Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
A könyvben a világhírű orientalista tizenhat elemző részben a magyar-török rokonság kezdetéről és fejlődéséről értekezik, s művét egy magyar-török összehasonlító szótárral zárja.
"E mű kézirata nyomtatásra készen állott szerzőjének elhunytakor, s atyámat csak halála akadályozta meg abban, hogy maga tegye közzé. Csupán a kézirat csekélyebb jelentőségű simítására volt szükség. Ezt a fáradságot dr. Németh Gyula és Balla Mihály űr volt szíves elvállalni: az előbbi nyelvészeti, az utóbbi stilisztikai nézőpontból végezte úgy a kéziratnak, mint a szedésnek a revízióját, természetesen anélkül, hogy. az eredeti szöveg érdemében bármit is változtattak volna. Önzetlen fáradozásukért e helyütt mondok köszönetét." - Vámbéry Rusztem.
Tovább a műhöz
Ha azt mondanánk, hogy az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a könyv, anélkül, hogy kezébe kellene vennie, bár túloznánk, mégsem tévednénk nagyot. Valószínűtlen ugyanis, hogy az, aki el tudja olvasni a címlapot, ne beszélne valamilyen nyelvet. Márpedig, ha tud egy nyelvet, akkor pontosan az a csodálatosan bonyolult, gazdag, hajlékony és kifejező rendszer van a birtokában, amelyről ez a könyv szól. Persze rossz reklámot csinálnánk nemcsak magunknak vagy munkánknak, de a nyelvtudománynak is, ha mindezt bárki szigorúan szó szerint venné. Az ugyan igaz, hogy bizonyos értelemben mindegyikünknek van egy nyelvi rendszere, ez azonban korántsem olyan könnyen előhívható, mint a filmszalagról a fénykép. S az is tény, hogy a nyelv nem „egy vagy kétdimenziós" jelenség. Egyszerre társadalmi és egyéni, történetileg és időtlenül létező, állandó és változó, sokféle és mégis egységes. Mivel a nyelvnek oly sok alakja van, nem egy út vezet el hozzá. Könyvünkben arra törekszünk, hogy minél több utat járjunk be -remélhetőleg az olvasóval együtt. Egyetlen szempontunk az utak közötti választásban az, hogy tudományunk mai eszközeivel járhatók legyenek. E járműveket azonban igyekszünk minél kényelmesebbé tenni és biztos kézzel kormányozni, bár tudjuk, azért a göröngyöket vagy a kanyarokat nem tüntethetjük el. S ha netán az olvasónak az az érzése támad, hogy az úticél nem érte meg a …
Tovább a műhöz
A. Magyar Tudományos Akadémiában a czigány nyelv akkor jött először szóba, mikor a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztéséhez készültek. Valamint a Magyar Nyelvmívelő Társaság 1796-ban azt sürgette, hogy tudósaink a nemzetek atyafiságának, nevezetesen a magyarok Ázsiában levő legközelebbi rokonainak kinyomozására a legkülönbözőbb nyelveket, még a czigányt is dolgozzák ki : a mi tudományos intézetünk is mindenféle nyelvből válogatta össze azokat a szókat, melyek magyar szókhoz hasonlítanak s e módon hitte az etymologia útját egyengethetni. Ugyane czélból czigány szógyűjtetnényt is szerzett magának.
Első nyomát ennek a dolognak az 1836. febr. 8-iki ülés jegyzőkönyvében találjuk, melynek 47. pontja így szól :
«Olvastatik Kállay Ferencz r. tag tudósítása, mellyhez Enzsel
Sándor ügyvéd részéről egy oláh-magyar s egy czigány-magyar
szógyűjteményt kapcsol ; s figyelmessé teszi a társaságot Szmodich
(olv. Szmodis) János gelsei plébánosnak kéziratban levő czigány
grammaticája és igen bő szótárára azt javasolván, hogy szólíttatnék fel az említett szerző e munkáknak használatra átengedésére. Határoztatik : köszönné meg a titoknok Enzsel Sándor buzgó
készségét; s szólítaná fel említett Szmodich Jánost a társaság nevében az említett kéziratok ideiglenes átengedésére.» A további jegyzőkönyvek idetartozó pontjai ezek : Az 1836. márcz. 28-iki …
Tovább a műhöz
A tudományos kutatás és az eredmények közlésének módszertanáról számos könyv jelent meg, nagyobb részben angolul. Magyarul is egyre több általános szemléletű és a konkrét eljárások leírásával foglalkozó kutatás-módszertani publikáció lát napvilágot, a nyelvtudomány területéről azonban hiányzik egy, az általános elméleti és módszertani alapokba bevezetést nyújtó, összefoglaló jellegű munka. A saját kutatásaim során többször szembesültem azzal, hogy mekkora szükség volna a nyelvészek számára írt olyan kutatás-módszertani kézikönyvre, amely a kutatás egyes fázisainak algoritmusán túl a tudományos kutatás fogalmi rendszerében való eligazodáshoz is segítséget ad. Az ötlet, hogy nyelvészek számára írjak a kutatás alapjairól, mégis akkor vetődött fel bennem, amikor kutatás-módszertan-órát tartottam alkalmazott nyelvészet szakos hallgatóknak. A tananyag kialakítása során tisztázni kellett, hogyan lehet úgy általános képet nyújtani a kurzus hallgatóinak tudományról, kutatásról, módszerekről és eszközökről, hogy az a nyelvészeti tanulmányaikat és későbbi munkájukat megfelelően előkészítse. A konkrét módszerek ismertetése sem lehetséges anélkül, hogy a tudományos szemléletmód lényegével, a tudományos kutatás alapfogalmaival ne ismerkednének meg a hallgatók. A lexikográfia és a terminológia tárgyában széles körben kibontakozott hazai kutatások …
Tovább a műhöz
Nagy-Árpád
- Bauer, Hedwig
- 1933
1. in altmehrsilbigen Wörtern vor lenes und fortes: gabl (gabel), graba (graben), uflada (űfladen), maga (wagen), kazahok (Hasenbock), ruasa (wase), fair (vater), gatr (gater); Ausnahme: träga (tragen). 2. vor Verbindungen mehrerer, auch doppelten Konsonanten: akst (ackes), krapfa (krapfe), krata (kratte), khalt (kalt), rats (ratze), salta (schalten), mala (Schnalle), 3. kurzes nasaliertes ä steht vor doppeltem Nasal oder Nasal mit folgendem Konsonanten1 im Inlaut: änt (ande), krämpa (Krampe), näma (namme), sänt (schände), uffayari (Auffangerin).
Dehnung des altkurzen a: 4. in altein silbigen Wörtern, in denen nicht mehr als ein leichter Konsonant auf den Vokal folgt2: bäd (bad), gläs (glas). grab (grab), häs, klag (rückgebildet aus dem zweisilbigen plur. haza, bezw. verb. klaga), 5. vor einfacher Liquida im In- und Auslaut, und besonders vor rt, rn, rm; bei der Wortgruppe mit -rm im Auslaut wird ein kaum hörbares a zwischen r und m eingefügt: gär
Tovább a műhöz
A Nyelvi fogalmak kisszótára az első olyan kislexikon, amely magyar nyelven összefoglalja a legfontosabb nyelvészeti ismereteket. Könyvünk elsősorban diákoknak készült, azzal a céllal, hogy a nyelvvel, és legfőképp a magyar nyelvvel kapcsolatban minden lényeges tudnivalót tömören és egyúttal érthetően megfogalmazzon. A szócikkek nagy része egy-egy általános fogalom címét kapta (pl. mondat, beszédhang), és a meghatározás is többnyire általános, a kifejtés azonban természetesen leginkább a magyar nyelvre vonatkozik, s a példák is a magyarból származnak. Kisszótárunk tanulmányozója tehát egyszerre kap képet a nyelv általános jellemzőiről és a magyar nyelv legfontosabb tulajdonságairól. A Nyelvi fogalmak kisszótára szervesen és szorosan kapcsolódik a Korona Kiadónál megjelent Magyar nyelv című tankönyvsorozatunkhoz, elsősorban annak anyagát dolgozza föl, kiegészítve más ismeretekkel. Miképp az általunk készített tankönyvek, úgy a kisszótár sem csupán a szőkébb nyelvtanra összpontosít, hiszen a nyelvet, annak minden részelemét a betölthető kommunikációs szerep felől szemléli, ezért a hagyományos nyelvtani szócikkek mellett bőséggel közöl összefoglalásokat a szövegtan, a szociolingvisztika és a stilisztika vagy az írás és a beszéd témaköréből. A Nyelvi fogalmak kisszótára mindazt a tudnivalót tartalmazza szócikkek formájában, amelyre az érettségiző és …
Tovább a műhöz
A' magyar keresztyénedés elejétől minden, a' mi, 1550-nig eredetiében elékerűl. Már 1550től 1575tig némi válogatással csak a' nyelv' hivatalos életét, sajátságait, helyesírását, elavult szavait, szerkezetét mutatók, mellyekkel hisztóriái felvilágítás, magyar háziélet, szokás kifejlése is jár. 1575-1600ig ugyan ezen tárgyuak, még nagyobb megválasztással. | Azon régi magyar kéziratok közül, mellyeket a’ magyar tudós társaság, 1832-beli Septemberben tartott III-dik nagygyűlése határozatánál fogva, hű másolatban összegyűjtött 1834 Novemberéig, az ekkor volt V-dik nagy gyülés, az ezen kötetben állókat választotta elejénte sajtó alá. Illy régi, akármelly tárgyu, de, nyelv tekintetéből érdekes kéziratok’ közre bocsátását azért tartotta szükségesnek a’ társaság, hogy együtt lévő nagy gyüjteményből, összehasonlítások által, könnyebben dolgozhassanak a’ tagok az alaprajz kiszabta czélra, melly igy szól: „Ez a’ tudós társaság szoros gondjait fordítja a’ magyar nyelv hajdani nyomai’, régi emlékei’, bárhol rejtezkedjenek, felkerestetésére, hogy annak formáit mind a’ magános szavakban, mind azok’ összekötésében, az emberi nyelv’ fő törvényeiből ugyan közönségesen, de különösen magának a' nyelvnek kebeléből, a' honi szokásokból, valamint más rokon nyelvek' összehasonlításából kifejtesse, felvilágosítassa.” Az egész országban akárhol …
Tovább a műhöz
Ezen imádságokat elmondogatta egykor Magyar Benigna, legelőszer Kinizsy Pál’ felesége. Miképen az ő számára készülésük felől álljon itt egykét szó, álljon életéről, mellyhez adatok Gróf Zichyek’ jól rendezett gazdag levéltárából különben is, eddig nem ismertekülül hozathatnak elé. Sőt a’ szoros összeköttetés, atyjáról és Kinizsyről is kivánja némelly még hasonlóan nem hallott pontnak, Benigna’ 1520beli korosságára, nézve, felvilágító megemlítését. Következnek, ámbár mostan még csak töredékesen. 1464-ben, XVI Cal. Septembris, Budán, Mátyás király’ adománylevele Magyar Balást, Adony uradalma’ birtokosává azért is tevé, mivel atyját Hunyadi János gubernatort híven szolgálta háborúiban. Czíme itt; Aule familiaris et partiam regni superiorum capitaneus. De, kivolt atyja, ki felesége, arról nincsen szó, nincs gyermekéről. Kelemen nevű testvére áll egyedül benne, per eum, mint coimpetrator. ’S Magyar Balás ennél fogva, gondolhatnók, még ekkor talán nem volt házas. Azonban lehetett, mivel felesége ’s gyermeke számára kitűzhette Tiszamelléki más jószágait. Kitetszend. Annak tudhatása, volt-e 1464b. ’s elébb is már hitese, Kinizsy Pál’ millyen koruságát határozná el, mert Kinizsy Pál, Magyar Balásnak mostoha fia volt. Ha ennek anyját Balás, csak 1464 végén vette el, Kinizsy úgy 50d. évében holt volna meg, feltévén, hogy 1464b. 20d. esztendejét …
Tovább a műhöz
Itt kapja tehát a magyar nemzet, tudós társaságának eszközlései által, a' TATROSI MÁSOLAT-ot, mellyről e' Régi magyar nyelvemlékek I-ső kötetének, a' BÉCSI CODEX előtt folyó XXXVIII—XLIId. lapján, mint ahhoz tartozóról, előre szólottam. A' kettőnek összevetéséből 's együtti tanulmányából fejtheti már most a' nyelvtudós a' hajdani magyar szólam' miként voltáról következtetéseit, mikhez Jászay "Észrevételei" az Iső laptól az LVII-dikig és az "Elavult szavak sora" a' 267-366 lapokon könnyítve viszik. A' 242-266d. lapokra került egybevetések pedig előlegesen mutatják, miképen lön az 1437-1466 közötti magyar szólam' egyszerübbsége keletibb szamata, gyökökről származtatásban még hívebb létele, Pesti Gábornál 1536-ban Erdősinél 1541ben már a' többféle nyelv tudása által nem a' régibb sajátságban diszlő, de némellyet meg szabadabban 's magyarabb színnel kifejező, mintsem a' latinhoz néhol igen is feszesen ragaszkodott Bálint és Tamás. Felötlik bennek vidéki ejtéseik eltérősége is, átaljában pedig az, miként leszen egy-egy nyelvnek csak 70-80 év elforgásában is, némellyben mássá meg mássá alakzata, ámbár mindig ugyan azon egy belszabály szerint. Ezen belszabálynak még a' nagy változatok között is a' magyar szólamban mintegy ér mutatóul megmaradásán különös gyönyör lep meg, a' logikai rendnek gyönyöre. Abból látszik ki, hogy e' nyelv nem, egy másból …
Tovább a műhöz
Irodalmi köszönet Szabó Jósef soproni evang. tanárnak! Ő inté elő honi gondjával. Horvát István vezető csatornája lett, mert ennek adá tudtára, tekintetes Góry Miklós urnál létét, sőt tiz levelének szorgalmas másolatát is küldé rövid észrevételeivel. Szereént, Sigmond királyunk idejebeli és így, könyvnyomtatás előtti volt volna. Horvát István a’ Tudományos Gyűjtemény 1835beli IIId. kötete 99 lapján bocsátá közre ezen kedves felfedezést, ’s a’ 104 lapig szóltában igen helyeselte Szabó észrevételeit a kézirat koráról, buzgó híradását pedig ezzel végzé "szabad legyen gyanítva kérdenem: Nem vitték-e magukkal e’ Kéziratot a’ Veszprém Völgyi Apátzák Körmendre, hová a’ Török elül futottak? Ez nekem igen hihetőnek látszik, minthogy úgy veszem észre a’ foglalatból, hogy ez a’ kézirat is egykor Apátza Monostor tulajdona volt. De ennyi elég legyen Tek. Guary Miklós Urnak "XIV-dik Századi Magyar Kéziratáról." És a’ sziromiratban előforduló BALOL, BELŐL helyragok kitűzésénél a 102 lapon már ezt mondá: "Ezek arra is mutatnak, hogy e’ kézirat más régiebből másoltatott-le, meg arra is, hogy a' BELŐL összetételen, midőn a’ kézirat másoltatott, a' Hasonló Hangkövetés, ... már diadalmaskodni kezdett. Illyen győzödelemre mutat e’ kéziratban a’ NÉ-KÜL-ÖN is, melly helyett még sok későbbi kéziratban is a’ NÁL-KÜL forma által a’ NÁL-AM, NÁL-AD …
Tovább a műhöz
A Régi Magyar Nyelvemlékek IV. kötetét Döbrentei Gábor, e gyűjtemény első szerkesztője, «egymásra következő osztályokban» vagyis füzetekben szándékozott közrebocsátani. Hány ilyen «osztályra» tervezte, ma már nem tudni. Teljesen csak egyet készített el és tett közzé, az elsőt, mely a Guary-codexet foglalja magában. Ez 1846-ban jelent meg. A második «osztályt», a jelen füzetet, bevezetés nélkül hagyta utódjára, Toldy Ferenczre. Toldy pedig a IV. kötet kiegészítése előtt kinyomatta az V. kötetet, de szintén bevezetés hián. Néhány hónapja végre megjelent az V. kötet (Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a magyar tudományos Akadémia. Ötödik kötet. A Jordánszky-codex bibliafordítása. Sajtó alá rendezte és kinyomatta Toldy Ferencz. A kész nyomtatványt az eredetivel összevetette, a Csemez-töredék szövegével kiegészítette és előszóval ellátta Volf György. Budapest, 1888.) és így kívánatossá vált a IV. kötet befejezése is. Azért a magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Döbrentei hátrahagyott nyomtatványát az eredetivel összevetve hitelesítsem és rövid előszóval ellássam. Még e rész kiadásával is vékonyabb marad ugyan a IV. kötet a többinél, de mégsem oly aránytalanul, mint amúgy maradt volna. A nyelvemlék, mely itt közölve van, megjelent már 1874-ben a Nyelvemléktár II. kötetében. Döbrentei «Egyházi vegyeskönyv»-nek nevezte el, …
Tovább a műhöz
Döbrentei Gábor már félszázaddal ezelőtt gondolt a Jordánszky-codex kiadására. E czélból mint a «magyar tudós társaság titoknoka» s a Régi Magyar Nyelvemlékek közrebocsátója 1834-ben lemásoltatta. A Bécsi codexhez 1837-ben írt bevezetése VII. lapján (R. M. Nyelveml. I. köt.) meg azt ígérte, hogy «bővebben hozatik majd elé ama kézirat ügye azon kötetünkben, melly az akadémia részéről azt magában foglalni fogja». És íme, a mit oly közel, vagy legalább nem távol látott, csak mily hosszú idő múlva teljesülhetett. Azóta a fáradhatatlan kutató rég sírba szállott s utána most már tizenkét éve kiszólította közülünk a halál Toldy Ferenczet is, ki a Régi Magyar Nyelvemlékek kiadását folytatva e codexet csak épen hogy kinyomathatta. A munka befejezése nekem jutott. A magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Toldy hátrahagyott nyomtatványát, melynek végső hitelesítését a boldogult nem teljesíthette, az esztergomi föérseki könyvtárból e célra készségesen átengedett eredetivel még egyszer összehasonlítsam s előszóval ellássam. Igy mint a Régi Magyar Nyelvemlékek V. kötetét bocsátja most a közönség használatára. A Jordánszky-codexről legelőször Gyurikovics György adott rövidke hírt 1833-ban a Tudományos Gyűjtemény XII. kötete 102. lapján, ahol elmondja, hogy «a Nagy Szombati Clarissa Apátza szerzetes Monostornak el törűltetése után …
Tovább a műhöz