Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Az Artemisz Könyvek sorozat a maga eszközeivel szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nyelvű közgondolkodásban is elterjedjen és minél általánosabbá váljon a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. Ez a nyugati filozófiában, társadalom- és irodalomtudományban, irodalomban és művészetekben, de még a természettudományokban is egyre nagyobb teret hódító szemléletmód önmaga sem egységes, hiszen a társadalmi nemi szerepeknek, a nemek kapcsolatának és a nemi szerepekkel összefüggő széles körű jelenségeknek az elemzésére mindazokat az elméletek és módszerek alkalmazhatók, amelyek alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy kimutassák, mi módon kódolódik bele kultúránkba a nemiség -annak nem elsősorban biológiai, hanem főképp társadalmi értelmében (még akkor is, ha a magyar nyelv a kétféle nemiség közötti különbséget elmossa, legalábbis nem tud közte egy szóval különbséget tenni).
A fent vázolt szemléletmód kialakult hagyományának megfelelően az Artemisz Könyvek sorozat meg kívánja őrizni a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálatának elméleti és módszertani sokszínűségét, s olyan könyveknek kíván helyet adni - legyenek bár tudományos, esszéisztikus vagy szépirodalmi művek, monográfiák vagy tanulmánykötetek, magyar nyelven írott könyvek vagy fordítások -, amelyekben egyértelműen jelen van a nemi szerepek társadalmi meghatározottságának s ezáltal …
Tovább a műhöz
Legfőképpen két király egy-egy feleségéről lesz szó ebben a könyvben. Az első feleség északról jött, a másik délről. Abban a zavaros korszakban, amikor véget ért, megszűnt, sőt kihalt egy olyan uralkodócsalád, amely akkor már majdnem pontosan háromszáz éve uralta a Magyar Királyságot. Azt az országot, amely azon időkben úgy területét, mint népességét tekintve a negyedik vagy ötödik helyen állt Európában, de amelyiknek jövedelmei nemegyszer felülmúlták a nyugati királyok évente befolyó pénzeit is. Nagy tülekedés indult meg a magyar trón körül - minden égtájról jöttek az önjelölt leendő, vagy magukat máris annak hirdető királyok, hercegek, fejedelmek, és mindegyik talált magának támogatókat ebben az országban, amelynek nagyurai már akkor sem az összetartásukról voltak híresek. Ebbe a világba csöppent bele előbb az első, majd a második királyné. De amíg a trónkövetelők vívták a maguk harcát, más hölgyek is közelebb sodródtak a magyar trónhoz... | Ezerháromszázegyben halt meg III. András, aki Magyarországot sohasem látott apától született a lagúnák városában, és akit egyes magyar urak hívtak haza tizenegy évvel korábban. Andrással aztán végleg megszakad az Árpádtól oly hosszú időn átvezető Turul-nemzetség uralma a magyar trónon. Mintha ez nem lett volna elég baj, egyfelől tehát idegen trónjelöltek kezdtek körözni az ország fölött, akár a keselyűk …
Tovább a műhöz
A magyar nőtörténet tudományos alapokon való feldolgozása még várat magára, annak ellenére, hogy a nők munkavégzésével, oktatásával, és az utóbbi időkben politikai szerepvállalásukkal kapcsolatban is számos kiváló monográfia, tanulmány született. Ám ezek vagy a második világháború időszakáig, vagy a hatvanas évektől követik nyomon a politikai gazdasági és társadalmi átalakulásoknak a nők élettörténetére gyakorolt hatásait. Ugyanakkor jóval kevesebb tudható arról, hogy a második világháború utáni első évtized milyen jelentős változásokat hozott a nők életében, és ezek hogyan változtatták meg a férfiak és nők közti viszonyokat a társadalomban. Az „ötvenes évek és a nők” szókapcsolat a traktoroslányokat, a terveket több száz százalékkal túlteljesítő sztahanovista nőket, a zsellérasszonyból lett zempléni főispánt idézi fel az emlékezetekben, anélkül, hogy tudatosulnának bennünk a jelenség bevésődésének igazi okai. A korabeli propaganda által megjelenített új nőideálok annak ellenére élnek tovább az utókorban, hogy tömeges előfordulásukat a statisztikai adatok igazolnák. Az adatok elemzése alapján csak az a következtetés vonható le, hogy a nők közül egyre többen váltak önálló keresővé, ám számuk elsősorban a feminizálódó foglalkozásokban emelkedett. Az 1950-ben rendezett Magyar Képzőművészeti Kiállításon Révai József megnyitó …
Tovább a műhöz
Ha a Horthy-korra gondolunk, jó eséllyel nem az jut eszünkbe, hogy a magyar társadalom milyen mértékben modernizálódott, hanem inkább olyan jelzők, mint a „neobarokk társadalom” az „urambátyám” világ, a rang- és címkórság. Az időszakról szóló nőtörténeti munkák például jobbára azt hangsúlyozzák, hogy a 20. század első két évtizedében erősödő feminista mozgalom háttérbe szorult, és - részben emiatt, ám a nemzetközi tendenciákkal összhangban - a feminizmus első hullámát valamiféle apály követte: a nők jogai, a nőemancipáció szempontjából visszalépés történt. A társadalmi modernizáció lelassult, esetleg megtorpant. Ebben a könyvben a modern nők helyzetét, a kor egyik fontos társadalmi kérdését más szemszögből közelítjük meg. Elsősorban azért, mert azokat a nőket állítjuk középpontba, akik sorsukat saját maguk irányították, akik a külső, politikai, gazdasági, kulturális nehézségek ellenére, a lehetőségeket kihasználva, cselekvő személyként tudtak fellépni. Példájuk megvilágítja, hogy a politikai intézmények nem határoztak meg minden cselekvési lehetőséget és alternatívát. E nők helyzetére tehát a politika mellett legalább annyira hatással voltak ők maguk, az, ahogyan alkalmazkodtak az új és új körülményekhez. Ha ezekről a cselekvő nőkről és nehézségeikről beszélünk, akkor nem csupán arra kell gondolni, hogy ők le tudták győzni a …
Tovább a műhöz
E kötet tanulmányait a köré a kérdés köré kívántam csoportosítani, hogy a feminista történettudományban miféle módokon vetődött fel egyrészt a nők és férfiak, másrészt a nők és nők közötti különbségek súlyos problémája. A feminizmus egész hosszú története folyamán e különbségek ellentmondásos következményeivel küszködik. A feministák egyfelől tagadják azt az elképzelést, hogy a "nők" egyetlen, közös biológiai tulajdonságokon alapuló csoportot alkotnak. Az anatómia - érvelnek - nem jelent sorsszerű elrendeltetést; az elmének, a léleknek, a polgárnak nincs neme. Ráadásul a nők közötti hatalmas történeti és kulturális különbségek lehetetlenné teszik, hogy homogén csoportként kezeljük őket. Másfelől azonban (nemzeti és nemzetközi) politikai mozgalmakat indítottak (a szavazójogért, a tanuláshoz és a munkához való jogért, a reprodukciós jogokért) arra hivatkozva, hogy a nőket összeköti valami - nem csupán a kirekesztettség közös tapasztalatai határozzák meg őket, hanem a hasonló társadalmi és lélektani "feminin" tulajdonságok is. Célom e könyvben nem az volt, hogy megkíséreljem feloldani a feloldhatatlan ellentmondásokat, hisz, ahogy már kifejtettem, épp ezek alkotják a feminizmus lényegét. Inkább a különbség problematikájának összetett jellegét akartam szemléltetni, láttatni, hogy milyen történeti formákat öltött, megmutatni, hogy a …
Tovább a műhöz