Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Felszabadulásunk harmincadik évfordulójáról a Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályai és tagozatai méltóképpen megemlékeztek. Titkárságunk javaslatára elnökségünk úgy határozott, hogy az ünnepi évben adjon ki a Társaság olyan tanulmánykötetet, mely hűen tájékoztat az elmúlt három évtized pedagógiai erőfeszítéseiről és eredményeiről. A gyűjtemény ne csak megemlékezzék azokról, akik a korszakot végigélték, hanem nyújtson eligazítást is azoknak, akik később nőttek bele, vagy most kezdik meg hivatásuk gyakorlását. A mű rendeltetésének ilyen megfogalmazása ellenére sem gondolhattunk arra, hogy felkért szerkesztőink kritikailag értékeljék az elmúlt három évtized pedagógiájának történetét, és valamennyi jelentősebb törekvés bemutatására vállalkozzanak. Lehetőségeink ismeretében és azok határai között készíthették el olyan társasági kötet tervét, melynek tanulmányozása a tiszteletreméltó múltbeli erőfeszítések jobb megértéséhez vezet, egyben további, elmélyedőbb vizsgálatokra serkent. így kezdődött meg a gyűjteménybe bekerülő tanulmányok kiválogatása olyan munkákból, amelyeket Társaságunk mai - jelenleg is élő - tagjai, mint történetileg és saját egész munkásságuk szempontjából jellemzőket ajánlottak fel. A már nem élők munkáiból a szerkesztők válogattak. A közölt - válogatott - bibliográfia további tájékozódást tesz lehetővé …
Tovább a műhöz
Nem minden önmegtagadás nélkül bocsátom közre ezt a kötetet. Szerettem volna — mielőtt papírra teszem tanulmányaim eredményeit — még egy ideig gondtalanul és önfeledten elmerülni a középkor színes, mozgalmas világába; még tovább társalogni — az írásba foglalás célzata nélkül — a vitézi tettekre vágyó lovaggal, a szorgalmas céhbeli polgárral, a jókedvű diákkal, a szerzetes iskolamesterrel, a vitatkozásra mindenkor kész skolasztikussal s mindazokkal, kik írószobám csöndjében éveken át velem voltak, mikor vaskos fóliánsok lapjait forgattam. Elkalandoztam ilyenkor a képzelet szárnyain déli Olaszország festői partjaira, a nyugalmas Viváriumba, ahol tizenhárom évszázaddal ezelőtt egy öreg ember, a világi élet forgatagából elmenekülve, megfiatalodott lélekkel nyitotta meg az iskolaszerű tudomány forrásait a középkor számára; vagy elszálltam lélekben a bodeni tó bájos vidékeire, ahol már ezer évvel ezelőtt híres iskolák virágoztak; vagy felkapaszkodtam gondolatban a Hohentwiel meredek ormára, ahol Virgilius verseiben gyönyörködött réges-régen egy halhatatlan emlékű, szépséges hercegasszony; vagy felkerestem a krónikással a ködös éjszakot, ahonnan a „skót barátok" indultak ki európai körútjokra s ahonnan egy nagy tanító hozta magával azt a mesterséget, mellyel utóbb művelődésre késztette a tudatlan frank népet; vagy elvittek gondolataim a bölcseség királyi …
Tovább a műhöz
Könyvünk első kiadása tizenkét éve jelent meg először/ Az eltelt idő alatt a gyűjteményben lévő vizsgálatokat számos általános és középiskola, tanító- és tanárképző intézmény hallgatója és tanára, Pedagógiai Szolgáltató Központok munkatársai alkalmazták az iskola, a gyerekek és saját munkájuk megismerésére. Egy évtized nemcsak egy emberöltőben, de a pedagógia és a neveléspszichológia területén is hosszú idő. A tudomány és a nevelési gyakorlat egyaránt óriási léptekkel haladt előre. Ezért úgy éreztem, hogy a könyv átdolgozása időszerű és szükséges. A módszertani gyűjteményt új fejezetekkel, új vizsgálatokkal bővítettem, korábbi szerkezetét némileg módosítottam. Az új kiadásban áttekintettem és felhasználtam az utóbbi tíz év hazai pedagógiai és neveléslélektani szakirodaimát. Arra törekedtem, hogy a munkában foglaltak még közelebb kerüljenek a pedagógiai gyakorlat jelen problémáihoz. Bízom benne, hogy az új, átdolgozott és bővített kiadás a korábbihoz hasonló érdeklődésre és széleskörű alkalmazásra talál a pedagógusok, a kutatók és a nevelőmunkát segítő szakemberek körében. Lehetséges-e nyomon követni a nevelés eredményességét? Rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és módszerek, amelyek alkalmazása a tudásszint mérésekkel egyenrangú megbízhatóságot nyújt? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanakkor alapvető …
Tovább a műhöz
Ez a könyv sohasem születhetett. volna meg, ha sok jó ember nem volna a világon. Nem is ajánlhatom egy valakinek, hiszen olyan sokaknak tartozom hálával — Isten után — érte. Még talán felsorolnom sem sikerül úgy őket, hogy senki se hiányozzék. Talán sohasem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkületű tanítóm nem lett volna: Papp Imre és Vincze József. Nem ébredt volna bennem érdeklődés a nyelv iránt, ha nem Gulyás István Rendszeres magyar nyelvtanát használtuk volna a középiskolában s nem a könyv szerzője, továbbá Révész Lajos és Kulcsár Endre a magyar nyelv- és irodalom-tanáraim. Már ők felhívták figyelmemet Szinnyei Józsefre és Simonyi Zsigmondra, akik később a budapesti egyetemen irrofesszoraim lettek, s akiknek nagyon sokat is köszönhetek, igaz, hogy Melich Jánossal, Gombocz Zoltánnal, Sclimidt Józseffel és Petz Gedeonnal kell osztozkodniok hálámban, akiknek szintén nagyon sokkal vagyok adósuk. Ez utóbbiaknak köszönhetem sok minden egyéb között az eligazítást az egyetemes
nyelvtudományban, ennek következtében azt is, hogy H. Pánit egy féléven át hallgathattam, W. Wundt szellemével társaloghattam és Ch. Bally kalauzolása mellett különösebben semasiologiai és stilisztikai tanulmányokat folytathattam. Ez utóbbi érdeklődésemnek köszönhettem később, már mint középiskolai tanár, Zlinszky Aladár barátságát (és nem egy …
Tovább a műhöz
Ebben a könyvemben társaslélektani alapon írott magyar nyelvtanom problematikáját bogozgatom folytatólagosan. Abban a nyelvi nevelés lehetőségeit kerestem és előfeltételeit szerettem volna nyújtani. Ebben az irodalmi nevelés lehetőségeit iparkodtam megtalálni és előfeltételeit próbáltam adni. A Nyelvanban még csak társaslélektani módszert használok. Ezúttal már A magyar észjárásról azóta írt könyvem társaslogikai tanulságait is felhasználtam. A felölelt anyag és mindkét filozófiai propaideiitikai módszer alkalmazása megint továbbjuttattak egy lépéssel: az irodalom és a nevelés kérdései filozófiai fogalmak meghatározásainak és filozófiai rendszer lehetőségének előfeltételeit kutattatták velem és kényszerítették ki belőlem. Elméleti bevezetésem készült — könnyű észrevenni — időben legutoljára, közvetlenül a könyv megjelenése előtt. Az illusztrációkat hozzá — megint játszva megláthatni ezt is jól figyelő szemmel — nem most, még csak nem is mostanában írtam, hanem 1922 óta mai napig évek hosszú során keresztül, nagyon sokféle megbízásból, nagyon sokfajta ihletésre, nagyon sokfelé. Szerkesztője voltam Az Erő, Magyar Ifjúság, Diákvilág c. lapoknak; állandó munkatársa a Protestáns Szemle, Református Figyelő, Reformáció, Ébresztő c. folyóiratoknak; alkalmi cikkíró néhány más újságban; mint egyesületi embernek iskolánkívüli népműveléssel is …
Tovább a műhöz
Társaslélektani és -logikai neveléstudományi alapvetésem második részének első kötetét kapja kézhez a szíves olvasó
világnézetre nevelésem képében. A második rész második kötete a vallásos nevelésről fog szólani. A nevelés lehetőségének felső határvonalát vonja meg ez a két kötet, a társaslélek pneumatikus beágyazottsága felől, a transzcendens irányából. Ha Isten akarandja és élünk, az alsó határvonal megvonása sem marad eh azok a kötetek, amelyek ezt a munkát vállalják magukra, a jogi és technikai nevelésről szólnak majd, a társaslélek szomatikus beágyazottsága felől, az életérzések, a fizikai lét irányából. Bocsánatot kell kérnem, ha egyre kevésbbé hasonlítanak
könyveim a hasonló témájú tudományos művekhez, de aztán ez a bocsánatkérés az egyetlen engedmény, amit még jó lélekkel megtehetek. Egyébként összes állításomat kénytelen vagyok fenntartani, még pedig tartalmát illetőleg is, formája szerint is. Figyelje el az olvasó, hogy egyetlen bűnöm — magyar voltom, arról meg nem tehetek. Nem „szakítottam11 én az indogermán tudományos módszerrel, esak nekibátorodtam a magam magyar módjának, nem különc vagyok, hanem az első fecskék közül való s ezért tűnik fel szokatlannak, ahogy a jelenségeket szemügyre veszem és a törvényszerűségeket felfedezem rajtuk. Ennek fejében viszont készséggel elismerem, hogy nem én vagyok a legokosabb ember a …
Tovább a műhöz
Mindennek megvan a, maga rendelt ideje. Neveléstudományi alapvetésünk foglalkozott eddig a művészi (társas-érzelmi), nyelvi (társas-értelmi, tudományos) és társadalmi (társasakarati) neveléssel, vizsgálta a társaslélek felső határát
(világnézeti nevelés), a transcendenst, mely túlesik a társaslélek határán (vallásos nevelés). Most, hogy a háború következményei folytán egész exisztenciánk megrendült s a kérdés úgyszólván napi problémává érlelődött, eljutott a társaslélek alsó határának, a jogi viszonyulásnak, s egyben a jogi nevelés lehetőségének a vizsgálatáig, amely ilyenformán kettősen is időszerűvé vált. A pedagógus és a kortárs egyformán kíváncsi rá: mi az egészséges jogi viszonyulás emberek között és hogy nevelhető az utánunk következő generáció erre az egészséges jogi viszonyulásra. Már eddigi kutatásaink azt sejttették, hogy a jogviszony akkor egészséges, ha az emberi lélekben társaslelki szempontból jó közérzetet kelt. Mint egyén akkor érzi az ember jól magát, akkor jó a közérzete, ha sem nem éhes, sem nem álmos, sem nem beteg. Mint egyik ember, vagyis mint az emberi közösség tagja, akkor, ha viszonya a másik emberhez rendezve van, hozzá képest, független, autonómiája kétségtelen. Ettől azonban még ó-konzervatív, jobboldali, diktatórikus gondolkozású, reakciós elem is lehetne az ember, hiszen azok is valamennyien autonómiájuk …
Tovább a műhöz
A politikus politizál. Politizál, azaz politikát csinál. Politika: vitás jogviszony rendezése. Jogviszony: egyik embernek a. másik embertől függő jó életérzése. Életérzés: a kínt kerülni és a kéjt keresni. Kín: önfenntartásomban éhes, fajfenntartásomban impotens vagyok. Éhes: éhes, szomjas, álmos vagyok, fázom; impotens: fáradt, beteg, öreg (kiélt) vagyok. Fázom, ennek kétféle indokolása lehet, egy, a természettől függő (hidegre fordult az idő) és egy másik, jogi: (nincs tüzelőm, az emberiség jelenlegi állapotában nem jut számomra tüzelő.) Jog szerint egyik ember törekvése jó életérzésre nem korlátozhatja a másik embert abban, hogy jó életérzése legyen. Politika: rendezni a jogviszonyt, ha az kérdésessé vált; helyesebben: mivel az minduntalan kérdésessé válik. Rendezni sem igen lehet egyébképpen, mint megszorítani az egyik ember és kibőviteni a másik ember jogát. Egyik ember: aki okozta, másik ember: aki elszenvedte a rövidséget, ami miatt a rossz életérzés keletkezett. Ez a szóbanforgó rossz életérzés nemcsak a rövidséget szenvedett másik emberben keletkezik, az egyik embernek is félnie kell a rövidség pillanatában és azután mindig a megtorlástól, amely a másik ember részéről fenyegeti. A jó életérzést egy valami válthatja ki az emberből, ha helye a nap alatt megvan s azt nem korlátozza a másik ember részéről annak a másik embernek a helye a nap alatt, ha …
Tovább a műhöz
Anyaiskola
- Comenius
- 1929
Comenius (1592-1670) háromszázéves kis művének első magyar fordítását veszi kezébe az olvasó. Az "Anyaiskola". az első ismert nevelési munka, amely csak a kisdedneveléssel foglalkozik, 1628-ban készült cseh nyelven. Szerzője, a XVII. század legkiválóbb pedagógusa, 1633-ban („Informatorium der Mutter Schul" címmel) németre, 1653-ban pedig a magyarok használatára latin nyelvre fordította. A magyar fordítás H. Schötertől 1864-ben kiadott „Die Mutterschule von Amos Comenius" című kis kötetből történt. Ennek szövege azonos azon szintén német nyelven írt, vörös bársonyba kötött, arany metszésű, az 1636. évről keltezett könyv szövegével, melyre H. Schröter bukkant rá a szász weissenfelsi városi templom könyvtárában, hova a Sachsen-Weissenfels hercegek egykori könyvtárából került. Az „Anyaiskola" lefordíttatása ugyanazon célból történt, mint a „Kisdednevelés“ kiadásában újabban megjelent más, neveléstörténeti érdekességű műveké:4 a képzőintézeti növendékek és az óvónők neveléstani ismereteinek elmélyítése céljából A munka egyszerűségénél és rövidségénél fogva nagyon alkalmas az óvónőképzők növendékeinek a nevelői gondolkozásba
való bevezetésére, mert a legelső s a legrégibb könyv, mely a kisdednevelésnek úgyszólván minden kérdését tárgyalja és pedig könnyedén, lehet mondani, egészen népszerűen. Melyek az „Anyaiskola'' főbb jellemző …
Tovább a műhöz
A párok a kisbaba hazahozatala után érzik először azt, hogy szülők lettek, és teljesen megváltozott az életük. Azonban könnyen nyomasztóvá válhat a hirtelen támadt hatalmas felelősségérzet az új kis életért, és az első napokban és hetekben rájuk törhet a felismerés, hogy a legalapvetőbb feladatok is hihetetlen szervezési ismereteket igényelnek, és egy kisgyerekre vigyázni valóságos hadművelet. Neil Sinclair mindent tud a katonai műveletekről, hiszen a brit Royal Engineer Commandóban (a magyar hadseregben a legközelebb a „harci támogató alakulatához áll) szolgált. Amikor katonai karrierjét feladva háztartásbeli apuka lett, rájött, milyen nagy szüksége lenne egy, az alapvető teendőket összefoglaló kézikönyvre. Az Apakommandó megírásával az volt a célja, hogy segítse az anyukák és az apukák alapkiképzését, éppen ezért a legfontosabb feladatokra hívja fel a kezdő szülők figyelmét. A könyv elég tömör és kicsi ahhoz, hogy az ember mindig magánál tartsa, ugyanakkor részletes instrukciók formájában mindent bemutat, amire csak szüksége lehet egy babának és egy kisgyereknek. A mű a katonai kézikönyvek stílusában íródott, így szórakoztató olvasmány, miközben egyértelmű útmutatásokat ad a bázis felállításától kezdve (hogy minden kész legyen, mire a jövevény megérkezik) a bombák hatástalanításáig (azonnal meg kell szabadulni a piszkos pelenkától!). …
Tovább a műhöz
Az esettanulmány mindenki számára ismerős műfaj. Mindennapi életünkben mindnyájan „készítünk” esettanulmányokat. Otthon, munkahelyünkön, sportolás, szórakozás, vásárlás közben, amikor megfigyelői vagy résztvevői vagyunk egy eseménynek, megpróbáljuk megérteni a szituációt, esetleg elmeséljük másoknak, akkor esettanulmányt végzünk. A humán és társadalomtudományokban is folynak olyan kutatások, amelyek során egy sajátos jelenséget tanulmányoznak természetes szituációkban. A könyv az utóbbiakkal, a kutatási céllal készülő esettanulmányokkal foglalkozik. Az esettanulmány nem sorolható be a hagyományos kutatási módszerek körébe, a társadalom tudomány okban és a gyógyító praxisban sokféle céllal, sokféle formában alkalmazzák. Éppen emiatt számos nézet él vele kapcsolatban a kutatás-módszertani szakirodalomban és a megvalósult konkrét esettanulmányokban. Az elmúlt néhány évtizedben ugrásszerűen megnövekedett a humán és társadalomtudományokban készült esettanulmányok száma az ún. csendes metodológiai forradalomhoz kötődően, amely az értelmező, naturalisztikus, nem pozitivista kutatási paradigma térnyerésére utal. A hetvenes évektől a pedagógiában is egyre kedveltebbé váltak az esettanulmányok, gyakran alkalmazzák kutatási, diagnosztizáló, értékelő és oktatási célból. Elterjedtsége ellenére a kutatás-módszertani kézikönyvek kis terjedelemben, nem a …
Tovább a műhöz
Amikor a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület felkérte dr. Vág Ottó professzor urat, hogy írja meg a hazai óvodaügy történetét, meglevő szükséglet kielégítésére törekedett. Az óvodapedagógusok körében egyre erőteljesebben jelentkezik az óvodatörténet iránti érdeklődés. Ugyanakkor az óvóképzésben és az óvodapedagógusok továbbképzésében is hiányoljuk egy korszerű és részletes összefoglaló munka megjelenését. Ezt a célt kívánjuk elérni, amikor közreadjuk Vág Ottó „Az óvodai nevelés története Magyarországon" c. munkáját. A szerző e könyv megírását csak több füzetben vállalta. Örömmel adjuk közre munkájának első részét. (...) Ennek a könyvnek a tárgya az óvodai nevelés, vagyis az intézményes kisgyermeknevelés története Magyarországon. Az olvasó joggal kérdezheti', hogy vajon összefoglaló jellegű munkát, kézikönyvet tart-e a kezében. A válasz: igen is, nem is. Összefoglaló munkáról van szó, mert igyekeztünk a folyamat egészét feltárni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden jelenségre kitérünk. A hatalmas tényanyagban szükségszerűen válogatni kell, a további tájékozódást legfeljebb az irodalomjegyzékkel segíthetjük. Válogatásunk egyik fontos szempontja az volt, hogy ne a már ismert tényeket ismételjük, hanem a nagyszámban jelentkező kérdőjeleket igyekezzünk megválaszolni. A magyar óvodák történetében — és persze nemcsak a magyar óvodák …
Tovább a műhöz