Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az emberi társadalom kettős szentélye ez, melybe az áhítatnak bizonyos nemével lehet csak lépni. A legszentebb, leggyengédebb viszonyok szövődnek és szilárdulnak itt, és épen azért, bármily hatalom gyengédtelenebb érintése könnyen letörölheti a gyönyörű és termékeny himport, mely a család és iskola jótékony melegágyában tenyésző növényzeten nemcsak csillámlik, hanem üdítve gyümölcsöz is. A család bensőbben összefűző kötelékei véren és érzelmeken nyugosznak; inig az iskolában inkább a szellem fejlődése, emelkedése, a közlött és nyert ismeretek szövik azokat; a vér és érzelem a sir hideg hantjai alatt megfagynak; az ismeretek tárából táplált lélek nem ismeri a sir korlátait, köre épen akkor szélesedik majdnem a végtelenig, midőn megtörnek a szemek, melyek a családi viszonyokból fejlődő és általok dajkált boldogságnak tündérképein kéjelegtek. Mindamellett rideg elkülönzése e kettőnek, ha képzelhető volna is, üdvös soha sem lehetne. A szellem első ébredése, első iránya a családi körben történik ; az iskola pedig szellemi tevékenységének körébe azokat veszi föl, kik a családiasság védszárnyai alatt keresik a szükségelt ismeretek forrását. Család- és iskolának tehát át kell kölcsönösen egymást hatniok, egyik a másiknak köteles, de kénytelen is segédkezet nyújtani, hogy teljesen kiképzödjék azon lény, melyet embernek nevezünk, és melynek mint …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom alapja a házasság. A házasságon alapszik a legelső és legrégibb társaság: a család; és a család viszont az emberek egymás közti minden viszonyainak, következőleg az államnak is alapköve. — Innen származnak azon kötelékek, melyek az egyéneket egy szerves egészszé összefűzik, és ama nagysokaságú közösséget alkotják, melyet emberi társadalomnak nevezünk. A házasság lényegileg az emberi nemnek egyik előjoga, mely által az állatoktól különbözik. Mert ha az embert szellemi élete végtelenül magasabb polczra állítja is, másrészt mégis tagadhatatlan, hogy testi élete s ennek nyilvánulásai szerint majdnem egy sorban áll az állattal, a mennyiben ennek föntartása és épségben maradása anyagi, kézzelfogható elemek s tényezők közrehatásától függ és föltételeztetik ; de azért az ember nem merő állat, mert van az Isten hasonmása szerint teremtett lelke, valamint másrészt nem puszta szellem, mint például az angyalok, épen mivel anyagi, halandó teste által eme múlandó világnak tagjává lön, — szóval az ember test- és lélekből álló eszes, szabad akarattal felruházott teremtménye az Istennek.
De ama határ, mely szellemi létünket állati életünktől elválasztja, nincsen oly élesen jelezve, hogy e kettő egymásba át nem mehetne, kölcsönösen át ne hathatnák egymást; minélfogva szellemi életünk leereszkedve hozzá, vágy jobban mondva, azt fölemelve …
Tovább a műhöz
Családjog II.
- 1998
Az örökbefogadás Pap meghatározása szerint az a jogintézmény, amely lehetővé teszi a rokoni kapcsolatnak megfelelő jogviszony létesítését olyan személyek között is, akik egymással vérségi kapcsolatban nem állanak, (id. m. 255. old.) Bacsó pedig arra mutat rá, hogy az örökbefogadás nemcsak a magyar hanem a legtöbb külföldi jogban is régóta fennálló olyan jogintézmény, amelynek tartalma az idők folyamán a nemzetségfenntartó, vagyont egy kézben egyesítő szerződésből_a gyermek nevelésének és gondozásának egyik-hatékony eszközévé vált. (Enciklopédia, id. m. 604. old.) A magyar Csjt. szerint az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek a szülei nem élnek, vagy akiket a szüleik megfelelően nevelni nem képesek. (Csjt. 46. §) Az örökbefogadás célja, intézményének formái a történelem során számos változáson mentek át. Az intézmény a történelem folyamán sokszor és nem is rövid ideig családjogi jelleg nélkül is élt, a gyermektelen önjogú személy az örökbefogadás útján gyakorolta a vagyon feletti rendelkezési jogát és mint az egyéni tulajdoni rend eszköze akadályozta meg az ókori társadalmakban annak idején, hogy a vagyon a nemzetségre szálljon. (Nizsalovszky id. m. 178. old.) De a vagyoni cél mellett és …
Tovább a műhöz
Didaktika
- 2004
A didaktika az oktatás elmélete. Elnevezése a görög didaszkó. didaszkein (tanítok, tanítani) szóból szarmazik. A pedagógiai irodalomban ezt az elnevezést 1632, Comenius "Didactica Magna" (Nagy Oktatástan) című könyvének megjelenése óta használják. Comenius a morvaországi Nivnicében született, szülei a hajdani Magyarországról vándoroltak oda. Munkásságában központi helyet foglalt el a "pansophia" eszméje. A pansophia célja, hogy mindenkinek egyaránt útmutatót nyújtson. Véleménye szerint ez egy tévedésektől és játékoktól mentes filozófia, mely a tudományok tudományát adhatja a szétforgácsolt ismeretek helyett. Comenius 1650-1654 között Sárospatakon tanított. Itt lehetősége volt a gyakorlatban is kipróbálni, megvalósítani korábbi pedagógiai elképzeléseit. Meglepően gazdag e rövid idő alatt elkészült írásainak száma: Orbis Pictus, Schola ludus, A Panszofisztikus iskola tervezete stb. A didaktika, vagyis az oktatás általános elmélete a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra-tanulásra vonatkozó törvényszerűségeket, alapelveket tárja fel és írja le. A didaktika az oktatás általános elmélete, mivel a különböző életkorokra és különböző tantárgyakra egyaránt érvényes törvény szerűségek megfogalmazására törekszik Tudatában kell lennünk annak, hogy a tanítás és a tanulás eltérő módon és formákban valósul meg a különböző életkorú …
Tovább a műhöz
Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: .Jó napot! Hogy bírja?" Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását - „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. …
Tovább a műhöz
"Fekete pedagógia"
- 2006
Lehet, hogy a könyv címe meghökkentő, esetleg ellenérzést kiváltó. Bevalljuk, ez nem meglepő számunkra. Mikor mi találkoztunk először a „fekete pedagógia” kifejezéssel, ugyancsak csodálkoztunk. Hiszen ez a jelzős szerkezet nem szokványos. A „pedagógiának” inkább pozitív, olykor magasztos konnotációja van, a „fekete” viszont - a divatot leszámítva - szomorút, lehangolót sugall. A szüleit, tanárait bíráló serdülőtől, fiataltól megriadunk... Milyen felnőtt lesz belőle? Hiszen iskolába nem csak azért járnak a gyerekek, mert kötelező, hanem azért is, mert ott-a családi nevelést kiegészítve fontosra, szépre, jóra tanítják őket. Igaz, a diákok iskolát elítélő, esetleg szidalmazó indulatos szavait nem ritkán rejtett megértéssel szoktuk hallgatni, de csak azért, mert szinte természetesnek tartjuk a tanulók és az iskola közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentétet. Hogy minderről „az iskola” is tehet, arra nem nagyon merünk/szeretünk gondolni. Mert mi, felnőttek (gyerekeink szülei és pedagógusai) úgy vagyunk szocializálva, hogy az iskola úgy jó, ahogy van, és gyermekeinknek is igyekszünk ezt szuggerálni. Úgy érezzük, a kérdőjelek végképp lehetetlenné tennék az iskolai munkát, végképp bizonytalanná tennék a pedagógusok amúgy is gyakran ingatag tekintélyét. Ha mégsem így gondoljuk, akkor keresünk valamilyen különleges iskolát gyermekünknek, vagy segítünk …
Tovább a műhöz
A gyógypedagógiai asszisztens-képzés számára az első gyógypedagógia tankönyv 1996-ban jelent meg. Azóta a gyógypedagógia tudományában, a gyógypedagógiai tevékenységben és rendszerében alapvető változások történtek. Ezért vált szükségessé egy újabb tankönyv megírása.
Tizenkilenc éve vagyok gyakorló gyógypedagógus, a gyógypedagógiai asszisztensek képzésében a kezdetektől veszek részt. Talán ez az oka annak, hogy engem kértek fel e tankönyv megírására. A korábbi tankönyv írójának, Mezeiné Isépy Mária gyógypedagógiai főiskolai tanárnak a munkáját vettem alapul, a specifikus területek fejezeteinek elején olvasható történeti leírásokat, valamint a 8.6.1-8.6.4. fejezeteket szó szerint átemeltem. Amikor látássérültekkel foglalkozó gyógypedagógusként végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, úgy éreztem, hogy egy idegen nyelvet tanultam meg, amit csak kevesen értenek: a látássérültek nyelvét. Egy másfajta gondolkodásmódot ismertem meg, mint ahogy úgy gondolom, egy nyelv az azt beszélők gondolkodásmódját is jelenti egyben. Ez a tankönyv sok sajátos „idegen nyelv” megtanulásához jelöli ki a kezdő lépést. Általános ismereteket nyújt a gyógypedagógiai tevékenység alapjainak megtanulásához. A szakmai nyelv elsajátításához közöl alapfogalmakat leendő gyógypedagógiai asszisztensek számára.
Ha nehéz megérteni, ami a könyvben …
Tovább a műhöz
Az emberiség történetével egyidősnek tekinthető a kulturális javak, az enciklopédikus, a humán, a reál és a prakticista műveltség elsajátítására való törekvés. A műveltség normatív fogalom, ami azt jelenti, hogy koronként és társadalmanként eltérő tartalmú és irányultságú lehet. A 21. század forrongó, racionális, teljesítménycentrikus, globalizációs törekvésektől terhes világában is elengedhetetlen a humán műveltségeszmény jellemző jegyeinek konkretizálása, megfogalmazása.
A humán műveltségeszmény a szellemi kulturális javak megszerzését, a történettudományok, a művészetek és az irodalom ismeretét feltételezi. A nemzetközi és a magyar pedagógia történetét tanulmányozva jól kitapintható, hogy a humán műveltség terjesztése, az esztétikai-művészeti nevelés minden korban, minden iskolatípusban nagy hangsúlyt kapott.
Ha áttekintjük a gyermekek nevelését szolgáló pedagógiai törekvéseket, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az esztétikai-művészeti kultúra megalapozása jelentős szerepet játszott már az ókorban is. Napjaink óvodai nevelésének alapvető célja az óvodáskorú gyermekek műveltségének megalapozása, a művészetek esztétikájának felismertetése, esztétikai fogékonyságuk fejlesztése, esztétikai érzelmeik kiteljesítése. Óvodai nevelésünk programjai és gyakorlata biztosítják, hogy a gyermekek minden művészeti ág esztétikájával …
Tovább a műhöz
A nevelés jelentőségét az emberiség a civilizáció kezdeteitől felismerte. A nevelés először - és majd hosszú ideig - a családi és a közösségi nevelést jelentette. A családi nevelés tudatosodott leginkább, a szülők felelőssége a gyermek viselkedéséért a közösség felé. A közösség hatásaira nem irányult olyan nagy figyelem, ez magától értetődő volt, de valamennyire felismerték, amikor különböző kultúrák viselkedésmódjait, szokásait hasonlították össze, és tudatosodott, amikor a középkor végén
a néprajz kezdetei, később pedig a kulturális antropológia megjelent. Már a görög kultúrában fény derült az intézményes nevelésre, de ez csak leginkább uralkodók vagy harcosok vonatkozásában volt számottevő, az iskola a római korban és a középkor során alakult ki nevelési intézményként. Xenophón Küru paideia (Kürosz neveltetése) című könyve tárgyalja először a nevelés intézményes hátterét, az itt megfogalmazódó gondolatok máig is érdekesek, részben érvényesnek mondhatók. Az utóbbi évszázadokban az iskolai nevelés minden polgár életének része a nyugati, ill. az európai civilizációban, és azóta a nevelés egyik fő színtere. Xenophón szövegében már nemcsak az ember, a polgár „újrateremtésének” értelmében mutatkozik fontosnak a nevelés, hanem a lelki egészség és egyensúly vonatkozásában is. Az iskola általánossá válása és időbeli …
Tovább a műhöz
An der Illyés Gyula Hochschulfakultät der Universität Pécs/Fünfkirchen und an ihrem Rechtsvorgänger, der Illyés Gyula Pädagogischen Hochschule, existiert seit 1985 die Ausbildung für das Fach deutsche Nationalitätenkindergärtnerin. Im Komitat Tolnau leben seit dem 18. Jahrhundert Einwohner mit deutscher Muttersprache, die aus ihrer Kultur vieles bis heute, trotz ihres schwierigen Minderheitendaseins, aufbewahren konnten. Die Weitervererbung dieser vielfältigen Kultur an die junge Generation steht im Interesse von uns allen. Der Träger der Kultur ist die Sprache. Leider, wird die deutsche Sprache von vielen, wie eine in der Schule gelernte Sprache gesprochen, die ehemalige Muttersprache ihrer Ahnen, die Mundart verlor dadurch ihre Authentizität. Eine Aufgabe der Ausbildung der Kindergärtnerinnen für die deutschsprachigen Nationalitätenkindergärten ist, die Mundart, oder einen Teil davon an die Kleinsten zurückzugeben, damit sie auch stolz auf das kulturelle Milieu sein können, aus dem sie entstammen. Immer mehr Leute fühlen sich mit dieser Kultur und dieser Sprache verbunden und es gibt eine reges Interesse für die kulturellen Beziehungen. Die Hochschulfakultät der Universität Pécs/Fünfkirchen trachtet danach, mit ihren deutschen Partnerinstitutionen und mit den Organisationen, Selbstverwaltungen der deutschen Minderheit in Ungarn, immer bessere Bedingungen für diese Bildung zu sichern, um auch dadurch die Jugendlichen zu motivieren, diese Berufung …
Tovább a műhöz
Felsőbb években, kezemhez jutván ama nagy hirü tudós Kant Immánuelnek nevelésről német nyelven irott eme könyve, időt vettem annak lefordítására. — Azon ott összeszedett nevelési elveket olyanoknak vélvén, melyek átültetését a Magyar irodalom terén előnyösnek tartom, annak közvilágra bocsáttatását elhatároztam.
Kant a „Tudományos gyűjteményben," nevezetesebben az 1817-ik kötetben e tekintetben — véleményem szerint — méltatlanul megtámadtatván, téves tanok hirdetésével vádoltatik; azért — nem ugyan az ő védelmére (melyhez magamat illetékesnek nem tartom) hanem az igazság földerítéséül Kantnak elveivel ama vádakat szembe állítani, valamint az ő nevelési elveit a ma élő nemzetek nevelési rendszereivel egyeztethetöknek — egy Függeléknek hozzá toldásában fölvilágositani jónak Ítéltem. Kelt Szathmárt sept. 29-én 1866. A fordító. | Egy régibb rendelésnek értelmében a Königsbergi Universitásban a nevelés tudományát a Pbilosophia egyik tanitója a tanulóknak, mégpedig mindenkor felváltva, előadni köteles lévén: annálfogva gyakran érte ezen tanitásbeli sor Kant professor urat is, a ki ebben a maga néhai tiszttársa Consistorialis tanácsos D. Bock által kiadott Nevelés mesterségiröl irott könyvet vette ugyan fel útmutatóul, de mindazáltal sem a vizsgálódások rendiben, sem pedig az elvekben szorosan ahoz magát nem csatolta. Ezen környülállásnak köszönhetik …
Tovább a műhöz
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz