Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Egy új tankönyvsorozat első kötetét tartja kezében az olvasó. Egy olyan tankönyvét, amely az általános pszichológia „Észlelés és figyelem” kurzusának alapvető ismereteit foglalja össze. Általános pszichológiának nevezzük, noha a benne foglalt tudás-területek különböző nevet viselnek. Nem új „Hogyan nevezzelek?” kérdése a pszichológiának az, hogy mi is fejezi ki leginkább mindannak a tudásnak az együttesét, amely az egészséges ember olyan megismerő funkcióival foglalkozik, mint az észlelés, a figyelem, az emlékezés, a tanulás, a nyelvhasználat, a gondolkodás, a tudat, illetve azokat a törvényszerűségeket írja le, amelyek segítségével megérthettük érzelmeink, cselekvésünk motívumai. Az elnevezések mögött felfedezhető a pszichológia egyik történeti jellegzetessége, a szakterületeknek a korszakokra jellemzően változó neve. A pszichológia nagy paradigmaváltásainak, különböző áramlatainak köszönhető, hogy egyre újabb és egyben árnyaltabb, a szakterületet jobban megjelölni kívánó vagy tudó elnevezések jelentek meg. Az általános pszichológiában ilyen a módszertani elkötelezettséget is jelölni kívánó kísérleti pszichológia, a fogalmak rendszerének és a tudományos gondolkodási módnak, vonatkoztatási kereteknek a hetvenes években forradalmian újnak számító aspektusait tükröző kognitív pszichológia, az elmúlt években magának külön helyet követelő, …
Tovább a műhöz
Egyetemi és főiskolai hallgatók, fiatal kutatók számára írtam munkámat, vagy ahogy az alcímében is jeleztem: kalauz-t. Olvasóimat szeretném megismertetni a történelemtudományi kutatómunka elméleti és gyakorlati alapjaival, a kutatás intézményeivel, segédkönyveivel és a tudományos munka elkészítésének technikájával. Az írás nehézségét viszont pontosan az okozta, hogy úgymond laikusokhoz kell szólnom. Hogyan írjam le 5-6 oldalban azt, amit a könyvtári katalógusokról tudni kell, holott a könyvtár szakos hallgatók ezt évekig tanulják. Némi megnyugvást okoz, hogy csupán az első lépések megtételéhez szeretnék segítséget nyújtani. A könyvben számos példát említek a különböző dokumentumtípusokról szólva. Ezzel viszont jelzem, hogy egyáltalán nem törekedtem teljességre, hiszen akkor inkább bibliográfiát kellett volna szerkesztenem, viszont a felsorolt példák (remélem) alkalmasak arra, hogy a további vizsgálódást, munkát elősegítsék. Könyvem szerkezetének kialakítását nagyban segítette, hogy magam is fiatal gyakorló kutató vagyok és évekig oktattam a történelem szakos hallgatóknak bibliográfiai ismereteket. Tapasztalatom szerint nem maga a kutatás, hanem csak az elindulás nehéz. Bízom benne, hogy a könyv átlapozása, elolvasása után sokkal könnyebb lesz. Az egyes művek ismertetését - hacsak valami nem indokolja a bővebb kifejtést - néhány szóban teszem. Könyvek …
Tovább a műhöz
Az ezredfordulót a változás idejének gondolják. De ez nem szükségszerű: az első évezred vége többé-kevésbé eseménytelenül telt el. Ami a másodikat illeti, akik valamiféle sorsszerű megvilágosodást várnak, kénytelenek beérni az Y2K globális számítógép-összeomlásra vonatkozó jóslatok keltette érzelmekkel - amely összeomlás egyáltalán nem következett be. Mi több, bár a legtöbb ember 1999. december 31-én éjfélkor ünnepelte az évezred végét, a második évezred, szigorúan kronológiai értelemben, 2000. december 31-én ért véget. Ráadásul ez csak a keresztény Gergely-naptár szerint volt ezredforduló, egy olyan kisebbségi vallás szerint, amely a 21. századot jellemző multikulturalizmus közepette biztosan elveszíti uralkodó szerepét.
Mégis a változás ideje, függetlenül az időzítéstől. A 20. század utolsó negyedében az információra épülő technológiai forradalom átalakította mindannak módját, ahogy gondolkodunk, termelünk, fogyasztunk, kereskedünk, igazgatunk, kommunikálunk, élünk, halunk, háborúskodunk és szeretkezünk. Dinamikus, globális gazdaság épült ki glóbuszunkon, világszerte összekapcsolva értékes embereket és tevékenységeket, egyszersmind leválasztva a hatalom és a gazdagság hálózatairól mindazokat az embereket és területeket, amelyek az uralkodó érdekek szemszögéből lényegtelennek ítéltettek. A valóságos virtualitás kultúrája, az egyre …
Tovább a műhöz
A könyvtári, dokumentációs és információs tevékenységekre való felkészülésben az információkereső nyelvek tanulmányozásának kiemelkedő fontossága van. Az információs bázis (könyvgyűjtemény, folyóiratok, kutatási jelentések stb.) gyűjtése, tárolása, nyilvántartása, tartalmi elemzése, majd az információk felhasználása szempontjából alapvető jelentőségű az információkereső nyelvekben való elméleti és gyakorlati jártasság. Ismeretük a könyvtárak, dokumentációs intézmények és más dokumentumgyűjtemények, valamint adattárak hatékony tájékoztatásában nélkülözhetetlen. A művelődés- és tudománytörténet, a gazdaság- és technikatörténet tanulsága szerint az információk tárolásának és a rájuk épülő tájékoztatásnak a módszerei az évszázadok során korukat tükröző hatalmas változáson mentek keresztül, de számos olyan jellemzőjük is felismerhető, amely az emberi gondolkodás (a fogalomalkotás és a nyelv) maradandó sajátossága. A gyakorlati célok és tapasztalatok mellett már a kezdeti korszakokban is elméletileg tisztázott filozófiai és módszertani nézetek fogalmazódtak meg. Az információkeresés alapja minden korban a rendezettség és a kezelhetőség volt. Előfeltételei a történelem során jelentősen változtak. A legrégibb időszakokban az irodalomban kialakult tevékenységi formák, műfajok, oktatási rendszerek, illetve az ezek alapját képező …
Tovább a műhöz
Szakmai lektorként hálás feladat egy ritkaság számba menő mű előszavát elkészíteni. Újszerű, önmagát kereső szakterületek (mint az információbrókerség) kapcsán nem magától értetődő ugyanis, ha egy adott ország érintett szakmai közösségének nagy része (betűrendben: a BKÁE, a BME, az ELTE, a PATE, a SZE, a SZIE, ill. a MIBE. vagyis a Magyar Információbrókerek Egyesülete) virtuális konzorciumba tömörülve igyekszik olyan szöveggyűjteményt összeállítani, mely több tucat egyetemi, ill. frissen induló, alakuló BA/BSC-képzés esetén egységes alapot képes biztosítani az oktatáshoz. Az információbróker viszonylag új fogalom. Információbróker feladatokat számos szakma, illetve munkakör láthat ma el: többek között a (szak)tanácsadó, könyvtáros, (magán)-nyomozó, hírszerző, titkár(nő), újságíró, elemző, kutató, oknyomozó riporter, hírszerkesztő, hírügynökségi dolgozó, IT-mentor, stb.,- különösen akkor, ha feladataikat alapvetően az információs és kommunikációs technológiák adta hatékonyság-növelő lehetőségek kiaknázására támaszkodva végzik. Az információbróker, mint potenciális munkakör, ill. szolgáltatási jegyzék-elem" az előző, szélesre tárt fogalomértelmezésen belül azon emberek csoportját jelenti, akik megrendelésre, ellenszolgáltatás fejében végeznek ismeretfeltáró, rendszerező, elemző tevékenységet. Az oktatásban működők mellett a …
Tovább a műhöz
Az elmúlt tíz év hatalmas változást hozott a magyar társadalom, és ezen belül könyvtáros szakma életébe. A rendszerváltást követő, felgyorsult tempó hatással volt az egész könyvtári rendszerre, és szükségessé tette az oktatásban felhasznált ismeretek frissítését is. Több mint tíz év telt el a középfokú könyvtárosképzés tankönyvének megjelenése óta. Az 1990-ben kiadott "A könyvtár kezelése" című kötet szerzői akkor még nem ismerhették a hét évvel később keletkezett új törvényt, nem beszélhettek az Országos Dokumentumellátási Rendszerről, és az elektronikus dokumentumok sem szerepeltek a kötet „Dokumentumismeret" című fejezetében. A számítástechnika korszakát említi ugyan, de mindösszesen a kölcsönzés-nyilvántartásnál tér ki könyvtári alkalmazására, holott abban az időben néhány számítógépes adattár már a távhálózaton is elérhető volt, és a szerencsésebbek használhatták az elektronikus levelezési szolgáltatást. Nem létezett mai formájában a Könyvtári Intézet sem, amely kiemelt szerepet tulajdonit a könyvtárosok képzésének, és egyik első tevékenysége új sorozat indítása _Az iskolarendszeren kívüli könyvtári szakképzés füzetei" címmel. Célunk a „megőrizve haladás", vagyis könyvtárosképzésünk legjobb hagyományaira építve, korszerű ismeretekkel szeretnénk ellátni a hallgatókat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szerzőink …
Tovább a műhöz
Napjainkban, az információ a társadalmi-gazdasági élet kulcstényezője, és erőforrás a szervezeti folyamatok végrehajtásához. Az információnak stratégiai szerepe és küldetése van a világban, az információtechnológia áthatja munkánkat, szabadidőnket, és jelen van nemcsak az számítógéppel támogatott szoftverekben, hanem a termékekben is. Különösen fontos tehát, hogy azok a rendszerszervező szakemberek, akik hivatásként készítenek mind jobb és jobb alkalmazásokat, azt a legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel tegyék. Az információrendszer-fejlesztési munka összetett, komplex tevékenység, amelyhez nemcsak komoly informatikai ismeretekre, hanem készségekre, képességekre, sőt elhivatottságra is szükség van, olyanokra, amelyekkel a fejlesztő át tudja érezni azoknak a munkatársaknak a problémáit, akik valamilyen más szakterületen dolgoznak, és a számítógépet eszközként kívánják felhasználni. Egy könyv olvasásával természetesen nem lehet megszerezni készségeket, de ha elég tájékozottak vagyunk saját szakmánkban, ha vállaljuk a folyamatos tanulással járó kihívásokat, ha elkötelezettek vagyunk azok felé, akiknek munkáját segíteni kívánjuk, akkor megvan az esélyünk arra, hogy sikeres fejlesztői jövőnk legyen, és örömünket leljük abban a munkában, amelynek eredményét sikerrel alkalmazzák. Jelen könyvem hosszú, hosszú évek munkájának a termése, olyan eredmény, …
Tovább a műhöz
Ennek a könyvnek, amelyet az olvasó kezében tart, a kézirata a jelenlegi formában már 1975-ben készen állt. Két intézet közös erőfeszítése és együttműködése alapján született: a Kohó- és Gépipari Tudományos Tájékoztató Intézet gyakorlati tezauruszépítő feladatok előtt állt, az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja pedig az elméleti problémák tisztázását tűzte ki feladatául. Szerencsés találkozás volt, hogy a két intézet feladataikat szorosan együttműködve oldhatták meg, mindkét fél gazdagodásával. Az olvasó észreveheti, hogy a könyv mondandója teljes összhangban áll a magyar nyelvű tezauruszok szabványával, nemcsak terminológiájában és jelöléseiben, hanem koncepciójában is. Ez annak köszönhető, hogy a magyar nyelvű tezauruszszabvány ugyanezen munkálatokból nőtt ki, a szabvány kidolgozói személyükben is ugyanazok a szakemberek voltak, akik a két intézet együttműködésében a tezauruszok fejlesztési-kutatási feladataiban vettek részt. Külön említésre méltó az a hatékony támogatás, amelyet az MTA informatikai és matematikai-nyelvészeti bizottsága nyújtott a tezauruszkutatás számára. Ez a téma a bizottság érdeklődésének középpontjában állt, a problémákról ankétsorozatot is rendezett. A könyv koncepciójának néhány sarkalatos pontjára itt hívjuk fel az olvasó figyelmét. A szerzők mindenképpen igyekeztek elkerülni a tezauruszkérdés …
Tovább a műhöz
A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, arra vállalkozik, hogy tudományos áttekintést adjon arról a jelenségvilágról, amelyet kommunikációnak nevezünk. Szokásosan kommunikációnak tekintenek minden olyan eseményt, amelyben valaki (a hírforrás, a közlő, a beszélő, a rádió, a televízió, a média stb.) információt (üzenetet) juttat el valaki máshoz (a vevőhöz, a befogadóhoz, a hallgatóhoz, a közönséghez). Szerteágazó, szinte beláthatatlan területről van szó, hiszen az emberek életét a születésüktől a halálukig - vannak, akik szerint még az előtt és az után is - át- meg átszövik a kommunikációs események. Kommunikálunk, amikor beszélünk vagy levelet írunk; kommunikálunk, amikor integetünk valakinek vagy megnyomjuk az ajtócsengőt; kommunikálunk, amikor felvonjuk szemöldökünket vagy rákacsintunk valakire; kommunikációban veszünk részt, amikor újságot olvasunk vagy a televízió műsorát nézzük, és persze többnyire azok is kommunikálnak, akikről az újságokban olvasunk vagy akiket a tévéműsorokban látunk; kommunikálunk, amikor megtapsolunk egy szónokot vagy bedobjuk szavazólapunkat az urnába, de akkor is, amikor füttyentünk a kutyánknak vagy egy vita után jelentőségteljesen becsapjuk az ajtót; kommunikálunk a hanghordozásunkkal, a gesztusainkkal és a testtartásunkkal, alkalmanként az öltözékünkkel is; sokszor még azzal is kommunikálunk, hogy éppen nem teszünk …
Tovább a műhöz
Umberto Eco: A rózsa neve című könyvében a következő sorokat olvashatod: „Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza." A könyvek az emberi tudás és szellem foglalatai tehát, a könyvtárak pedig évezredes titkok őrzői. Hogy kincseiket jobban megismerhesd, kalandozz velünk a könyvek, a dokumentumok hatalmas birodalmában! Az elmúlt években legelőször a könyvtárak rendjével, feladataival, használatának módjával ismerkedtél meg. Az állomány részeit megvizsgálva megtanultad a könyveket tartalmuk és használatuk szerint csoportosítani. Tudod, mi a különbség a katalógus és a bibliográfia között, s mikor melyik szolgál segítségül egy önálló munka elkészítéséhez. Vagyis a legáltalánosabb fogalmaktól jutottál el a legkonkrétabbig. Ez a könyv most megfordítja az utat, amit bejársz: a dokumentumok világából kiindulva vezet el a tájékoztató …
Tovább a műhöz
Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi fejlődés és szemléletbeli változás következtében a könyvtárak egyre inkább információs központokká válnak, olyan információs intézményekké, amelyeknek fő funkciója az információk szolgáltatása. Minden egyéb könyvtári tevékenységet (információk gyűjtése, feldolgozása, tárolása) ennek a feladatnak kell alárendelni, pontosabban a könyvtár egész működésének e cél minél hatékonyabb teljesítését kell szolgálnia. Korszerű szolgáltatási rendszer csak jól szervezett gyűjteményre épülhet. A könyvtári feldolgozás egész folyamatát tehát a ráépülő szolgáltatási rendszer funkciója határozza meg. A számítástechnika nyelvén ezt úgy mondják, hogy az output határozza meg az inputot, vagyis először azt kell meghatároznunk, mit akarunk végeredményként kapni a rendszertől, és ehhez keli megterveznünk a bemeneti adatok körét és a feldolgozás módját. Csak a feladatok ilyen megközelítése biztosítja, hogy az információk gyűjtése és feldolgozása ne váljék öncélúvá, és a^feldolgozás ne éljen önálló életet a könyvtár tevékenységi körében. A szolgáltatások két jól elkülöníthető típusa az eredeti dokumentumok szolgáltatása és a dokumentumokról, beleértve a dokumentumokba foglalt tartalomról, eredményekről való tájékoztatás. Mindkét szolgáltatási típus gondos és sokrétű előkészítő munkát kíván. …
Tovább a műhöz
Menedzsment
- Mikulás Gábor
- 1999
Kutatások és tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon a rendszerváltozás óta a könyvtári és az információs szakmában is egyre nagyobb figyelem fordul a menedzsment felé. Ez együtt jár a menedzsmentismeretek iránti kereslet növekedésével. Barátommal, Mark Deckerssel együtt így gondolkodtunk, amikor 1991-ben a hollandiai Deventerben egy-egy korsó sör mellett elhatároztuk, hogy együtt írunk szakdolgozatot a könyvtári menedzsmentről. Elhatározásunkat tett követte, és projektünket, amelyet a TEMPUS is támogatott, 1992-ben a legjobb szakdolgozatnak járó IJselland-díjjal jutalmazták. Ezen opuszra épült az 1995-ben, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadásában megjelent könyvünk a Bevezetés a könyvtári menedzsmentbe, amely a maga nemében egyedülálló volt a piacon. A mű tankönyvvé vált nem egy könyvtárosképző intézményben, és számos gyakorló könyvtáros kezébe is elkerült. A kiadás óta sok víz lefolyt a Dunán, ugyanúgy mint az IJssel folyón, amely holland barátom városa, Deventer mellett önti el gyakran a környező településeket. Az elmúlt három évben a könyvet sikerült magyar és idegen nyelvű források, illetve hazai és külföldi könyvtárakban szerzett tapasztalatok alapján javítanom, átdolgoznom és jelentősen kibővítenem, olyannyira, hogy az már egy másik címet is kiérdemelt: Menedzsment az információs és könyvtári …
Tovább a műhöz