Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
A schlägli magyar szójegyzéket Dr. Vielhaber Gottfried az ottani premontrei rendház könyvtárnoka, a kéziratok lajstromozása alkalmával 1890-ben fedezte föl; 1893. évi aug. havában megmutatta azt Dr. Horváth Balázsnak, kinek szíves figyelmeztetésére azonnal a helyszínére útaztam, annak lemásolása végett. Schlägl falucska, hol a premontreiek nagyszerű rendháza áll, Felső-Ausztriában, a rohrbachi kerületi kapitányságban, Linztől 55 km.-nyire, Aigen mezővárostól pedig negyedórányira, igen szép vidéken fekszik. A palotaszerű Stift könyvtára két nagy termet tölt be, köteteinek száma 25.000, a kéziratoké pedig 350; Csehország határán lévén, számos cseh kéziratot őriznek benne, ezenkívül német nyelvemlékeket is tartalmaz. A rendházba megérkezvén, a könyvtárnok azonnal rendelkezésemre bocsátotta a kérdéses kéziratot és úgy ő, mint többi rendtársai, egész ottlétem alatt legnagyobb előzékenységet és vendégszeretetet tanúsítottak irántam, miért is e helyen legmélyebb köszönetemet fejezem ki mindnyájoknak. A nevezett magyar vocabularium 14 sűrűn teleírt lapból áll. Ez a hét levél egy codexhez volt hozzákötve, melytől elkülöníttetett és modern kötésbe köttetett be. Első pillanatra szembeötlik, hogy a Beszterczei szószedetnek szakasztott mása, a kettő közti különbség a kővetkezőkben állapítható meg: 1. a schlägliben nincsenek semmiféle fejezetczímek, de azért az …
Tovább a műhöz
A' magyar keresztyénedés elejétől minden, a' mi, 1550-nig eredetiében elékerűl. Már 1550től 1575tig némi válogatással csak a' nyelv' hivatalos életét, sajátságait, helyesírását, elavult szavait, szerkezetét mutatók, mellyekkel hisztóriái felvilágítás, magyar háziélet, szokás kifejlése is jár. 1575-1600ig ugyan ezen tárgyuak, még nagyobb megválasztással. | Azon régi magyar kéziratok közül, mellyeket a’ magyar tudós társaság, 1832-beli Septemberben tartott III-dik nagygyűlése határozatánál fogva, hű másolatban összegyűjtött 1834 Novemberéig, az ekkor volt V-dik nagy gyülés, az ezen kötetben állókat választotta elejénte sajtó alá. Illy régi, akármelly tárgyu, de, nyelv tekintetéből érdekes kéziratok’ közre bocsátását azért tartotta szükségesnek a’ társaság, hogy együtt lévő nagy gyüjteményből, összehasonlítások által, könnyebben dolgozhassanak a’ tagok az alaprajz kiszabta czélra, melly igy szól: „Ez a’ tudós társaság szoros gondjait fordítja a’ magyar nyelv hajdani nyomai’, régi emlékei’, bárhol rejtezkedjenek, felkerestetésére, hogy annak formáit mind a’ magános szavakban, mind azok’ összekötésében, az emberi nyelv’ fő törvényeiből ugyan közönségesen, de különösen magának a' nyelvnek kebeléből, a' honi szokásokból, valamint más rokon nyelvek' összehasonlításából kifejtesse, felvilágosítassa.” Az egész országban akárhol …
Tovább a műhöz
Ezen imádságokat elmondogatta egykor Magyar Benigna, legelőszer Kinizsy Pál’ felesége. Miképen az ő számára készülésük felől álljon itt egykét szó, álljon életéről, mellyhez adatok Gróf Zichyek’ jól rendezett gazdag levéltárából különben is, eddig nem ismertekülül hozathatnak elé. Sőt a’ szoros összeköttetés, atyjáról és Kinizsyről is kivánja némelly még hasonlóan nem hallott pontnak, Benigna’ 1520beli korosságára, nézve, felvilágító megemlítését. Következnek, ámbár mostan még csak töredékesen. 1464-ben, XVI Cal. Septembris, Budán, Mátyás király’ adománylevele Magyar Balást, Adony uradalma’ birtokosává azért is tevé, mivel atyját Hunyadi János gubernatort híven szolgálta háborúiban. Czíme itt; Aule familiaris et partiam regni superiorum capitaneus. De, kivolt atyja, ki felesége, arról nincsen szó, nincs gyermekéről. Kelemen nevű testvére áll egyedül benne, per eum, mint coimpetrator. ’S Magyar Balás ennél fogva, gondolhatnók, még ekkor talán nem volt házas. Azonban lehetett, mivel felesége ’s gyermeke számára kitűzhette Tiszamelléki más jószágait. Kitetszend. Annak tudhatása, volt-e 1464b. ’s elébb is már hitese, Kinizsy Pál’ millyen koruságát határozná el, mert Kinizsy Pál, Magyar Balásnak mostoha fia volt. Ha ennek anyját Balás, csak 1464 végén vette el, Kinizsy úgy 50d. évében holt volna meg, feltévén, hogy 1464b. 20d. esztendejét …
Tovább a műhöz
Itt kapja tehát a magyar nemzet, tudós társaságának eszközlései által, a' TATROSI MÁSOLAT-ot, mellyről e' Régi magyar nyelvemlékek I-ső kötetének, a' BÉCSI CODEX előtt folyó XXXVIII—XLIId. lapján, mint ahhoz tartozóról, előre szólottam. A' kettőnek összevetéséből 's együtti tanulmányából fejtheti már most a' nyelvtudós a' hajdani magyar szólam' miként voltáról következtetéseit, mikhez Jászay "Észrevételei" az Iső laptól az LVII-dikig és az "Elavult szavak sora" a' 267-366 lapokon könnyítve viszik. A' 242-266d. lapokra került egybevetések pedig előlegesen mutatják, miképen lön az 1437-1466 közötti magyar szólam' egyszerübbsége keletibb szamata, gyökökről származtatásban még hívebb létele, Pesti Gábornál 1536-ban Erdősinél 1541ben már a' többféle nyelv tudása által nem a' régibb sajátságban diszlő, de némellyet meg szabadabban 's magyarabb színnel kifejező, mintsem a' latinhoz néhol igen is feszesen ragaszkodott Bálint és Tamás. Felötlik bennek vidéki ejtéseik eltérősége is, átaljában pedig az, miként leszen egy-egy nyelvnek csak 70-80 év elforgásában is, némellyben mássá meg mássá alakzata, ámbár mindig ugyan azon egy belszabály szerint. Ezen belszabálynak még a' nagy változatok között is a' magyar szólamban mintegy ér mutatóul megmaradásán különös gyönyör lep meg, a' logikai rendnek gyönyöre. Abból látszik ki, hogy e' nyelv nem, egy másból …
Tovább a műhöz
Irodalmi köszönet Szabó Jósef soproni evang. tanárnak! Ő inté elő honi gondjával. Horvát István vezető csatornája lett, mert ennek adá tudtára, tekintetes Góry Miklós urnál létét, sőt tiz levelének szorgalmas másolatát is küldé rövid észrevételeivel. Szereént, Sigmond királyunk idejebeli és így, könyvnyomtatás előtti volt volna. Horvát István a’ Tudományos Gyűjtemény 1835beli IIId. kötete 99 lapján bocsátá közre ezen kedves felfedezést, ’s a’ 104 lapig szóltában igen helyeselte Szabó észrevételeit a kézirat koráról, buzgó híradását pedig ezzel végzé "szabad legyen gyanítva kérdenem: Nem vitték-e magukkal e’ Kéziratot a’ Veszprém Völgyi Apátzák Körmendre, hová a’ Török elül futottak? Ez nekem igen hihetőnek látszik, minthogy úgy veszem észre a’ foglalatból, hogy ez a’ kézirat is egykor Apátza Monostor tulajdona volt. De ennyi elég legyen Tek. Guary Miklós Urnak "XIV-dik Századi Magyar Kéziratáról." És a’ sziromiratban előforduló BALOL, BELŐL helyragok kitűzésénél a 102 lapon már ezt mondá: "Ezek arra is mutatnak, hogy e’ kézirat más régiebből másoltatott-le, meg arra is, hogy a' BELŐL összetételen, midőn a’ kézirat másoltatott, a' Hasonló Hangkövetés, ... már diadalmaskodni kezdett. Illyen győzödelemre mutat e’ kéziratban a’ NÉ-KÜL-ÖN is, melly helyett még sok későbbi kéziratban is a’ NÁL-KÜL forma által a’ NÁL-AM, NÁL-AD …
Tovább a műhöz
A Régi Magyar Nyelvemlékek IV. kötetét Döbrentei Gábor, e gyűjtemény első szerkesztője, «egymásra következő osztályokban» vagyis füzetekben szándékozott közrebocsátani. Hány ilyen «osztályra» tervezte, ma már nem tudni. Teljesen csak egyet készített el és tett közzé, az elsőt, mely a Guary-codexet foglalja magában. Ez 1846-ban jelent meg. A második «osztályt», a jelen füzetet, bevezetés nélkül hagyta utódjára, Toldy Ferenczre. Toldy pedig a IV. kötet kiegészítése előtt kinyomatta az V. kötetet, de szintén bevezetés hián. Néhány hónapja végre megjelent az V. kötet (Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a magyar tudományos Akadémia. Ötödik kötet. A Jordánszky-codex bibliafordítása. Sajtó alá rendezte és kinyomatta Toldy Ferencz. A kész nyomtatványt az eredetivel összevetette, a Csemez-töredék szövegével kiegészítette és előszóval ellátta Volf György. Budapest, 1888.) és így kívánatossá vált a IV. kötet befejezése is. Azért a magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Döbrentei hátrahagyott nyomtatványát az eredetivel összevetve hitelesítsem és rövid előszóval ellássam. Még e rész kiadásával is vékonyabb marad ugyan a IV. kötet a többinél, de mégsem oly aránytalanul, mint amúgy maradt volna. A nyelvemlék, mely itt közölve van, megjelent már 1874-ben a Nyelvemléktár II. kötetében. Döbrentei «Egyházi vegyeskönyv»-nek nevezte el, …
Tovább a műhöz
Döbrentei Gábor már félszázaddal ezelőtt gondolt a Jordánszky-codex kiadására. E czélból mint a «magyar tudós társaság titoknoka» s a Régi Magyar Nyelvemlékek közrebocsátója 1834-ben lemásoltatta. A Bécsi codexhez 1837-ben írt bevezetése VII. lapján (R. M. Nyelveml. I. köt.) meg azt ígérte, hogy «bővebben hozatik majd elé ama kézirat ügye azon kötetünkben, melly az akadémia részéről azt magában foglalni fogja». És íme, a mit oly közel, vagy legalább nem távol látott, csak mily hosszú idő múlva teljesülhetett. Azóta a fáradhatatlan kutató rég sírba szállott s utána most már tizenkét éve kiszólította közülünk a halál Toldy Ferenczet is, ki a Régi Magyar Nyelvemlékek kiadását folytatva e codexet csak épen hogy kinyomathatta. A munka befejezése nekem jutott. A magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Toldy hátrahagyott nyomtatványát, melynek végső hitelesítését a boldogult nem teljesíthette, az esztergomi föérseki könyvtárból e célra készségesen átengedett eredetivel még egyszer összehasonlítsam s előszóval ellássam. Igy mint a Régi Magyar Nyelvemlékek V. kötetét bocsátja most a közönség használatára. A Jordánszky-codexről legelőször Gyurikovics György adott rövidke hírt 1833-ban a Tudományos Gyűjtemény XII. kötete 102. lapján, ahol elmondja, hogy «a Nagy Szombati Clarissa Apátza szerzetes Monostornak el törűltetése után …
Tovább a műhöz