Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Megjelent Titkos Csaba (egyetemi docens, a Vezetés és Szevezéstudományi Intézet oktatója) új könyve, ami az Önismereti Alapok – Nézőpontok – Folyamatok – Módszerek címet viseli. Könyvében, ahogy azt az alcím is jelzi az önismereti nézőpontokat, folyamatokat és módszereket mutatja be. „Bár alapokról szól a könyv, a „vízmélység” változó. Olykor egy-egy mélyebb árok, vagy öböl váltja a sekélyebb részeket. Abban bízok, hogy az ezeket keresők és találók örömüket lelik majd bennük. Ugyanakkor bármely rész lehetőséget nyújt a felszínesebb vagy mélyebb értelmezéshez. Így könyvem sokféleképp „fogyasztható”, s minden újraolvasás – gondolás egy-egy újabb réteg felfedezésének esélyét hordozza. Témái, történetei és tanulságai saját tapasztalásokon átszűrve segíthetik az olvasót személyre szabni a mondanivalót.” |
Könyvemben — ahogyan azt az alcím is jelzi — önismereti nézőpontokat, folyamatokat és módszereket mutatok be. Bár alapokról szól a könyv, a „vízmélység" változó. Olykor egy-egy mélyebb árok, vagy öböl váltja a sekélyebb részeket. Abban bízok, hogy az ezeket keresők és találók örömüket lelik majd bennük. Ugyanakkor bármely rész lehetőséget nyújt a felszínesebb vagy mélyebb értelmezéshez. Így könyvem sokféleképp „fogyasztható", s minden újraolvasás — gondolás egy-egy újabb réteg felfedezésének esélyét hordozza. …
Tovább a műhöz
Általános iskolai osztálytársam, Kim kis növésű volt, és Dél-Koreából származott. Körülbelül tizenkét évesek lehettünk, amikor az osztálytársaink pubertáskori csúfolódásba kezdtek: „Rizszabáló!”; „Hülye rizszabáló!” Ezt természetesen lehetett még fokozni. Néha lökdösték is, vagy elvették tőle az iskolatáskáját. Kim ezen mindig nevetett. Az iskolatársaival ellentétben én tudtam, hogy Kim mesterfokon űzi a taekwondoo-t. Tizenkét évesen már az első mesterfokozatnál tartott, „feketeöves” lett. Kimnek lélegzetelállító ereje és önuralma volt - így hát, amikor újra és újra ilyen kötekedések céltáblájává vált, rendszerint elővette rokonszenves mosolyát. Minden gőg vagy lekicsinylés nélkül. Egyszerűen csak mosolygott a fekete haja alatt. Sohasem tudtam megérteni. Az ilyen helyzetekben ugyanis mindannyiszor mellette álltam, és mérgemben azt gondoltam: „Ó, Kim! Szedd már össze magad! Meg tudod csinálni!” Kim azonban nem strapába magát. Velem ellentétben ő tudta, hogy nem szükséges harcolnia. Az élet megtanította arra, hogy ne „muszájból" harcoljon. Kim fizikailag és mentálisan is szuverén személyiség volt. Trénerként Ön, és én sem riadunk vissza attól, hogy nehéz helyzetekkel szembesüljünk egy-egy tanulócsoportban. Még húszéves tréning-pályafutás után sem. Léteznek olyan résztvevők, akik szünet nélkül piszkálódnak: „Ön tényleg elhiszi, amit …
Tovább a műhöz