba vonultam, kötelességemnek érzem, hogy én is nyilvánosan, maradandóbb …
Tovább a műhöz
Meine Damen und Herren! Bei der Auswahl des Themas meiner Antrittsrede versuchte ich mehreren Wünschen entgegenzukommen. Vor allem wollte ich vermeiden, eine Programmrede zu halten, damit würde ich unvermeidlich die Politiker nachahmen, ein Rektor soll jedoch kein Politiker, sondern in erster Linie ein Vertreter der Wissenschaft sein. Deshalb folge ich einer alten Tradition der deutschen Universitäten und möchte zu Ihnen über meinen eigenen Forschungsbereich sprechen. Ich beschäftige mich seit 15 Jahren mit der Kultur der Justiz, mit den sich von der Architektur der Gerichtsgebäude bis hin zur Verhaltenskultur im Verhandlungsraum aufgeworfenen Fragen. Von diesen habe ich eine ausgewählt, und zwar die Symbolik der Justiz, die infolge der Natur ihrer Erscheinung nicht nur eine rechtliche, sondern auch eine historische und ethnographische Annäherung verlangt. Nach Ansicht eines ausgezeichneten Kenners der Thematik, des Professors Hans Biedermann findet sich der Symbolforscher zwei äußerst übertriebenen Anschauungen entgegengesetzt: Für einen Teil der Wissenschaft ist die Symbolik eine altmodische, überholte Sache, womit man heutzutage nichts anfangen könne. Es existiert aber auch ein anderes Extrem: demnach ist die Symbolik der einzige Schlüssel, mit dessen Hilfe die Welt des Geistes zu verstehen ist. Vielleicht steht jene FeststeEung der Wahrheit näher, wonach „der Mensch Symbole braucht, um fähig zu sein, die anders nicht vorsteübaren Sachen in den …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 5