Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Korunkban a kutatás gyakran komplex módon, együtt vizsgálja valamennyi média törvényszerűségeit, sőt van olyan kutatási irány („publicisztikatudomány”), amely vizsgálata tárgyai közé bevonja mindazokat a nyilvánossággal kapcsolatos jelenségeket, amelyeknek valamilyen publicisztikai jelentősége van (pl. a szónoki beszéd, színház, film, plakát stb.). Természetesen ezen újabb kutatási módszerek sem zárják ki, hogy az egyes tömegkommunikációs eszközök - médiák - történetével továbbra is önállóan foglalkozzunk, hiszen a „hagyományos” sajtó - a hírlap és a folyóirat - története századokkal korábban elkezdődött. A hírlap vagy újság és a. folyóirat meghatározása helyett inkább legjellegzetesebb tulajdonságaira szoktak hivatkozni. Ezek közül a legfontosabbak: az aktualitás, a nyilvánosság vagy publicitás, az időszakosság vagy periodicitás és a tartalom sokrétűsége, univerzalitása. A hagyományos sajtónak e sajátosságai történetileg alakultak ki, de a rendszeres újság megjelenésekor már mind megvoltak. Az újság és a folyóirat kezdettől fogva sajátos kiadványtípus volt, melynek jelentős társadalmi szerepét és befolyását korán felismerték. Már a 18. századtól kezdve foglalkoztak velük tanulmányok és egyetemi kollégiumok keretében, majd a 19. században a sajtótörténet a történettudomány, illetve a művelődés-történet és az irodalomtörténet egyik …
Tovább a műhöz
A nyomdászattörténet művelődéstörténeti tanulmány s az irodalomtörténet egyik segédtudománya, mert a nyomdászat hatása és eredményei a művelődés és irodalom terén nyilvánulnak meg. Ezért alkalmazza részben a művelődés-történet és irodalomtörténet egyes módszereit is: a bibliográfiai és a levéltári kutatást. A bibliográfiai adatokkal körül-vonja az egyes nyomdák korhatárait, a levéltári adatokkal pedig a nyomdák működésének okait, befolyását és körülményeit világítja meg. A nyomda működése erkölcsi eredményeinek, hatásának mérlegelését azonban a művelődés- és irodalomtörténetre bízza. De csupán bibliográfiai és levéltári kutatások alapján mégsem lehet nyomdászattörténetet írni. A nyomdászat története ugyanis ipartörténet is, a nyomdásznak kenyérkereset, anyagokkal (papír, betűkészlet) és gépekkel dolgozik s fejlődése az anyagok s gépek technikai fejlődésétől függ. Továbbá: a nyomdász csak közvetve áll a művelődés és irodalom szolgálatában, de nem ez a közvetlen célja, hanem a saját megélhetése. A legtöbb régi nyomda nem kizárólag irodalmi művek és tankönyvek nyomtatásából élt, hanem jövedelme az akcidenciák (kisebb alkalmi munkák), hirdetmények, hivatalos formulárék, plakátok, szentképek stb. megrendelésre való nyomtatása volt. A nyomdászat tehát elsősorban mindig üzlet, s ezért története tárgyalásában nem szabad szem …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2