Keresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1984. március 7-én ünnepi tudományos ülést tartott 100 éves nyugalmazott professzora, Kislégi Nagy Dénes tiszteletére. A Kar dékánjának köszöntő szavai után négy előadás hangzott el. Az előadók sokoldalúan méltatták Kislégi professzor gazdag életpályáját, filozófiai, szociológiai, közgazdaságtani, statisztikai, tudományszervező, oktató-nevelő és költői munkásságát. A televízió által is felvett rendezvény résztvevőiben felejthetetlen emlékként élnek azok a percek, amikor az aggastyán professzor tisztán csengő meleg hangján elszavalta „Pusztaszeri emlék" c. költeményét, amelyben a több mint ezer év előtti magyar államalapítást és az emberiség békéjének posztulátumát foglalta költői képekkel kifejezett gondolati egységbe. Kötetünk publikálásakor
már fájó kegyelet késztet bennünket arra, hogy az ülés anyagán és Kislégi professzor munkáinak jegyzékén kívül közreadjuk Magyarország egyik XX. századi polihisztorának, a kultúra szerelmesének „Búcsúzó” c. utolsó versét és egyetemünk rektorhelyettesének a 101. életévében elhunyt Kislégi Nagy Dénes temetésén, 1984. szeptember 3-án elmondott gyászbeszédét.
Tovább a műhöz
A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1984. március 7-én ünnepi tudományos ülést tartott 100 éves nyugalmazott professzora, Kislégi Nagy Dénes tiszteletére. A Kar dékánjának köszöntő szavai után négy előadás hangzott el. Az előadók sokoldalúan méltatták Kislégi professzor gazdag életpályáját, filozófiai, szociológiai, közgazdaságtani, statisztikai, tudományszervező, oktató-nevelő és költői munkásságát. A televízió által is felvett rendezvény résztvevőiben felejthetetlen emlékként élnek azok a percek, amikor az aggastyán professzor tisztán csengő meleg hangján elszavalta „Pusztaszeri emlék" c. költeményét, amelyben a több mint ezer év előtti magyar államalapítást és az emberiség békéjének posztulátumát foglalta költői képekkel kifejezett gondolati egységbe. Kötetünk publikálásakor
már fájó kegyelet késztet bennünket arra, hogy az ülés anyagán és Kislégi professzor munkáinak jegyzékén kívül közreadjuk Magyarország egyik XX. századi polihisztorának, a kultúra szerelmesének „Búcsúzó” c. utolsó versét és egyetemünk rektorhelyettesének a 101. életévében elhunyt Kislégi Nagy Dénes temetésén, 1984. szeptember 3-án elmondott gyászbeszédét.
Tovább a műhöz
Hűvös van. A ködös novemberi félhomályt a telihold fénye tölti be, a fák ágait narancssárgára festik az utcai lámpák. A ház előtt állok, ahol régen laktunk. Csak egy pillanatra torpantam meg, ha már erre jöttem, és nem is kifejezetten kötődnek hozzád az emlékeim erről a helyről, mégis... Az még egy másik világ volt. Egy sokkal szebb. Az idők, amikor még minden rendben volt - így szoktam emlegetni magamban, meg néha kimondva is. Minden vasárnap találkoztunk. Ültünk az asztalnál, egymással szemben, ettük a Nagyi leveseit. Szerettél mesélni olyankor, élvezted a rád vetülő reflektorfényt, és meg kell hagyni, jól is állt. Már eggyel kevesebb tányér kerül az asztalra. Elkapom a tekintetem gyerekkorom ablakáról, zsebre dugott kézzel sétálok tovább a novemberi estében, az út közepén. Erre úgyis ritkán jár bárki. Nyugodt környék. Idilli, mint az itt töltött évek. Ott lóg a nyakamban a nyakláncod, az az ikonikus, amit mindig hord-tál, az érdekes indiánszimbólummal. Rajtad volt, mikor Zámbó Jimmy-t kornyikáltunk fejhangon, egymást túlkiabálva a Nagyiéknál, akkor is, mikor a havas domboldalon leszáguldva nagy reccsenéssel mondta fel a szánkó alattunk a szolgálatot, és akkor is, mikor a térdedről ugráltam a vízbe a Pollack Strandon. Úsztunk, napoztunk a padon, a büfé alatt. Most egy fa áll ott, tibeti cseresznye. Különleges, kilógott a sorból már a faiskolában is, lázadó, egyedi …
Tovább a műhöz
A századunk első felében lefolyt politikai mozgalmak egyik legkimagaslóbb alakjának, gróf Dessewffy Aurélnak, írott és fen
maradt müvei első teljes kiadásban jelennek meg e gyűjteményben. Politikai vezérczikkeit még maga gyűjtötte össze — de nem eljesen — és X. Y. Z-könyv czím alatt báró Eötvös Józsefnek ajánlva kiadta 1841-ben. Halála után nemsokára. 1843-ban öcscse, Emil, adott ki egy kötetet, hátrahagyott eredeti magyar munkáiból és országgyűlési beszédeiből. Ugyanekkor barátai egy két kötetes gyűjteményt tettek közzé: Aus den Papieren des Grafen Aurel Dessewffy czímen. De mindezen gyűjtemény töredékes volt, szétszórtan levő munkálatai nem gyüjtettek össze érdekes levelezése munkáinak német gyűjteményében nagyon megcsonkítva közöltetett. ifjúkori dolgozatai pedig teljesen mellőztettek. E jelenlegi kiadás minden meglevő müvét felületi. Összeállításukra felhasználtam a családi levéltárt, melyet mai közéletünk ismert nevű és tevékeny munkása, a nagybátyja emléke iránt kiváló kegyeletet tanúsító gróf Dessewffy Aurél úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani; átkutattam továbbá a korabeli hazai magyar és német hírlapirodalmat, sőt az Augsburger A llgemeine Zeitungot is, mint a mely a magyar viszonyokkal akkor legtöbbet foglalkozott. A különféle irányú dolgozatokat csoportosítva időrendbe foglaltam, a nem magyar nyelvűeket lefordítottam s a kötet …
Tovább a műhöz
Talán hálásabb, de mindenesetre könnyebb feladat rég elhunyt író irodalmi munkásságát méltatni. Az irodalomtörténet már rég kijelölte helyét, bőséges forrásmunkák állanak rendelkezésre, s a kellő időbeli távlat is megbízhatóbbá, tárgyilagosabbá teszi a megfigyelést, a tanulmányozást és a bírálatot is. Hogy mégis napjainkban élő és alkotó írónak és épen Móra Ferencnek irodalmi munkásságát kívánom tanulmányom tárgyává tenni, annak több oka van. Az első, hogy érdekesebb s érdemesebb munkának tartottam a rég kialakul! értékelés mankója nélkül a magam lábán járni, a magam megfigyeléseinek eredményeit leszűrni. A második az, hogy kortárs tanulmányozásakor a hiányzó adatok, homályos részletek tekintetében mód és alkalom van a legilletékesebbhez, magához az íróhoz fordulni felvilágosításért, és ezzel elejét venni a későbbi kutatók önkényes találgatásainak és következtetésének. A közvetlen ösztönzést mégis az adta meg, hogy évekkel ezelőtt egy balatoni fürdőhelyen hosszabb időt tölthettem az író közvetlen társaságában. Móra egyéniségének csodálatos varázsa, magánbeszélgetésekben is sajátos írói stílusa s az a szertetet, amely az akkor még gyermekifjúra is mórai pazar bőséggel sugárzott, volt az oka annak, hogy azontúl minden sorát elolvastam s minden sor olvasása közben szinte hallottam mesélő hangját. Az író aztán valóban a …
Tovább a műhöz