Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák.
Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
Munkám tárgya a középkori magyar igazságszolgáltatás, a büntetőnek kirekesztésével, középkori jogéletünk e legfontosabb és egyszersmind legkifejlettebb ága. Régibb perjogunkat, mely hazai jogunk rendszeres kézikönyveit korban megelőzte, irodalmunkban eddig kiválóan két munka ismerteti, u. m. Verbőczy István Hármaskönyve és Kosztaniczai Kitonich János : »Directio methodica processus judiciarii juris consvetudinarii Inclyti Regni Hungariae« czimű, a magyar törvénytár függelékei közé is felvett, munkája. Ez utóbbi a tizenhetedik század elején (1619.) készülvén, a magyar perjogot csak késői, középkori sajátságaiból már nagyrészt kivetkőzött alakjában tárgyalja; és a Hármaskönyv is, eltekintve attól, hogy a perjogot nem tárgyalja egészében, idevágó tanaival nem nyúlik régibb multba vissza Mátyás király uralkodásánál. Tulajdonképi középkori igazságszolgáltatásunk tehát saját korában jogkönyvi feljegyzést nem ért és tudományos feldolgozásban később sem részesült. Munkám tehát, mely e hiány némi pótlására készült, nem támaszkodhatott, mint a külföldi jogtörténeti irodalom
hasontartalmú művei, jogkönyvbe már rendszeresen összefoglalt perjogi anyagra, mint például a német perjogtörténet a szász tükörre, vagy a franczia Du Breuil Stylus-ára, az angol Glanvilla és Bractonra, hanem középkori perjogunk rendszerét és tanait közvetlenül a törvényekből és a …
Tovább a műhöz
A jogharmonizáció és a jogegységesítés jelszavaitól és programjaitól hangos Európa már jó ideje. A témával foglalkozó szakmai írásokat helyenként szürke monotónia jellemzi. Üde színfoltokat jelentenek azok a publikációk, melyek történeti és nemzeti jogi metszeteket is mutatnak. A jogharmonizáció és a jogegységesítés divatja a jogösszehasonlításnak is új funkciót adott. Az EU jogharmonizáció alapjául és „első munkafázisaként” szolgál a jogösszehasonlítás. A közösségi jog jogharmonizációs módszerű fejlesztésének eszközei évtizedekig az irányelvek voltak. Mára azonban a közösségi magánjog már kinőtte az irányelveket, amelyek újfajta jogi széttöredezettséghez vezettek, holott feladatuk éppen ennek kiküszöbölése lett volna. Fokozott igény mutatkozik arra, hogy a közösségi magánjog eddigi fentröl lefelé történő megközelítését (top down approach) a lentről felfelé való megközelítés (bottom up approach) váltsa fel. Ez az új szemlélet a korábbinál nagyobb érdeklődést mutat a nemzeti jogrendszerek iránt és a jogösszehasonlítás számára is új helyzetet kínál. Az összehasonlító jog fejlődésében manapság két vonal különíthető el: a „jogalkotási összehasonlító jog” (legislative comparative law) és a „tudományos vagy elméleti összehasonlító jog” (scientific or theoretical comparative law). A jogalkotási összehasonlító jognak a fejlődése …
Tovább a műhöz
Ml ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Isten kegyelméből ausztriai császár; Magyar- és Csehország, Lombárdia és Velencze, Dalmát-, Horvát-, Tótország, Galiczia, Lodomeria és Bliria s Jeruzsálem s. a. t. királya; Ausztria főherczege; Toscana és Krakó nagyherczege; Lotharingia, Salzburg, Steyer, Karantén, Krajna és Bukovina herczege; Erdély nagyfejedelme ; Morvaország
őrgrófja; Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastalla, Osvieczin és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára herczege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska herczegitett grófja; Trient és Brixen fejedelme; Fel- és Al-Lausitz, és Isztria őrgrófja; Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg s. a. t. grófja; Trieszt, Cattaro és szláv őrgrófság ura; a Szerbvajdaság nagyvajdája s. a. t. s. a. t. a birodalmunk koronaországaibani jövendőbeli szerves intézmények iránt l851-diki december 31-kén kelt nyilt parancsunk által közhírré tett elvekben már kimondottuk abbeli szándékunkat, miszerint az átalános polgári törvénykönyvet, mint az ausztriai álladalom minden alattvalóit illető közös jogot, azon koronaországokban is, melyekben az eddigele kötelező erejű nem volt, ezen koronaországok sajátságos viszonyainak figyelembe vételével
behozandjuk. Ezen szándékunk foganatositásanl, és hogy ekkép a közjó előmozdítása végett ezen koronaországokban is a magánjog iránti kimerítő, határozott és időszerű szabályok kibocsátása …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara fél évtizeddel ezelőtt kezdett hozzá a korábbi professzorai munkásságát feldolgozó kötetek kiadásához. Karunk akkor már több mint nyolcvan éve működött Pécsett és úgy véltük, hogy a nyolc évtized alatt felhalmozódott, tudományosan, illetve város-, egyetem- és tudománytörténeti szempontból is figyelemre méltó eredmények közreadása, mintegy a feledéstől való megmentése nemcsak kötelességünk, de a publikációkkal izgalmas intellektuális élményeket is szerezhetünk az Érdeklődő Olvasónak. Az első ilyen szándékkal megjelent kötet Óriás Nándornak, a kar egykori római jogász professzorának és dékánjának „Emlékeim töredékei” című visszaemlékezése volt (2006-ban), amely a nagy érdeklődés nyomán már két kiadást ért meg. Az ezt követő időkben több
könyv is napvilágot látott, legutóbb Angyal Pálnak, az egykori pécsi joglyceum és a Pázmány Péter Tudományegyetem tanárának „Emlékeimből” című, 1944-ben elkészült munkája. Ez idő szerint is újabb kiadványok nyomdai előkészítése folyik; megjelenésre vár Degré Alajos egyetemes jogtörténete vagy Vasváry Ferenc naplója a huszadik század elejéről. E kötetünkkel tehát az Olvasó tulajdonképpen egy sorozat legújabb darabját tartja a kezében. 2008-ban a kar pécsi működése megkezdésének 85. évfordulója alkalmából a „Pécsi jogászprofesszorok …
Tovább a műhöz
Benke József remekbe szabott tanulmánya a magyar magánjog alapjaiba vezeti be az Olvasót; azokat a mélyen fekvő elvi megfontolásokat foglalja össze, amelyek a magánjogi törvényhozást és ítélkezést hagyományosan vezérlik, függetlenül attól, hogy ezek az elvek normatív megfogalmazást kapnak-e vagy sem. Képletesen szólva, a magánjog szívverésének is nevezhetjük azokat a tézisszerűen tárgyalt témákat, amelyekkel a könyv foglalkozik. A Szerző a - részben maga alkotta, általános jelentőségű - magánjogi prin-
cípiumokat három típusba csoportosítva tárgyalja. Az első csoportnak „a magánjog alapintézményei” elnevezést adja, a második típusú axiomatikus tételeket a magánjog „vezéreszméi” fogalom alatt foglalja össze, és végül a harmadik típusba sorolja a magánjog „alapvető elveit”. A magánjog alapintézményei cím alatt a könyv nem hagyományos értelemben vett jogintézményeket tárgyal, hanem olyan általános elveket, mint a polgári jogegyenlőség vagy az egyén önrendelkezési szabadsága. A magánjog vezéreszméi között kap helyet - többek között - a mellérendeltség és egyenjogúság vagy a jogbiztonság követelménye, olyan tételek, amelyeket Szladits „irányító eszmék”, Lábady pedig „vezérmotívumok” elnevezés alatt taglalt.
A könyv kétharmadát a magánjog „alapvető elveinek” elemzése teszi ki, és e fejezetekben az egész magánjognak mint jogágnak a …
Tovább a műhöz
Ez a tankönyv első szövegváltozatban 1993-ban jelent meg "A dologi jog vázlata” címmel. A szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakának megfelelően felhasználta a szocialista polgári jog tudományának tulajdonjogot érintő, akkor még aktuális és maradandónak bizonyult eredményeit; visszanyúlt a klasszikus magyar magánjog dologi jogi értékeihez, és kitekintett az osztrák-német-svájci dologi jogi tankönyvek rendszerére és tartalmára, mintaként hasznosítva azokat. A tulajdoni rendszert és a tulajdonjogot érintő gyors ütemű és nagyarányú változásokra tekintettel a tankönyv anyagát 2-3 évente kisebb-nagyobb mértékben át kellett dolgozni. A tartalom tehát részleteiben folyamatosan változott, miközben a könyv egészének rendszere és elméleti-történeti törzsanyaga változatlan maradt. Jelen nyolcadik, átdolgozott szövegváltozatot a 2013:V. törvény, az új Polgári Törvénykönyv elfogadása és kihirdetése hívta életre, még a hatálybalépés (2014. március 15.) előtt. Az új Ptk.-val és az új Alaptörvénnyel együtt a dologi jogot is érintő nagy számú új törvény született, illetve sok törvény jelentősen módosult. Ez a folyamat az új Ptk. életbeléptető rendelkezéseivel még nagyobb méreteket is ölthet. Az új joganyag gyakorlati alkalmazása pedig csak a hatálybalépéssel kezdődik el. A dologi jog oktatása azonban'a további jogalkotásra, a jogalkalmazás …
Tovább a műhöz
Der Grundgedanke des Werkes ist einem Wunsche entsprungen, in welchem Herausgeber und Verleger sich zusammenfanden. Es sollte der deutschen Rechtswissenschaft die Anregung gegeben werden zu thun, was noch keine Rechtswissenschaft gethan: in geschlossenen Darstellungen ihrer sämmtlichen Disciplinen den Bestand ihrer Forschung zum ersten Male übersichtlich zusammenzufassen. Ein solches Werk, wenn es gelang, war geeignet die starken Ungleichheiten in der Bearbeitung der einzelnen Zweige unserer juristischen Theorie auszuebnen, und somit eine Quelle allseitigster Belehrung zu werden. In solchem Werke that aber die deutsche Rechtswissenschaft auf ihrem ganzen grossen Gebiet gleichzeitig einen bedeutenden Schritt vorwärts und gab neuer wissenschaftlicher Arbeit kräftigen Anstoss. Dieser Grundgedanke bestimmte den Plan. Weit über die Kräfte auch des bedeutendsten Mannes hinausreichend bedurfte das Werk der Theilung. Aber nur soweit als unbedingt nöthig, war der Einheit Abbruch zu thun: eine Zersplitterung des Stoffs machte von vornherein das Ziel unerreichbar. Jede Disciplin musste deshalb ganz und ungetheilt einem einzigen Bearbeiter anvertraut werden. So ist das Handbuch eine Sammlung juristischer Werke, aber kein Sammelwerk. Die Einheit des Ganzen liegt in der Einheit des Gegenstandes, ausserdem aber in der gemeinsamen Anschauungs weise der Verfasser, der sie sich als Genossen einer und derselben wissenschaftlichen Periode nicht entziehen können. Um der Vergangenheit …
Tovább a műhöz
E munka célja kettős: vázlatot nyújtani a kártérítési jog ezen belül elsősorban a kártérítési jogi felelősség dogmatikájáról, rendszeréről, elveiről, kritériumairól, másfelől a hatályos Ptk.-beli kártérítési szabályok és az azokkal kapcsolatosan felmerülő fontosabb elméleti és joggyakorlati problémák érzékeltetése. A szerzőt sok éves jogtanári tapasztalata indította arra, hogy e tabló összeállításával segítséget adjon ahhoz, hogy a kártérítési jog alapvető intézményeit és azokra visszavezethető szabályait a hallgatók megértsék, és azokat alkalmazni is képesek legyenek. A kártérítési felelősség olyan magánjogi „fenomén”, amely igazi próbája a helyes magánjogi gondolkodás elsajátításának. A kártérítési szankció jogkövetkezménye lehet bármely magánjogi kötelezettség megszegésének, ekként kisugárzása van a polgári jog minden területére. Egy-egy kártérítési jogeset kapcsán alkalom nyílik újragondolni, újraértelmezni, átismételni az általános részi, a személyi jogi, valamint a dologi és kötelmi jogi ismereteket is. E vázlat csupán a kártérítési felelősség és a kártalanítási kötelezettség alaptanait, legfontosabb szabályait tartalmazza és dolgozza fel, a szerző reménye szerint egy olyan mankó, amely segítségével nemcsak az egyetemi hallgatók, de a gyakorló jogászok is egy biztosabb elméleti és joggyakorlati bázisra támaszkodhatnak …
Tovább a műhöz
A XXI. század első évtizedének második fele a magyar civilisztikai jogalkotásban nem volt nyugodt időszak. Az új magyar Polgári Törvénykönyv kodifikációjának hányattatott sorsa, és a Polgári Perrendtartás azóta hatályba lépett számos novellája komoly szakmai kihívások elé állította-állítja a jogalkalmazót és a jogtudóst egyaránt. A magánjogot oktató fiatal jogászok harmadik országos konferenciája 2009-ben Pécsett ezen jogalkotási produktumok kritikai vizsgálatát tűzte ki céljaként. Az elhangzott előadások mind tudományos, mind gyakorlati szempontból elemezték az új Polgári Törvénykönyv tervezetét, valamint a Polgári Perrendtartás 2008. évi novelláját és a vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a Polgári perrendtartás módosításáról szóló 2009. évi tervezetet, amelyek tekintetében a kéziratok lezárása óta is komoly változások történtek. A rövid referátumokból született, jelen kötetben szereplő írások kéziratának lezárása
más-más időpontokban történt, a rendkívüli mértékben felgyorsult fejleményeket ezért nem volt mód valamennyi esetben átvezetni a tanulmányok szövegébe. Ez az oka annak, hogy az új Polgári Törvénykönyv egyes munkákban Törvényjavaslatként, más dolgozatokban pedig már 2009. évi CXX. törvényként vagy új Ptk.-ként jelenik meg. Valamennyi tanulmányon egységesen érződik ugyanakkor a fiatal generáció — …
Tovább a műhöz