Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
A konferencia A legüldözöttebb vallás, a keresztényüldözés és a keresztényellenesség napjainkban címet kapta. Ma a világban négyből három keresztény üldözésnek van kitéve és a nyugati világ keveset tud minderről, bár a jelenségről szinte nap mint nap kapunk jelzéseket. Többnyire nem közvetlen környezetünkből, hanem távoli országokból jönnek a hírek, és hívőként nem szemlélhetjük közömbösen keresztény testvéreink lemészárlását, szenvedését. Remélem, hogy a mai konferencia egy reményteli jövőt fest majd felénk, amelyben kirajzolódnak azok a feladatok is, amelyekben nekünk is személyesen részt kell vállalnunk. (...) Keresztényüldözés és keresztényellenesség a mai témánk. Mindenkit szeretettel köszöntök, hogy elfogadta a meghívásunkat. Önök olyan keresztény szellemű valódi civil szervezeteket képviselnek, amelyek nem állnak politikai erő szolgálatában, hanem egy olyan kezdeményezés keretében dolgoznak, mely világnézeti elkötelezettségből, de az össztársadalom szolgálatában működik. Keresztényüldözés mindig volt. A keresztények ezt soha nem keresik, de Krisztusért viselik. Aki hivatalánál fogva tehet ellene valamit, annak viszont kötelessége tenni. Az adatokat már részben hallottuk, és nyilván hallani is fogjuk. Ma 50 országban van a világon kemény keresztényüldözés, ez kb. 400 millió testvérünket érinti. Mi, akik keresztény gyökerű országban élünk …
Tovább a műhöz
A mai keresztyénséget a réginek az ismerete nélkül megérteni nem lehet. A mi egyéni és egyházközségi hitéletünk szinte kétezer esztendős múltnak az eredménye. Tehát ezt a múltat, az ebben szerepet játszó tényezőket kutatni és ismerni, annyit tesz, mint a mai keresztyénséget geneticus fejlődésében és előállásában megérteni igyekezni. A valláserkölcsi élet terén a históriai kutatásnak épen ebben áll a rendkívüli haszna és jelentősége. Innen érthető meg korunk bibliai tudósainak az a lázas törekvése, hogy a keresztyén hit- és életfejlődésnek azt a legkevésbé ismert korszakát, az őskeresztyénség periódusát is minél tisztább világításba igyekeznek állítani, mert nyilvánvaló, hogy az alapítás korának, viszonyainak és körülményeinek biztos ismerete nélkül jelen hitéletünk állapotának a megértésében egy óriási hézag van. Enélkül hiányzik a biztos mérővessző arra nézve, hogy a hittudat tartalmában mi az igazi keresztyéni és mi nem és nincsenek meg az összekötő kapcsok a világtörténelem Krisztus előtti és utáni periódusában s általában úgy áll előttünk a keresztyén életfejlődés, mint egy homokra, vagy ingatag talajra épített ház. Hiába! nekünk tudnunk kell, hogy a mi vallásunk igazsága épen abban áll, hogy a benne levő eszmei tartalom egyszer már megvalósult, történetivé lett s így a szentlélek belső bizonyságtétele nálunk nem egy …
Tovább a műhöz
A mai keresztyénséget a réginek az ismerete nélkül megérteni nem lehet. A mi egyéni és egyházközségi hitéletünk szinte kétezer esztendős múltnak az eredménye. Tehát ezt a múltat, az ebben szerepet játszó tényezőket kutatni és ismerni, annyit tesz, mint a mai keresztyénséget geneticus fejlődésében és előállásában megérteni igyekezni. A valláserkölcsi élet terén a históriai kutatásnak épen ebben áll a rendkívüli haszna és jelentősége. Innen érthető meg korunk bibliai tudósainak az a lázas törekvése, hogy a keresztyén hit- és életfejlődésnek azt a legkevésbé ismert korszakát, az őskeresztyénség periódusát is minél tisztább világításba igyekeznek állítani, mert nyilvánvaló, hogy az alapítás korának, viszonyainak és körülményeinek biztos ismerete nélkül jelen hitéletünk állapotának a megértésében egy óriási hézag van. Enélkül hiányzik a biztos mérővessző arra nézve, hogy a hittudat tartalmában mi az igazi keresztyéni és mi nem és nincsenek meg az összekötő kapcsok a világtörténelem Krisztus előtti és utáni periódusában s általában úgy áll előttünk a keresztyén életfejlődés, mint egy homokra, vagy ingatag talajra épített ház. Hiába! nekünk tudnunk kell, hogy a mi vallásunk igazsága épen abban áll, hogy a benne levő eszmei tartalom egyszer már megvalósult, történetivé lett s így a szentlélek belső bizonyságtétele nálunk nem egy …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom kettős szentélye ez, melybe az áhítatnak bizonyos nemével lehet csak lépni. A legszentebb, leggyengédebb viszonyok szövődnek és szilárdulnak itt, és épen azért, bármily hatalom gyengédtelenebb érintése könnyen letörölheti a gyönyörű és termékeny himport, mely a család és iskola jótékony melegágyában tenyésző növényzeten nemcsak csillámlik, hanem üdítve gyümölcsöz is. A család bensőbben összefűző kötelékei véren és érzelmeken nyugosznak; inig az iskolában inkább a szellem fejlődése, emelkedése, a közlött és nyert ismeretek szövik azokat; a vér és érzelem a sir hideg hantjai alatt megfagynak; az ismeretek tárából táplált lélek nem ismeri a sir korlátait, köre épen akkor szélesedik majdnem a végtelenig, midőn megtörnek a szemek, melyek a családi viszonyokból fejlődő és általok dajkált boldogságnak tündérképein kéjelegtek. Mindamellett rideg elkülönzése e kettőnek, ha képzelhető volna is, üdvös soha sem lehetne. A szellem első ébredése, első iránya a családi körben történik ; az iskola pedig szellemi tevékenységének körébe azokat veszi föl, kik a családiasság védszárnyai alatt keresik a szükségelt ismeretek forrását. Család- és iskolának tehát át kell kölcsönösen egymást hatniok, egyik a másiknak köteles, de kénytelen is segédkezet nyújtani, hogy teljesen kiképzödjék azon lény, melyet embernek nevezünk, és melynek mint …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom alapja a házasság. A házasságon alapszik a legelső és legrégibb társaság: a család; és a család viszont az emberek egymás közti minden viszonyainak, következőleg az államnak is alapköve. — Innen származnak azon kötelékek, melyek az egyéneket egy szerves egészszé összefűzik, és ama nagysokaságú közösséget alkotják, melyet emberi társadalomnak nevezünk. A házasság lényegileg az emberi nemnek egyik előjoga, mely által az állatoktól különbözik. Mert ha az embert szellemi élete végtelenül magasabb polczra állítja is, másrészt mégis tagadhatatlan, hogy testi élete s ennek nyilvánulásai szerint majdnem egy sorban áll az állattal, a mennyiben ennek föntartása és épségben maradása anyagi, kézzelfogható elemek s tényezők közrehatásától függ és föltételeztetik ; de azért az ember nem merő állat, mert van az Isten hasonmása szerint teremtett lelke, valamint másrészt nem puszta szellem, mint például az angyalok, épen mivel anyagi, halandó teste által eme múlandó világnak tagjává lön, — szóval az ember test- és lélekből álló eszes, szabad akarattal felruházott teremtménye az Istennek.
De ama határ, mely szellemi létünket állati életünktől elválasztja, nincsen oly élesen jelezve, hogy e kettő egymásba át nem mehetne, kölcsönösen át ne hathatnák egymást; minélfogva szellemi életünk leereszkedve hozzá, vágy jobban mondva, azt fölemelve …
Tovább a műhöz
A Galileai-tónál Jézus meggyógyított egy süketnémát. A fölébe dugta az ujját, és megnyálazott kezével megérintette a nyelvét, majd az égre tekintve imádkozott, és azt mondta: Effeta! Nyílj meg! A süketnéma meggyógyult, a szemtanúk pedig csodálkoztak: A süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket (vő. Mk 7,31-37). A latin nyelvű egyházakban a keresztségre készülőket katekumeneknek és hallgatóknak (audientes, auditores) nevezték. E görög és latin szavak jelentése lényegében azonos, a görög katékhein ige ugyanis kifejezetten szóbeli tanítást jelent. Katekumen az, aki a tanítást hallgatja. Bár elnevezése alapján „hallgató”, valójában mindaddig süket, amíg nem nyílik meg a föle. Süket, mert hallgatja ugyan a Szentírást, hallja a felolvasó hangját, de még nem érti az elhangzottakat. A hang eljut a föléig, de a szó, amelyet a hang közvetít, nem nyugszik el a szívében. Isten szava, mint Ágoston mondja, „akkor nyugszik el bennünk, amikor mi megnyugvást találunk Isten szavában”. Az ige meghallásához és elnyugvásához előbb hallgatóvá kell válnunk, hallgatóvá pedig csakis az érzékelésünk, a gondolkodásunk és az akaratunk teljes megújításával lehetünk. Ez a megújítás a célja az elhangzó tanításoknak, a testi és lelki gyakorlatoknak, a szertartásoknak, a szent cselekményeknek, egyszóval mindannak, amit a jelölt a keresztségi …
Tovább a műhöz
A demokrácia a legeszményibb s egyben a legnehezebb kormányforma. Nem csodálni való, hogy megvalósításának kezdeti állapotában inkább a sokaság formátlan vágya, mint világosan megpillantott eszménykép, a nemzet életének céltudatos munkával megvalósuló mintája. Tiszta értelem és magas erkölcs híján nincs valódi demokrácia. Ezért felvilágosítás és nevelés a legnyomósabb demokratikus feladatok. Különösen egy olyan társadalomban, mely huzamos időn át nagy adagokban kapta az antidemokratikus oltásokat, s amelyben épp ezért hemzseg a demokrácia értelme körül az ellenmondások és a félreértések tömege. Az eszményi demokrácia lényegének tisztázása és a sokaság megfelelő nevelése az a feladat, melynek szolgálatában jár a demokrácia könyvtára is. első száma a nagy szociális és demokratikus pápának, XII. Piusnak a demokráciáról szóló beszédét adja az olvasó kezébe. XII. Pius épp a vér é$ vas esztendőiben nemcsak hivatala, hanem rendkívüli, páratlan egyénisége okán is világtekintély lett, mert amikor a gyűlölet és a bosszú indulatai a politika és a háború eszközeivé váltak, XII. Pius az igazságnak minden politikai érdektől és esetlegességtől független és bátor képviselője, a szeretet, az egyetemes közérdek és az igazságosság részrehajtatlan szószólója volt. Méltó, hogy sorozatunkat ez a beszéd vezesse be, melyben a katolikus Világ egyház feje …
Tovább a műhöz
Zarándokutak
- 2002
Mandulavirágzási Tudományos Napok. Már az elnevezés is figyelemfelkeltő és – mint ahogy a Janus Pannonius által is megénekelt, első tavaszi virágba boruló gyümölcsfa is – kellemes érzést kelt. A kikelet korai hírnökét, az újraéledés kiváncsiságával teli várakozást sejteti bennünk. A mandula méltó szimbóluma a Mecsek lábánál elterülő, kellemes, mediterrán hangulatú egyetemvárosnak, Pécsnek. De találó elnevezése egyben Magyarország legrégebbi tradíciókkal rendelkező, legsokoldalúbb oktatási-kutatási spektrumú felsőoktatási intézményében immáron második alkalommal megrendezett konferencia-sorozatának is. Már az egyetem 1367-ben kiadott alapító oklevelében azt olvashatjuk: „Pécs a tudomány magvainak terjesztésére különösen alkalmas.” A Mandulavirágzási Tudományos Napok rendezvényei jó lehetőséget biztosítanak a Pécsi Tudományegyetemen oktatóknak arra, hogy az általuk felhalmozott tudást „terjesszék”, megosszák mindazokkal, akik nyitottak a tudományok szinergikusan összefüggő kapcsolatai iránt. Kiadványunk – amelyet az Olvasó most a kezében tart – célja, hogy betekintést biztosítson az érdeklődőknek a konferencián elhangzott előadások témáiba. Reméljük, ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy a Mandulavirágzási Tudományos Napok eseményei és tartalma emlékezetes, kellemes élményekkel és használható tudással gazdagítja az olvasókat.
Tovább a műhöz