Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Jelen tankönyv kismértékű átdolgozását és jelentősebb bővítését az tette szükségessé, hogy a magyar törvényhozás rendkívül aktív volt az elmúlt években a társasági jog, a cégeljárási és végelszámolási jog, valamint a szövetkezeti jog területein. Mindegyik említett jogterületen terjedelmes szabályozási anyagot tartalmazó új törvényt fogadott el az Országgyűlés a közelmúltban, sőt az úgynevezett európai szövetkezetekkel kapcsolatban is törvényhozási módszerrel tett sajátos jogharmonizációs lépést az Európai Unió joga irányába. A jelzett lényeges magyar jogváltozásokat ismertető és értékelő szövegrészeknek a tankönyv korábbi anyagába építése szükséges bővítő szerkesztési lépés volt tehát. Ez
a kiadás a korábbiaknál részletesebb anyagokat tartalmaz a társaságok intézménytörténetéről is.
A tankönyv kéziratának újbóli bővítéséhez és újraszerkesztéséhez Szerző nagy segítséget kapott Garamvölgyi Róbert egyetemi tanársegédtől és Csöndes Mónika egyetemi tanársegédtől is, kiknek értékes munkáját igen nagyra tartja és köszöni. | A polgári jog szakirodaimában a kommentárokban és a tankönyvekben is gyakran egymást átfedő értelemmel és tartalommal alkalmazzák a személy, a jogalany, a jogalanyiság és a jogképesség kifejezéseket. A személy minőség tűnik a jogalany és a jogalanyiság kategóriái vonzáspontjának, a jogképesség …
Tovább a műhöz
Polgári jog
- 2013
Hosszú időn keresztül mintha átok ült volna a magyar polgári jog kodifikációjának ügyén. Történelmünk során tizenegy próbálkozásból 1959-ig tíz nem hozott törvénykönyvben megtestesülő eredményt. Sikertelenek voltak az i486, évi, az 1498. évi, az 1500. évi, az 1514. évi, az 1848. évi, az 1900. évi, az 1905. évi, az 1913. évi, az 1915. évi, az 1928. évi kezdeményezések. Már a magyar igazságszolgáltatás első korai reformere, az 1458. évi hatalomra kerülését követően új központosított igazságszolgáltatási szervezet kialakításához hozzákezdő és a korábbi konfliktusmegoldó jellegű törvényhozásunkat („a törvénykezést”) átfogóbb jogalkotási módszerekre áthangolni akaró Mátyás király sem volt teljesen sikeres. i486, évi rendeletével, a „decretum maius”-szal széles értelemben vett polgári jogi törvényhozást kezdeményezett. Halálát követően aztán az 1498. évi Országgyűlésen (VI. törvénycikk) kiküldték a rendek Horváth Ádám ítélőmestert a régi szokások összeírására. Ő azonban csak a perjogi természetű szabályanyag összegyűjtéséig jutott. Az Országgyűlés újabb megbízása, amelyet két év múlva a nyolcados törvényszék választott ülnökeinek adott (1500. évi X. törvénycikk), szintén sikertelen volt. A rendek sürgetésére végül is a II. Ulászló által Werbőczy Istvánnak adott megbízás vezetett eredményre. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor …
Tovább a műhöz
Szerzők ezt a jegyzetet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára készítették, a polgári jog részterületei közül az általános rész, a személyek joga, a dologi jog, illetve a kötelmi jog általános része, ezen belül a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a deliktuális kártérítés joganyagára korlátozva a figyelmüket. Szándékuk nem a polgári jog teljeskörű, tudományos mélységű feldolgozására irányult. Ez a jegyzet nem akar versenytársa lenni a magyar jogi felsőoktatásban egyre örvendetesebb számban megjelenő, figyelemre méltó színvonalú egyetemi tankönyveknek. Szerzők a képzés kereteihez mérten szerettek volna átfogó képet adni a vizsgált jogterületekről, kiemelve azok jellemző vonásait és főbb szabályait. Az igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára kívántak egyszerűsített formában használható ismereteket nyújtani, betekintést engedni a polgári jog kimeríthetetlen kincsesládájába. Tisztában vannak ugyanakkor azzal, hogy a magyar Ptk. újrakodifikálásának folyamata alapvetően változtat majd ennek a joganyagnak a szabályozásán, művüket ezért nem az örökkévalóságnak szánták. | A polgári jog és a polgárjog kifejezések jelentése nem azonos. Közös gyökerük, hogy a polgári forradalmak idején fogalmazódtak meg először: ekkor kerültek lefektetésre különböző dokumentumokban az …
Tovább a műhöz
Szerző joghallgató kora óta érdeklődik az angol jog sajátosságai iránt. Ez az irányultsága illeszkedik a vezetésével a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékén már mintegy két évtizede folyamatban lévő összehasonlító polgári jogi kutatásokba. „A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa jogrendszereiben” címmel 2009-ben a HVG-ORAC Kiadónál jelent meg 414 oldalas monográfiája. Ennek lényegében tematikus folytatása, tartalmi kiterjesztése jelen könyvének anyaga, melynek címe: „Polgári jogi fejlődés az angol és a skót jogban”. „Polgári jog” helyett „polgári jogi fejlődés”-re utal azért, hogy abba az angol jogi és a skót jogi anyagok is beilleszthetők legyenek. Óvatosan kerüli tehát a Szerző az angol jog vonatkozásában a polgári jog kifejezés alkalmazását. Számol azzal a jogászi szakmában szinte közismert ténnyel , hogy az angol jogban a „polgári jog” a kontinentális felfogás szerinti jogági értelemben nem
létezik. Bár Sir Matthew Hale már 1713-ban az angol jog polgári jogi részével foglalkozott az akkor kiadott „An Analysis of the Civil Part of the Law of England; Digestes and Method” című posztumusz könyvében, utóbb - talán éppen a jogösszehasonlítás hatására Andrew Burrows oxfordi professzor szerkesztésében 2000-ben például „English
Private Law” címmel jelent meg tekintélyes monográfia. Az erőteljes …
Tovább a műhöz
Szerzők ezt a jegyzetet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára készítették, a polgári jog részterületei közül az általános rész, a személyek joga, a dologi jog, illetve a kötelmi jog általános része, ezen belül a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a deliktuális kártérítés joganyagára korlátozva a figyelmüket. Szándékuk nem a polgári jog teljeskörű, tudományos mélységű feldolgozására irányult. Ez a jegyzet nem akar versenytársa lenni a magyar jogi felsőoktatásban egyre örvendetesebb számban megjelenő, figyelemre méltó színvonalú egyetemi tankönyveknek. Szerzők a képzés kereteihez mérten szerettek volna átfogó képet adni a vizsgált jogterületekről, kiemelve azok jellemző vonásait és főbb szabályait. Az igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára kívántak egyszerűsített formában használható ismereteket nyújtani, betekintést engedni a polgári jog kimeríthetetlen kincsesládájába. Tisztában vannak ugyanakkor azzal, hogy a magyar Ptk. újrakodifikálásának folyamata alapvetően változtat majd ennek a joganyagnak a szabályozásán, művüket ezért nem az örökkévalóságnak szánták. | A szerződéstípusok kialakulásának vizsgálatánál a római jogi hagyományokig kell visszanyúlni. Kezdetben a vagyoni ügyletek is a deliktumokban voltak fellelhetők. Az ősi római jog korszakában a nexum ( …
Tovább a műhöz
E tanulmánykötet szerzője joghallgató kora óta, az 1970-es évek közepétől foglalkozikjogi kutatásokkal. 1977-től - az 1989-90-es tanév kivételével, amikor is az USA-beli Indiana University of Pennsylvania vendégtanára volt - a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán oktat civilisztikai tantárgyakat. A Janus Pannonius Tudományegyetemen való habilitációjára készülve támadt az a gondolata, hogy eddig megjelent polgári jogi tanulmányai közül néhányat összeválogat és azokat külön kötetben adja közzé. Kétségtelen, hogy szándékát némileg romantikus szakmai-tudományos beállítottsága is alakította, de fő célja mégis az, hogy hallgatóit és a végzett jogászokat segítse abban, hogy e fontos polgári jogi kérdésekkel foglalkozó írásokat egy helyen megtalálhassák és olvashassák. A tanulmányok megjelenési időpontjai viszonylag hosszú időtartamot jeleznek. Közülük az első, az 1978-ban megjelent, annak idején szerző egyetemi disszertációjából kerekedett ki, a kötetben utolsóként szereplő szöveg pedig annak az előadásnak az anyaga, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 1994. évi közgyűlésének keretében a Gazdaság- és Jogtudományi Osztály tudományos ülésén mondott el. A tanulmányok eredeti tartalommal és formában, változatlan szöveggel kerülnek az olvasó elé. Ez talán azért is érdekes lehet, mert 1978 és 1994 között lényeges politikai …
Tovább a műhöz
A római jog eredete, kezdetei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. Ha el akarjuk kerülni azt az elvileg hibás, de valójában alig elkerülhető eljárást, hogy történelmileg később kialakult fogalmakat, szemléletmódokat vetítsünk vissza a kezdetekre, akkor célszerűnek tűnik, hogy mindenekelőtt a római jog ősi eredetű alapszavait vizsgáljuk meg, azok különböző jelentésrétegei történeti differenciálódásának feltehető útjait kíséreljük meg kinyomozni. A jogot jelentő latin ius szó nyelvi eredetét (etimológiáját) tekintve az indoeurópai (álja) nyelv-család egyik ősi gyökére megy vissza. Ez a gyök, a „ious", rituális megtisztulást, rituális úton elért megigazulást jelent. Kevésbé meggyőző álláspont szerint a „ious, yaus " gyök az árja főistent jelentő, ősi Iovis névvel hozható összefüggésbe, mely név helyett később a rómaiak a Iuppiter megnevezést használták. A rendelkezésünkre álló jogi és nem jogi forrásszövegekben a ius szó legősibb jelentésrétege szerint meghatározott formák mellett végbevitt, előírásszerűén végrehajtott rituális eljárást jelent. Ez a rítus meghatározott szavak, mondatok kimondását és meghatározott jelképes tartalmú cselekmények végrehajtását foglalja magába. Az eljárás célja pedig az, hogy az eljáró a címzett és a közösség jelenlevő képviselői előtt mintegy megjelölje - modem kifejezéssel „ bekódolja ” - a …
Tovább a műhöz
Az NKFIH (K-115720) számú pályázatán a dr. habil. Pókecz Kovács Attila docens (vezető kutató), dr. Jusztinger János adjunktus (senior kutató) és dr. Csoknya Tünde Éva tanársegéd (kutató) résztvevőkből álló kutatócsoport négyéves időtartamra támogatást kapott Az új Ptk. egyes szerződéseinek római jogi alapjai című kutatási tervéhez. A négyéves kutatási periódus (2015-2019) első két éves ciklusának lezárásaként a kutatócsoport vállalta, hogy a pályázati támogatással elkészült tanulmányait külön kötetben közzéteszi. így a tanulmány-kötetben található dolgozatok egyrészt az első évben már közzétett és az azokat ért szakmai kritikákat figyelembe vevő tudományos közlemények átdolgozott változatait, másrészt a második kutatási év vállalásainak elsőként itt publikált eredményeit tartalmazzák. Kutatásaink célja az új Ptk. egyes szerződései római jogi alapjainak vizsgálata volt. A szerzők a szerződések köréből a forgalmi életben kiemelt jelentőséggel bíró tulajdonátruházó, vállalkozási típusú, használati és letéti szerződések szabályozása mögött álló római kazuisztikát kívánták részletesen elemezni. A projekt kutatásai az új Ptk.-ban szabályozott következő szerződések körét érintik: tulajdonátruházó szerződések (XIV. Cím), vállalkozási típusú szerződések (XV. Cím), használati szerződések (XVII. Cím) és letéti szerződések …
Tovább a műhöz
Dr. Bodnár Imre (1947-1997) | Ha egy emlékkötetet a kezünkbe veszünk és lapozgatunk óhatatlanul eszünkbe jutnak,
visszaidéződnek emlékeink az Ünnepekről, amelyek előtt tisztelegnek az utódok. A kortársak saját emlékeikre támaszkodhatnak. Emlékképé formálhatók a múltba vesző foszlányok, felelevenednek a közös múlt még el nem feledett eseményei, élményei. Az emlékek a memóriába történő bevésése és reprodukciója során, - ahogy tanítjuk a bűnügyi
stúdiumokban - torzulhatnak, szelektálódhatnak, ritkulnak. Sajnos, az idő előre haladtával az Ünnepekről őrzött képek, emlékek halványulnak. Ha egy emlékkötetben, az életrajzban szükségszerűen szereplő számokra tekintünk, - amelyek
rendkívül ridegek, különösen az olvasó életkora miatt felrémlik, - sokszor tényleg rémképként - a könyörtelen elmúlás. Az elmúlás, amely egy életpályát lezárja, helyesebben kettétöri, annak idejétől függetlenül. Egy olyan életét tör meg, amely másnak, másoknak már csak a személyes jelenlét okán is kimondhatatlanul fontos, továbbá olyan pályáét, amely minden
bizonnyal további személyes, szakmai örömök, sikerek lehetőségét tartotta magában. Noha életünk sosem lehet teljes, legfeljebb teljesebb, de a korai és egyben értelmetlen halál, e lehetőségektől idő előtt megfosztja az elhunytat.
Ha egy emlékkötetbe előszót kívánunk írni, kollégaként, de mégis csak …
Tovább a műhöz
The Main Questions of Hungarian International Civil Producer Law after the Codification
- Farkas József
- 1986
The law-decree Nn. 13/1979 on private international law came inte force on July 1st, 1979. By this event Hungarian private international law became codified law. Our earlier private international law - with respect to the inner source of law - had been built up mostly on doctrines of customary law, whereas the codification did not touch upon the other great group of the sources of private international law, i. e. the international conventions. Rules of international civil procedure had also
been contained by written sources of law besides doctrines of customary law. An excellent attempt had already been made at the codification of Hungarian private international law earlier, by István Szászy1 in 1947. This draft dealt with the more important general questions of private international law as well, as with the definition of the conflicts rules and it was furnished with detailed comments, too. „It was a draft made with excellent scientific erudition on grand theoretical
bases”. The situation in the inner - and mostly - in the foreign politics at that time was not advantageous for the codification of private international law. Its objective necessity emerged only in the mid-sixties and later - after the economic reform
and with the formation of international relations of new types - at the turn of the sixties and the seventies. Hungary - a country with an extraordinarily open economy where 50% -of the GNP is realized in foreign trade and with an increasing
role in …
Tovább a műhöz
Megszoktuk annak konstatálását, hogy a jog relváns hatásait, megfogható, határozott és objektiv erővel jelentkező tényállásokhoz füzi. Mégis vannak tényállások, amelyekben a fél magatartása, vagy cselekedete nem osztályozható sem a jogügyleli nyilatkozat, sem a tilos cselekmény kategóriájába — és adott esetben a jog az ilyen elvileg kötelmet nem fakasztó, de tiltottnak sem minősülő magatartáshoz mégis hatályos következményeket kapcsol. Olyan viselkedésért nevezetesen, amely valamely — esetleg nem is létező — tényállásra utal, az azt tanusitó fél a forgalom tisztessége és bizalmánál fogva helyt állani köteles, feltéve, hogy a szembenálló fél e magatartásra épitve, tett megfelelő nyilatkozatot. Mert a jog, ha nem is lehet olyan bölcs, hogy feltárja és szabályozza a lélek belsejében jelentkező folyamatokat, másfelől nem is lehet — mint könyvünk mondja. — oly naiv és gyenge, hogy ha finomabb formában ugyanaz történik, aminek más alaki megnyilatkozásaival szemben állást foglalt, szemet hunyva, tétlen maradjon. Ez "utaló magatartások" a gyakorlatban részben bizonyitó tényekként, részben indiciumul jelentkeznek, de van olyan is, amely már a vélelem erejével hatva, az anyagi joghelyzetet közvetlenül konstruáló, a jogszabály tényállásbeli elemét alkotó tényként minősül. A jogfejlődés mai helyzetében az utaló magatartások fogalmi körébe sorakoztatható …
Tovább a műhöz