Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
A magyarok tetteiről
- Anonymus
- [1898]
Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
Amikor a magyar zsidóság - megtizedelve és sebektől gyötörve -éppen csak túljutott a Holocauston, a kommunista rezsim alatt máris a kulturális megsemmisüléssel kellett szembenéznie. Az egykor virágzó magyar zsidó közösség, immár Izraelbe vagy az Egyesült Államokba emigrált, legmeghatározóbb tagjaitól is megfosztva, csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdhette el zsidó identitása lépésről-lépésre való keresését. A zsidó múlttal való kapcsolatteremtést két módon kísérelte meg: egyrészt a zsidó identitás eredetének megértését célozva a héber nyelv tanulásával, másrészt zsidó gondolkodók műveinek magyar nyelven való tanulmányozásával. A zsidó múlt egyik legkiemelkedőbb tekintélye, aki iránt a hazai judaisztika már régóta nagy érdeklődést tanúsít, a spanyol születésű Mose ben Maimon (görögösen: Maimonidész) volt, aki kétségkívül a középkori zsidó-arab kultúra „aranykorának” legjelentősebb képviselője. Az „aranykor” kifejezést azonban nem szabad félreérteni, az ugyanis nem az arabok által kormányzott zsidóság politikai és gazdasági helyzetére vonatkozik. A zsidóság - a keresztényekhez hasonlóan - az iszlám fennhatóság ideje alatt leigázott, alárendelt kisebbségnek számított, melyet elvileg megtűrtek ugyan, de a gyakorlatban ez nem mindig valósult meg. Maimonidész viszont jó okkal állította a Jemeniekhez írt levelében …
Tovább a műhöz
A váradi káptalan régi levéltára elpusztult. 1557-ben kivették kezéből, további szerencsétlenségek megfosztották tőle nemzetünket is. Csak itt-ott, szórványosan, nem egyszer csonkán tűnnek fel egyes darabjai, melyeket az előrelátó gondoskodás vagy a véletlen szerencse íiientett meg.
Ezen daraboknak egyike a kézirat, mely a váradi káptalan legrégibb statútumait tartotta fenn. Ép oly érdekes, mint fontos történeti emlék; méltán nevezhetnek a váradi káptalan törvénykönyvének. Koránál fogva is tiszteletre méltó régiség. __ Keletkezése Nagy-Lajos királyunk idejére esik. Ekkor, mint tudjuk, nemzetünk aranykorát élte. A haza szerencsés sorsában osztozott a váradi káptalan is.
Testületének tagjai s birtokai megszaporodtak, de a gondok s kötelességek újabb nemei is jelentkezének. Mindinkább érezhetőbbé lön, hogy mindent számban tartani, semmiről meg nem feledkezni pusztán emlékezetből többé nem lehet. És Szent-László király két iker-káptalana: a zágrábi és váradi csaknem egy időben határozta el, hogy hasznos és szükséges tudnivalóit írásba foglaltatja. A váradi káptalan határozatának foganatosításával egyik előkelő tagját, Imre olvasó-kanonokot hízta meg,1 ki feladatának megoldásához kellő képességgel is foghatott. Valószínűleg ö az az Imre, ki 1357-ben mint a váradi egyház jegyzője tűnik fel, s ki ennélfogva a káptalan legbensőbb ügyeiben is biztos …
Tovább a műhöz
Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához (1401-1653) s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai
- Jedlicska Pál
- 1910
A figyelmes szemlélő az emlékszerű díszes épületeknél leginkább az épület tervezője, az építési terv végrehajtója, a faragványok, szobrok művészei s a festések, műipariemlékek mesterei iránt érdeklődik. Rendesen kevésbé veszi a szegény napszámosokat, kik verejtékkel hordtak téglákat, homokot, meszetaz épülethez s legnagyobb mérvben viselték a nap terhét és hevét. Édes hazánk történelmének nagyszerű palotája kétségkívül további és folytonos fejlesztésre szorul. Ehhez új s különleges építési anyag kivántatik, mely nem oly könnyen található, mint az épületek, házak téglái s homoka. E különleges anyag:- az eredeti kiadatlan történeti adatok, melyeknek ritka téglagyárai a levéltárak. Hazai történetírásunkhoz való élénk s hazafiúi hajlamom ily anyag gyűjtésére, következőleg szerényebb történeti munkásságra ösztönzött, s annak hatása alatt írtam meg jelen munkámat, mely sok tekintetben folytatása «Adatok erdődi báró Pálffy Miklós, a győri hősnek életrajza és korához 1552—1600» ez 1897. évben megjelent eredeti forrásmunkámnak, melyben a gróf Pálffy család levéltárából 840 eredeti okmány — részint egész terjedelemben, részint szabatos kivonatban — más levéltárakból pedig 320 eredeti oklevél foglaltatik. Jelen munkám 1044 eredeti okmányt és okmánykivonatot tartalmaz a gróf Pálffy család levéltárából s 65 eredeti kiadatlan okmányt a …
Tovább a műhöz
Ritkán volt két testvér élete oly szorosan egymással összeszőve, mint a magyar forradalom elbukása után is a Görgey Arthuré s az enyim. Ez szolgáljon előleges magyarázatul — egynémely tisztelt olvasóm előtt talán mentségemül — hogy valamint korábbi munkáimban, szintúgy jelen feladatom közben is, saját személyem és élményeim emlegetesét ki nem kerülhettem. Jelen feladatom pedig: Görgey Arthurnak 1849. évi nyárutójától 1867. évi nyárutójáig tartott számüzetése idejéből szolgáltatni mentül több hű adatot az ő valamikor, hivatott tollal megírandó hiteles életrajzához. Más alkalommal és helyen elmondtam azt, mint választottak el bátyámtól. Arthurtól Nagy-Váradon 1849. évi augusztus 29-ikén, életünk legszomorúbb napjaiban. Bátyámat Andrássy Norbert osztrák császári őrnagy, Haynau szárnysegédje átvévén Paskievics herczegtől, elvitte száműzetése kitűzött helyére Karinthiába. Vele menni csak nejének, dr. Markusovszky Lajosnak, a bátyám nyilt fejsebét kezelő orvosnak és egy régi szolgának volt megengedve. Engem egy nagy kötelesség Pestre hitt. A kik mint bátyám kisérete, a világosi nap után vele Nagy-Váradra vitetvén, az orosz fogság napjaiban emitt körülötte valánk, nekünk mindeniknek már több nappal augusztus 29-ike előtt, Paskievics herczeg egyenes parancsára a nagyváradi osztrák fő-commissariatus kénytelen volt rendszerinti útlevelet állítni ki, azon helyre …
Tovább a műhöz
Midőn évek előtt ily czímű munkámban : «1848-ból és 1849-ből sat.» a hazai történelemhez adatokat szolgaltattam, előszavamban egyebek közt ezeket írám: «Egy, még teljesen el sem készült nagyobb munkámnak a közepéből van ez I-ső kötet kiszakasztva... Személyemet azonban és a mi velem történt, csak azon esetben vegyitem elbeszélesembe, ha a tudomás közvetlenségét igazolom vele, vagy mikor korrajzi tekintetben, vagy pedig emberek és dolgok jellemzése szempontjából tartám nem érdektelennek ...» Ez akkori szavaimat veszem kiindulásul most is, midőn, ama kiadott munkámnak az 1888-ban közrebocsátott II. és III. kötettel történt befejezése után, visszafordulok most az akkor visszatartott, eddig kiadatlan elejéhez, hogy ezt is nyomda alá igazítsam. A miért ezt az elejét akkor visszatartottam: azon okok nem léteznek többé, mikor e lapok napvilágot látnak. A halál gondolkodóba ejt vagy kiengesztel, még jobban, mint maguk az évek; a jelen lapok pedig csak egy már kiengesztelt, vagy többé el nem fogult, nyilt elméjű és fogékony, csakis az «igaz» iránt érdeklődő, jóllehet talán csak kisebb körű közönség elébe valók. Mert mikor a jelen kötet (föntírt megjelent munkámnak «elül» kiegészítő része) nyomtatásban megjelenik: akkor már hősöm, de valószínűleg magam is, már ott porladozunk a honi hant alatt. Önéletírás fonalán indultam tehát itt is — ugyanazon okokból, miket 1885-ki …
Tovább a műhöz
A Rákóczi-Bercsényi-féle nagy szabadságharczot tudvalevőleg maga a nép kezdte, aminthogy a hadsereg is eleinte tökéletesen néphad-jellegű volt. Azonban csakhamar a nemesség, úgyszólván a nemzet, egész köznemessége, sőt utóbb a főúri osztály hazafiasabb része is a mozgalomhoz csatlakozván, a vezérszerepet ők vették át, s így az egész küzdelemnek mindinkább aristocraticus színezete lön. Legjobban kidomborul ez az aristocrata, majdnem olygarchai jelleg a kurucz hadsereg tábornoki karában. Rákóczi fejedelemnek összesen huszonöt, — vagy, ha a néhány hónapig itt működött lengyel Gruzinszkyt is ideszámítjuk, — huszonhat tábornoka közűl nyolca gróf, hét báró, tehát tizenöt mágnás-tábornoka volt; míg a hasonlithatlanul nagyobb ») A brigadérosokat, mint a kik a fejedelem hadseregében életbe léptetett franczia rendszer szerint külön rendfokozatot (rangosztályt) képezének, nem számítjuk tábornokoknak. A lovas-, gyalog- és tűzér-brigadérosok összes száma valami harminczra rúgott. Név szerint: a fővezér (generalissimus) gróf Bercsényi Miklós, gróf Forgách Simon tábornagy, id. gróf Barkóczy Ferencz tábornagy, gróf Eszterházy Antal tábornagy, gráf Pekry Lőrincz tábornagy, gróf Eszterházy Dániel altábornagy, gróf Csáky Mihály altábornagy
és gróf Mikes Mihály székelyek generálissá, altábornagy (A zólyomi gróf Eszterházy István szintén »generálisának iratik ugyan …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz
"Fontes historiae huugaricae domesticos constituunt : I. Scri- ptores rerum hungaricarum, II. praeter alias antiquitatis reliquias Monumenta diplomatica et politica, praecipue seculi XI, XII et XHI-i.
Nos hoc volumine scriptorum antiquissimos proferemus, qui memoriam sanctorum Stephani et Emerici posteris prodiderunt.
Hi sunt anonymi tres ; quorum duo gesta sancti regis, tertius vitam Emerici ducis perscripserunt. Quartus est Hartvicus vel Cart- vicus, qui Legendas S. Stephani regis in unum conflatas et inter- polatas postremo in lucem protulit.
Biographorum sancti regis prior Legendam eius minorem, posterior maiorem confecit. Opus illius integrum, huius extrema parte mutilum superest in duobus duntaxat diversae aetatis codicibus. Hartvici codicum magna suppetit copia..."
Tovább a műhöz
»Zrínyi Miklós, a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok« czimű gyűjteményem ez első kötete a missilis levelek s ilyen számba menő királyi leiratok, folyamodványok és magyar kamarai fölterjesztések nagyobb tömegét foglalja magában, míg az ezt követő második kötet ugyanazok kisebb részét, továbbá az okiratok csoportját s végűl a név- és tárgymutatót tartalmazandja. A mi e kötetek tartalmának provenientiáját illeti: legelől áll az Országos Levéltár, mely az adatok egész halmazával járult a gyűjteményhez, még pedig legelső sorban az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferencz után a Nádasdy családtól elkobzott iratok, majd a Neo-regestrata Acta név alatt ismert
gyűjtemény, a Történelmi Emlékek, a kisebb családi levéltárak, a Thurzó család levéltára, az Ecclesiastica Actá-k, a pálos-rend irományai, a mérhetlen becsű Limbus, a királyi könyvek, a Benigna Resolutiók, a különféle utasítások képezték kutatásom tárgyát, — mind megannyi bányái XVI. XVII. és XVIII. századi történetünknek. Ezután sorban a bécsi császári és királyi házi, udvari
és állami levéltár (titkos levéltárnak is mondják) következik Hungarica és Turcica osztályaival, majd a cs. és kir. közös pénzügy- és közös hadügyministeriumi levéltárak, a m. nemzeti muzeum levéltára és kéziratgyüjteménye, a gróf Černin család csehországi neuhausi levéltára, Bártfa város …
Tovább a műhöz
»Zrínyi Miklós, a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok« czimű gyűjteményem ez első kötete a missilis levelek s ilyen számba menő királyi leiratok, folyamodványok és magyar kamarai fölterjesztések nagyobb tömegét foglalja magában, míg az ezt követő második kötet ugyanazok kisebb részét, továbbá az okiratok csoportját s végűl a név- és tárgymutatót tartalmazandja. A mi e kötetek tartalmának provenientiáját illeti: legelől áll az Országos Levéltár, mely az adatok egész halmazával járult a gyűjteményhez, még pedig legelső sorban az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferencz után a Nádasdy családtól elkobzott iratok, majd a Neo-regestrata Acta név alatt ismert gyűjtemény, a Történelmi Emlékek, a kisebb családi levéltárak, a Thurzó család levéltára, az Ecclesiastica Actá-k, a pálos-rend irományai, a mérhetlen becsű Limbus, a királyi könyvek, a Benigna Resolutiók, a különféle utasítások képezték kutatásom tárgyát, — mind megannyi bányái XVI. XVII. és XVIII. századi történetünknek. Ezután sorban a bécsi császári és királyi házi, udvari és állami levéltár (titkos levéltárnak is mondják) következik Hungarica és Turcica osztályaival, majd a cs. és kir. közös pénzügy- és közös hadügyministeriumi levéltárak, a m. nemzeti muzeum levéltára és kéziratgyüjteménye, a gróf Černin család csehországi neuhausi levéltára, Bártfa város levéltára …
Tovább a műhöz