Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Amit az olvasó kezében tart: tanulmánygyűjtemény. A könyv ezer éves útját kívántuk bemutatni Pécsen és Baranyában. A könyv fogalmát széles körűen - és mindig az adott kor fogalomhasználata szerint - értelmeztük: a kézzel írott és a nyomtatott könyv, a periodika, a zárt és a nyilvános könyvtár, a könyvtáros, a kiadó, a nyomda fogalmát is beleértettük.
A különböző időben és különböző' célzattal született és különféle helyen megjelent tanulmányokat az írások tárgya szerint időrendben helyeztük el, hogy ezáltal a történeti folyamat, az idő változása kirajzolódjék. Gyűjteményünk: válogatás. A kötetet a meglevő tanulmányokból állítottuk össze. A terjedelmi korlátok miatt nem törekedhettünk teljességre. A hosszabb dolgozatokból részletet adunk. Nem volt célunk új kutatásokat kezdeményezni. Tudjuk, vannak korszakok, amelyek jobban vonzották a kutatókat, s szükségképpen vannak fehér foltok, amelyek további vizsgálódásra várnak. A kötet egyik célja a történeti folyamat érzékeltetése. A másik célja viszont éppen az, hogy további munkára ösztönözze a kutatókat. Mivel a különböző időben keletkezett, különféle helyen megjelent tanulmányok a nevek és a címek írásában, a rövidítési és az idézési technikában, a kiemelésekben, a hivatkozások feltüntetésében eltérő tipográfiai megoldásokat követtek, ezeket az eltéréseket - nyomdatechnikai …
Tovább a műhöz
A XVIII-ik század fontos időszak a magyar művelődés történetében. Két évszázados háborúskodás után, mely gazdaságilag és szellemileg egyaránt tönkretette az országot, a magyarságra nézve ekkor békés és termékeny időszak következett be, amely lehetővé tette számára, hogy a művelődés munkájában részt vegyen, a tudományok, művészetek és az irodalom iránt érdeklődjék, s hogy megvesse bizonyos kultúrintézményeknek alapját, melyekkel a nyugat-európai szerencsésebb és nyugodtabb viszonyok közt élő nemzetek már régóta rendelkeztek. Ha ennek a századnak művelődéstörténetét tanulmányozzuk, amelyet még a közelmúltban is történetíróink jó része úgy tekintett mint nemzetietlen, hanyatló korszakot, meglep bennünket az a buzgóság, amellyel e századnak magyar főurai és főpapjai elsajátítani és meghonosítani igyekeztek azt a műveltséget, melyet külföldi tartózkodásaik és utazásaik alatt alkalmuk volt megismerni. Nem a háborúskodás, nem a harcokban való kiválás többé az eszményképük: egymással versenyezve építtetnek falusi kastélyokat, városi palotákat, kolostorokat, templomokat s egyéb középületeket, alapítanak iskolákat, könyvtárakat és tudományos gyűjteményeket. Igaz, hogy ez a Nyugat-európából importált művelődés egyrészt kozmopolita, másrészt pedig egyoldalú és felületes volt, amennyiben nem hatolt be a nemzet alsóbb rétegeibe, mindamellett …
Tovább a műhöz