Keresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Harangszót hallok, — a jövendő harangszavát. Templomot látok a távol messzeségben, — a magyar népműveltség templomát. Mindnyájan, akiknek lelkében él a vágyakozás egy szebb, boldogabb jövendő után, akiknek tudatában megfogant az erős hit a nagy, a mindent átható emberi műveltség erejében, — sóvárogva keressük a messzeségben az igazi emberi kultúra templomát. Templomot, amelynek kapui tárva-nyitva fogadnak mindenkit, férfit és nőt, ifjút és öreget, szegényt és gazdagot. Ahol a kultúra áldását élvezhesse mindenki, ahol az emberi művelődés eszközei ott vannak szabadon, hogy bárki is hozzájuk férhessen s használhassa a maga tökéletesítésére. Az emberi élet anyagi eszközei korlátozottak, a természeti javak csak alakilag változhatnak, mennyiségükben változhatatlanok. Az emberi műveltség javai ellenben végnélkül szaporíthatók. De kétségtelen, hogy egyfelől a műveltség javainak megszerzése végett anyagi eszközökre is van szükség, másfelől a közműveltség fokozódása a közgazdaság fejlődésének leghatalmasabb és legbiztosabb eszköze. A szellemi és gazdasági kultúra kölcsönös vonatkozásban állanak egymással. Az a közgazdasági és társadalmi föllendülés, amely nálunk az elmúlt évtizedekben végbe ment, nem volt eléggé reális, mert mindenáron minél többet akartunk termelni, és nem igyekeztünk azon, hogy előbb mélyreható alapos kultúra alá fogjuk minden …
Tovább a műhöz
Mivel a gyermek- és ifjúkor, a családi környezet, az iskola, az első tanárok és szellemi hatások, az életűt későbbi állomásai döntő szerepet játszanak egy életmű kialakulásában, a teljesebb. részleteiben gazdagabb Weszely-kép megalkotásának első fázisaként személyes életútját mutatjuk be. A gyorsan fejlődő és a századfordulóra világvárossá váló főváros szülötte Weszely Ödön, aki 1867. augusztus 23-án egy pesti iparoscsalád legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja Weszely György, jónevű kocsigyártó, szorgalmas, gazdag fantáziával megáldott ember. Édesanyja Milics Ilona, egy szentendrei szerb kisbirtokos család sarja. Édesapja viszonylag fiatalon, 44 évesen halt meg, négy árvát hagyva maga után. Az elszegényedő özvegy édesanyjának nagy nehézséget jelentett családja eltartása, gyermekeinek taníttatása. A legidősebb fiú, Ödön édesapja halálakor már polgári iskolába járt, majd mesterséget szeretett volna tanulni. Sorsának további alakulását azonban meghatározta egyik tanárának segítsége, aki rábeszélte édesanyját, hogy tovább taníttassa tehetséges gyermekét. A közbenjárásnak köszönhető, hogy tanulmányait a különbözeti vizsgák letétele után a belvárosi főreáliskola ötödik osztályában folytatja, ahol később évtizedeken át beosztott tanárként, majd igazgatóként is működött. Középiskolai évei alatt nem tartozott az osztály …
Tovább a műhöz