Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
A meséket sok ember alkotta. Sokan járultak hozzá ennek a könyvnek a megírásához is. Elsősorban a gyermekek, akik reakcióikkal világossá tették számomra, mennyire fontosak a mesék az életükben; azután a pszichoanalízis, amely megnyitotta előttem az utat ezeknek a történeteknek a mélyebb jelentéséig. Anyám volt az, aki a mesék csodálatos világát feltárta előttem; az ő hatása nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg. írás közben a munkám iránt érdeklődő barátaimtól sok jó ötletet kaptam. Ezek közé a segítőkész barátok közé tartozik Marjorie és Al Flarsheim, Frances Gitelson, Elizabeth Goldner, Robert Gottlieb, Joyce Jack, Paul Kramer, Ruth Marquis, Jacqui Sanders, Linnea Vacca és még sokan mások. A kéziratot Joyce Jack szerkesztette; az ő türelmének és hozzáértésének köszönhető a könyv jelen formájának kialakítása. Robert Gottlieb személyében egy olyan ritka kiadói szakemberrel hozott össze a sors, akiben a megértés és bátorítás párosul az őszinte kritikával, egyszóval: olyan szerkesztővel, akinél jobbat egyetlen író sem kívánhat magának.
Végül, de nem utolsósorban, szerették köszönetet mondani a Spencer Foundation bőkezű támogatásáért, amely lehetővé tette, hogy megírjam ezt a könyvet. Az alapítvány elnökének, H. Thomas Jamesnek a pártfogása és barátsága mindvégig jóleső bátorítást nyújtott e vállalkozásom véghezviteléhez.
Tovább a műhöz
A morfológia még igazolni fogja magát mint önálló tudomány, mégpedig oly módon, hogy azt teszi meg vizsgálatai tó tárgyának, amit más tudományok csak alkalomszerűen és futólag vizsgálnak, egybegyűjti mindazt, ami amazokban szétszórtan van jelen, új nézőpontot teremt, amely lehetővé teszi, hogv könnyen és kényelmesen vizsgálhassuk a természet tárgyait. Azok a jelenségek, melyekkel a morfologia foglalkozik, roppant jelentősek, azok a gondolati műveletek pedig,
amelyeknek segítségével a jelenségeket egymással szembeállítja, olyannyira összhangban vannak az emberi természettel, és annyira kellemesek számára, hogv még a sikertelen kísérletek is egyesítik magukban a hasznosat és a szépet. (Goethe) A morfológia szó a formák tudományát jelenti. A növénytanban morfológián azt a tudományágat értik, amelyik a növények alkotórészeiről, ezek egymáshoz és az egészhez való viszonyáról szerzett ismereteinket foglalja össze, más szóval a morfológia ott a növény felépítéséről szóló tudomány. Senki sem gondolt arra, hogy lehetséges ilyen fogalom és terminus: a mese morfológiája. Holott a formák vizsgálatára, a szerkezeti felépítés törvényszerűségeinek megállapítására éppúgy van mód a népmesék, a mesefolklór világában, mint a szerves képződmények esetében.
Még ha ez nem mondható is el minden mesére általában, az úgynevezett varázsmesékre, a „szó eredeti …
Tovább a műhöz
Fáy András meséi, különös tekintettel a műfaj- és kortörténeti vonatkozásokra
- Merényi Oszkár Ernő
- 1931
Fáy András összes müvei, a gazdasági és társadalmi vonatkozásinak közül különösen: „Próbatétel a mái nevelés két nevezetes hibáiról. 1816. Emlékirat 1825-ből. (Részletesen ismertetve Badics F. Fáy András
életrajzában.) „Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban.“ 1840. „Összeállítások a haza legközelebbi teendői körül.“ 1846. „Az életbiztosító intézet.“ 1848. Fáy szépirodalmi müvei közül különösen: „Friss bokréta,
mellyel hazájának kedveskedik Fáy András.“ 1818. „Kedvcsapongások.
1—11.“ 1824. „A Bélteky Ház.“ 1832. „Búzavirágok és kalászok.“ 1853,
„Jávor orvos.“ 1855. „A szutyogfalviak.“ 1857. Eredetileg valamennyi mű
első kiadását használtam, de ebben az értekezésben a Meséknek a Kis
Nemzeti Muzeum sorozatában megjelent kiadását (1874.), a Bélteky Ház-
nak a Magyar Regényírók sorozatában megjelent (1908.) kiadását voltam
kénytelen idézni, miután az eredeti kiadásokhoz nem tudtam hozzájutni.
2. A Fáy Andrásra vonatkozó müvek közül első sorban: Badics Ferenc:
„Fáy András életrajza.“ 1890., azonkívül Findura Imre: „Fáy András élete
és művei.“ 1888. Erdélyi Pál: „Fáy András.“ 1890. Balkányi Balogh Szi-
lárd: „Aesopus és Fáy meséi.“ 1891. voltak forrásaim. 3. Az oktató mese
történetére vonatkozó és felhasznált művek; Kálmán Sámuel: „A magyar
fabula története.“ Budapest …
Tovább a műhöz
Grimm legszebb meséi
- 2011
Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrű lombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút. Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdőszélre leült a kút kávájára, úgy pihent a mélyből áradó hűvösségben. Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az arany golyócskái át, földobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb játéka. Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygomb leesett a földre legurult a kis lejtőn, be egy lyukba, azon át a kútba. A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben. Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére. Egy ideig csak nézett, nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kőpadra, szeméből kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni. Hát ahogy ott sírdogál, egyszer csak azt mondja valaki:
- Mit búslakodol, szép királykisasszony? Olyan keservesen zokogsz, a kőszikla is meglágyulna tőle!
A királylány körülnézett, kereste honnét jő a hang, de senkit nem látott. Hanem amint …
Tovább a műhöz
Es war einmal ein König, der hatte eine Frau mit goldenen Haaren, und sie war so schön, daß sich ihresgleichen nicht mehr auf Erden fand. Es geschah, daß sie krank lag, und als sie fühlte, daß sie bald sterben würde, rief sie den König und sprach ‘wenn du nach meinem Tode dich wieder vermählen willst, so nimm keine, die nicht ebenso schön ist, als ich bin und die nicht solche goldene Haare hat, wie ich habe, das mußt du mir versprechen.’ Nachdem es ihr der König versprochen hatte, tat sie die Augen zu und starb.
Der König war lange Zeit nicht zu trösten und dachte nicht daran, eine zweite Frau zu nehmen. Endlich sprachen seine Räte, ‘es geht nicht anders, der König muß sich wieder vermählen, damit wir eine Königin haben.’ Nun wurden Boten weit und breit umhergeschickt, eine Braut zu suchen, die an Schönheit der verstorbenen Königin ganz gleichkäme. Es war aber keine in der ganzen Welt zu finden, und wenn man sie auch gefunden hätte, so war doch keine da, die solche goldene Haare gehabt hätte. Also kamen die Boten unverrichteter Sache wieder heim. Nun hatte der König eine Tochter, die war gerade so schön wie ihre verstorbene Mutter, und hatte auch solche goldene Haare. Als sie herangewachsen war, sah sie der König einmal an und sah, daß sie in allem seiner verstorbenen Gemahlin ähnlich war, und fühlte plötzlich eine heftige Liebe zu ihr. Da sprach er zu seinen Räten, ‘ich will meine Tochter heiraten, denn sie ist das Ebenbild meiner …
Tovább a műhöz
Gyémántmesék
- Krúdy Gyula
- 2003
Abban az időben, mikor még tündérek jártak a világon, egy jó tündérnek eszébe jutott, hogy ő a gyermekek álmát fogja meglesni, és mindazokat a kívánságokat teljesíti, amiket a gyermekek álmukban kívánnak. Aranyesőnek hívták ezt a jó tündért. Mégpedig azért, mert oly halk, csendes volt a járása, mint a nyári permeteg suhogása. A szíve pedig színaranyból volt. Elindult Aranyeső Tündérországból, s vitt magával minden jót, amit a gyermekek szeretnek. Tizenkét szamaras
kocsi cipelte utána az ajándékokat. A szamarak mind fehér csacsik voltak, és ezüst csengő csilingelt a nyakukban.
A kis kocsik pedig rózsafából voltak, és ragyogó rézkerekük volt. Ment-mendegélt Aranyeső a tizenkét fehér csacsival és
a hozzájuk tartozó kocsicskákkal. Mindjárt az első faluban, ahová érkezett, elfogyott egy kocsi terhe. A gyermekek annyi mindenfélét álmodtak, hogy szegény Aranyeső alig győzte teljesíteni a kívánságukat. Egyiknek faló kellett, a másiknak puska, a harmadiknak kard. A negyediknek pedig egy egész ezred huszárság. Bizony elfogyott egy szekér terhe, amire Aranyeső a falu végére ért. De Aranyeső nevetett magában. - Be sok bolondságot álmodnak ezek a gyerekek - mondta
magában. És ment tovább, a másik faluba. Itt megint elfogyott egy szekér játékszer. A szamarakat a kis kocsival, hogy ne járjon utána hiába üresen, a kukoricaföldeken a csősz fiának ajándékozta. Ment-mendegélt …
Tovább a műhöz
Handbuch Märchen
- 2023
Der Bekanntheitsgrad von Märchen steht in einem Missverhältnis zu fundiertem Wissen über die Gattung Märchen, auch wenn die Entstehung und Verbreitung der Gattung von Klärungsversuchen unterschiedlicher Art begleitet worden ist. So gibt es zwar eine grundlegende und höchst verdienstvolle Enzyklopädie des Märchens (1977-2015), die aber den Gesamtbereich der Historischen und Vergleichenden Erzählforschung einbezieht und die Gattung Märchen lediglich als eine Facette in den Blick nimmt. Zugleich findet sich eine Reihe von Handbüchern, die allein das Märchen fokussiert, aber den Blick entweder auf ein Werk konzentriert, wie Hans-Jörg Uther in seinem schätzbaren Handbuch zu den „Kinder- und Hausmärchen“ der Brüder Grimm (Uther 2021), oder einen engen Sachbezug besitzt, wie das Handbuch Märchen von Gabi Koppehele (2014), die ein Praxisbuch für die Erzieher*innen-Arbeit mit Märchen im Kindergarten vorlegt. Ein Desiderat ist nach wie vor ein Handbuch zur Gattung Märchen, das den Stand des Wissens zusammenfasst und kritisch hinterfragt. Wie gelungen dieser erste Versuch ausgefallen ist, müssen wie stets die Leser*innen entscheiden. Bereits im Deutschen Wörterbuch von Jacob und Wilhelm Grimm (online verfügbar unter https://woerterbuchnetz.de), die mit den Kinder- und Hausmärchen die Gattung besonders geprägt haben, finden sich einige wichtige Begriffsklärungen. Die Diminutivform wird aufgelöst als „kleine mär, kleine erzählung“. Es handele sich …
Tovább a műhöz
Péterkéék házában minden szoba telis-tele volt régi bútorral. Játszani is alig lehetett közöttük, olyan sokan voltak. Haragudott Péterke a bútorra, mert kék foltot vert rajta, amikor futkosott közöttük. Hogy Péterke hét esztendős lett, születésnapjára csontnyelü bicskát kapott. Ezidőben történt, hogy Péterke anyja beteg lett és ágyban feküdt. Nagy barna ágyban, aki négy fekete oroszlánlábon állt mereven. „Biztosan ez a csúnya ágy nem engedi felkelni a mamát," gondolta Péterke. Mikor megkapta a bicskát, mindjárt odakuporodott az ágy alá és lekaparta a festéket a négy fekete lábáról. Azt játszotta, hogy ő vadember és háborúba megy. A kanapé rózsái az ellenség, mindeniket szivén döfte. Alattomosan megkerülte a szekrényt is és hátába szúrta a bicskát. A szekrény nem szólt semmit — de hogy mit gondolt, azt majd később elmondom. Mikor ez is meg volt, ebédelni kellett menni; leves és főzelék között Péterke az asztal szélét vésegette. Estefelé a szék lábáról szedte le a faragásokat. Éjszaka nagyon jól aludt és nem gondolt a megbántott bútorral. Péterke mindig gyötörte a bútorokat. Az anyja intette: „Péterke, ne rongáld a jó, régi bútort!" „Igenis mamuska" szólott Péterke és bement az ebédlőbe. A potrohos pohárszéktől megkérdezte: „Te vagy-e az, aki már óapának is feltálaltad a csúnya főzeléket?" és mindjárt fogta a bicskát és végighúzta a …
Tovább a műhöz
A Néprajzi Szöveggyűjtemény második kötete is oktatási segédeszköz. A kötetet alcímekkel nem tagoltuk, mégis fellelhető a közölt tanulmányokban az a szándék, hogy az elméleti kérdésekkel foglalkozó, általános érvényű munkát kövesse egy-egy adatközlő feldolgozó elemzés. így Mihai POP inditó tanulmánya az európai etnológia általános problémáit foglalja össze és rendszerezi, majd ezt követően Ilmar TALVE a kartográfiai módszer alkalmazásával vizsgálja Finnország kulturhatárait és kulturterületeit. Nicolae DUNARE és Luise TREBER-NETOLICZKA, akik a Gusti-iskola követői, az erdélyi vegyes lakosságú településeken tanulmányozták az interetnikus kapcsolatokat. Ingeborg WEBER-KELLERMANN egy volt magyarországi német közösségben keresi a "nyelv-sziget -néprajz" törvényszerűségeit; és végül Tadeusz WRÓBLEWSKI "Közös elemek Közép-Európa népi kultúráiban" cimű könyvéből a népi építészet és a földműveléssel kapcsolatos eszközök és berendezések tárgykörében Írottakat közli a fordítás-gyűjtemény. A néprajztudományban alkalmazott elméleti módszerek példatárát gyarapitandó kerültek a kötetbe régi kérdéseket korszerű megvilágításba helyező tanulmányok. K.V. CSISZTOV, C.LÉVI-STRAUSS, A. VE-SZELOVSZK1J tollából, akik a kultúra elmélet, a strukturalizmus, műfajelmélet felől közelítik meg kérdéseiket. Reimund KVIDELAND a népi hiedelmek egyik …
Tovább a műhöz
Testvérország
- n.a.
Hol volt, hol nem volt egy igen-igen hatalmas király. Népe szerette, szomszédai tisztelték, szövetségesei ragaszkodtak hozzá; nem volt nála boldogabb uralkodó széles e világon. Az meg még csak tetézte a boldogságát, hogy amikor eljött az ideje, olyan királykisasszonyt választott magának feleségül, akiről igazán nem lehetett megállapítani, vajon a szépsége nagyobb-e, vagy az erénye tündöklőbb. Szerencsés is volt a házasságuk, kívánni sem lehetett volna jobbat. Szerették, becsülték egymást, soha egy rossz szó nem esett köztük; csak egy dolog zavarhatta volna meg az egyetértésüket; az, hogy nem született gyermekük. Ezen egy ideig búslakodtak, de a királynénak egy szép napon jó gondolata támadt: azt ajánlotta, fogadják örökbe árván maradt kicsi unokahúgát. Magukhoz vették hát a kis árvát, és csakhamar úgy megszerették, mintha a tulajdon édes gyermekük lett volna; mert ahogy nőtt, a lányka egyre szebb, egyre okosabb, egyre kedvesebb lett, igazán díszére vált az udvaruknak. Ettől kezdve azután még csak futó bánat sem borított felhőt a király meg királyné boldogságára. Pompában és bőségben éltek, minisztereik bölcsek és ügyesek voltak, udvari embereik pedig becsületesek és hűségesek. Tágas istállóikban a világ legtüzesebb, legformásabb paripái ropogtatták a zabot. Sok idegen megfordult az udvarban; mind megcsodálták a gyönyörű telivéreket, de még jobban csodálkoztak …
Tovább a műhöz