Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz
Egy olyan szaklapot szeretnénk megjelentetni, amely - reményeink szerint - betölti a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kara és a hatókörébe tartozó intézmények és szakemberek közötti intenzív kapcsolatot. A lap fokozatosan olyan fórummá válhat, amelyben mind a főiskolai kar oktatói (esetenként más főiskolák oktatói) lehetőséget kapnak tudományos kutatásaik, elméleti feltevéseik, tanácsaik publikálására. Ugyanakkor a gyakorlati pedagógiai szakembereknek is mód nyílik tapasztalataik, próbálkozásaik, újszerű pedagógiai, módszertani kísérleteik közlésére. A lap által lenne megvalósítható az elméleti képzésben és a pedagógiai gyakorlatban dolgozó szakemberek párbeszéde, netán vitafórum fontos eszközévé is válhat. A folyóirat természetesen kitüntetett szerepet kap a hallgatók (a jövendő pedagógusok) gyakorlati képzésével összefüggő szakmai, módszertani, szervezési kérdések, problémák, elméleti feltevések, kutatási eredmények közlésében. Ily módon fórumává válhat a gyakorló-és olyan iskolák mentorainak, akik jelentős szerepet vállalnak a hallgatók felkészítésében és pályaszocializációs feladatok megoldásában. A pedagógusképzéssel kapcsolatos szakirodalomban bőven olvashatunk az ún. „gyakorlatra orientált” képzésről. Tervezett kiadványunk fontos eszköze lehet azon eszmék gyakorlati megvalósítására irányuló törekvések bemutatásának, …
Tovább a műhöz
Ősidők óta köztudomású dolog, hogy csak egészséges testben lakhatik ép lélek. De azért még ma sem teszünk eleget ezen kétségbe vonhatatlan igazság követelményeinek; sőt ellenkezőleg, minden lépten-nyomon az ellenkezőjét teszszük annak, a mit tőlünk, nevelőktől a növendekek egészségügye megkövetelne. A mai iskolai élet, a midőn a szellemet nevelné, megrontójává lesz a testi épségnek. Nézzük csak meg minő épek, minő egészségesek rendszerint a gyermekek, mielőtt az iskolába küldenék őket és kisérjük figyelemmel, minő változásokon mennek keresztül az egészségtől duzza-dozó, üde színű gyermekek az iskolai élet hatása folytán! Egytől -egyig fölveszik csakhamar az úgynevezett iskolai szint, a mely épen nem az egészségnek a jele. Milyen színben vannak a gyermekek rendszerint a tanév elején és milyenek annak leteltével! Mi okozza ezen aggasztó változást? Az iskolai élet. E tényt kétségbe vonnunk nem lehet s megdöbbentőleg komoly következményeivel számolnunk kell. — Mi történik, ha a mindinkább elterjedő rendes iskoláztatás folytán a nemzet ifjúságának egészségi állapota meggyengül; mi lesz nemzetünkből, ha leányiskoláink, míg a szellemet fejlesztenék, megrabolják a leendő anyákat épségüktől, az államot legdrágább vagyonától, a nép egészségétől ? — Fölér-e azon haszon, melyet az általános iskolázás a nemzetnek nyújt, ama veszedelemmel, mely …
Tovább a műhöz
Ha iskoláink bútorzatát összehasonlítjuk a kávéházak, színházak avagy csak a családok lakószobáinak felszerelésével, lehetetlen, hogy azonnal föl ne tűnjék előttünk iskoláink szegényes, ízléstelen volta. Mily sajátságos! A régi, müveit népek a legszebb helyeket szemelték ki az ifjúság szellemi fejlesztésének színhelyeiül, — a mai művelt világ a legszegényesebben rendezi be a szellem templomait. — Mit hozhatunk fel e fonák helyzet mentése czéljából ? Talán az iskolák egyszerű felszerelése által egyszerűséghez akarjuk szoktatni a növendékeket, avagy tán a szigorú figyelem elősegítése lebeg szemeink előtt? Bizony sem az egyik, sem a másik mentség nem állja ki a próbát. Voltaképen úgy áll a dolog, hogy nem akarunk az iskolákra sokat költeni. Hiszen így is borzasztó sokba kerül az iskolaügy; majdnem annyit költenek a városi hatóságok az iskolákra, mint a kövezetre avagy a világításra s az államnak is majdnem annyijába kerül a népnevelés, mint a csákók a hadseregben. — Hogyan is kívánható az, hogy többet költsünk a szellemi felvilágosodásra, mint az utczák kivilágosítására s többet szánjunk a műveltségben való előmenetelre, mint a könnyű és kényelmes közlekedésre s ki látta azt, hogy az állam nagyobb gondot fordítson arra, a mi a fejben úgy is megvan, mint arra, a mit a fejre kell illeszteni ? — Ne folytassuk — messze találnánk jutni, hanem mondjuk ki …
Tovább a műhöz
Midőn folyóiratunk első évi pályafutására visszatekintünk, nem meríthetünk belőle osztatlan örömet. Oda tűztük a „Nemzeti Nőnevelés" homlokára a sokat jelentő igét: Leányiskoláinknak a nemzeti művelődés nagy jelentőségű tényezőivé kell lenniök» — s azon hitben indítottuk útnak az első füzetet, hogy mindazok, a kik a nőnevelés ügyével foglalkoznak s azt nemzeti szellemben óhajtják fejleszteni, hathatós támogatásban részesítenek bennünket. Bízvást számítottunk rá, hogy leányiskoláink, nönevelő intézeteink tanítói, tanítónői, a műveltebb s módosabb családanyákkal egyetemben oly tömegesen fognak zászlónk alá seregleni, hogy részvétük által jelszavunk megszűnik pusztán szó lenni s rövid időn az életbe oltott valósággá válhatik. Nem mondjuk, hogy teljesen csalódtunk; mert hiszen előfizetőink között épen a legkiválóbb elemeit találjuk meg ama közönségnek, a melyre számítottunk. De leverőleg hatott ránk az a tapasztalatunk, hogy a jobbak eme buzgó köre még mindig oly szűk s hogy e kör serkentő hatása az egy czél felé törekvőkre csekélyebb, mint a minőnek lennie kellene. Távol van tőlünk a panasz, még távolabb a szemrehányás, vagy vádaskodás; de tény az, hogy az első év lefolyása alatt nem gyűlt össze annyi előfizetőnk, a mennyi folyóiratunk fentartását anyagi áldozatok hozása nélkül lehetővé tenné. Meghoztuk az áldozatot zúgolódás …
Tovább a műhöz
A dualizmus időszakának elejétől – hasonlóan Európa más országaihoz – gomba módra szaporodtak Magyarországon is a napi-, heti- és havilapok, melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn át megjelenő sajtótermékek is. A kiadványok között ebben az időszakban jelentős csoportot foglaltak el a pedagógiai és a női lapok. Ennek hátterében ott állt a kötelező népoktatás törvényi bevezetése (1868), az iskolarendszer valamennyi szintjének fejlődése, kiépülése, a pedagógus szakma professzionalizációja, a nőemancipáció, ezen belül a lánynevelés korábban sosem látott kibontakozása, valamint a női olvasók nagyszámú megjelenése és a női írók színre lépése. A magyarországi sajtótermékek között a 19. század utolsó évtizedeiben olyan lapokat is találhatunk, amelyek a pedagógiai és a női lapok csoportjába is sorolhatók. Különösen kiemelhető ezek közül az 1880-tól indult, 1919-ig átlagosan évi tíz lapszámmal jelentkező Nemzeti Nőnevelés című, nívós folyóirat működése, amely a dualizmus korában a legszínvonalasabb nőkről és nőknek szóló lap volt, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet (1898-tól Erzsébet Nőiskola) tanárai szerkesztették. A folyóiratban publikáló szerzők gyakran a hazai nevelésügy, nőnevelés meghatározó személyiségei voltak, mint például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, …
Tovább a műhöz
Minden nevelésnek a mint legelső, úgy legtermékenyebb alapja — a házi nevelés; ennek egyedül biztos tényezői pedig — magok a szülök. Súlyos, áldozatos, de másra nem hárítható kötelem ez, maga, a természet által fűzve az anya s az atya nevéhöz. Egyik legszentebb hivatásuk azért, hogy magzatjuk első nevelését közvetlenül vigyék, vagy legalább vezessék. Főfő családi, hazafiúi s emberi érdekök kivánja azt tőlük, kik gyermekökben adnak önmagoknak örököst, a később nemzedéknek embert, a hazának polgárt. A családban tehát az atya lészen az gyermekére nézve, mi az ég a földre nézve, — a világító és fentartó; mit kiváltkép abban valósít meg, ha az anyai szeretet gyöngédségeit tanácsaival szabályozza, gyöngeségeit szigorával mérsékli, gondjait s fáradalmait pedig részvéttel megosztja. Az atya bölcsesége és segédkezése az egyik házi nemtő, ki a gyermek-élet gyönge növényzetét megóvja a romlás mérges fuvalmaitól.
Mivel mégis az anya, gyermeke oldalán, ennek első védangyala, pár levéllel többől fog állani az ő nevelői vezérkönyve, — de koszorúja is. Az ő hivatása éjjeli-nappali gondjainak közvetlenségével, anyai szivének egész szerelmével vinni gyermeke első nevelését, — de bölcs anyai szerelmével, mely fölött higgadt értelme viraszszon. Az anyai szeretet természetes, mint a nap melege; de hogy jótékony is legyen, nem szabad égetnie ... S az …
Tovább a műhöz
A folyó iskolai év elején megnyitották a budapesti II. kerületi tanítónőképzőben a külön nevelőnőképző tanfolyamot és e kérdést igy az elméleti vitatás hánykódó hullámairól a valósulás biztos révébe vitték. De a nevelőnőképzés ügyének megbeszélését azért mégsem tartom fölöslegesnek, annyival is kevésbbé, mert még magát ez intézet létjogát is védelmezni kell a nem épen üres tagadás ellenében. Sőt mi több, merev tárgylagossággal, a nevelési tudomány szempontjából tekintve a dolgot, alig akad ember, a ki kénytelen ne volna elismerni, hogy a tanitónőképzök mellett nincs helye a külön nevelőnőképzőknek, mert a ki beválik tanítónőnek, az beválik nevelőnőnek is, a kit a tanítónőképző arravalónak és képesnek itél a tanítóságra, azt képesnek itéli a nevelőségre is. Ámde a nagy közönség máskép vélekedik, mert más fogalma van a nevelésről. Szerinte a jó nevelés nem egyéb, mint az a viselkedési mód, a melyben az igazán mívelt lélek külsőleg nyilatkozik. A nagy közönség, mint sok egyébben, felcseréli a lényeget a jelenséggel, az okot az okozattal. Publicus úrnak, de különösen Publi-cusné asszony ő nagyságának, persze fogalma sincs arról, hogy, a mi neki oly annyira imponált, az igazán mívelt ember viselkedési módja, csak külső jelensége, kisugárzása az öszhangzatosan kimí-velt léleknek. Maga szellem nélkül szűkölködvén, nem sejdíti e …
Tovább a műhöz
Ha az államférfi egy és más tekintetben sajnálattal tekint is vissza a mult (1872—75) országgyűlés mulasztásaira : a kor művelődésének történetirója a tanügy terén is mutathat föl előhaladást. Megemlíti bizonyára a Ludovica Akadémiát, a mely feladatául tűzte, alkalmas tiszteket képezni a honvédségnek. Megemlíti, hogy a szegény vakok intézetét ez időben vette az ország gondjai alá. Rámutat a díszes könyvtári épületre, az egyetemi ifjúság és tanári kar önművelésének e kényelmes csarnokára. Mig a fővárosban az egyetemi építkezésekkel a fensőbb elméleti és gyakorlati oktatás alkalmasabb helyiségeket nyert: tul a Királyhágón a tudományoknak egy uj magyar egyeteme kezdette meg üdvös működését, versenytársa egykor, hasonló viszonyok közé állítva a fővárosi magyar királyi egyetemnek. És ha nem létesült a középoktatás teljes szervezése, az a határozat, mely megengedte, hogy az eddig hatosztályu reáliskola két uj osztálylyal toldassék meg, nagy reformot jelöl e középiskolánk tantervében. Lehetővé lön azzal téve mind a tudományoknak, az ifjak túlterhelése nélkül, alaposabb tanitása, mind az irodalmi képezés fejlesztése. Elmondja továbbá a történetíró, hogy bármily súlyosak voltak a pénzügyi viszonyok, a népoktatásra megajánlott összegek számos uj iskola keletkezését és fölszerelését tették lehetségessé; s hogy a midőn a létezőnek föntar-tása is …
Tovább a műhöz
Ezen év egyik nagyunk, a halhatatlan Széchenyi iránti kegyeletünk éve. Csoportosulni fogunk érczszobra körűl; illő, hogy szavait is a szokottnál nagyobb nyomatékkal újítsuk fel emlékezetünkben. Önöket első sorban az fogja érdekelni, vajon a nagy államférfi gondolkodott-e a nemzeti köznevelés ügyéről is? s minők voltak e tekintetben nézetei ? Előre is föltehetjük, hogy igenis gondolkodott; s hogy nézetei itt is emelkedettek és eredetiek lehettek. Nem is volt soha törvényhozó, nem igazi államférfi, kinek gondoskodását az, a mi minden jóllétnek, minden tökéletesbülésnek első alapja, kikerülhette volna. Hát még, a ki, mint Széchenyi, oly mélyen érezte nemzete sülyedését, s nemcsak, mint mások, egy két reformkérdést vetett fel, melynek szerencsés megoldásához kösse nevének minden dicsőségét; hanem, a ki népe megváltója, űjjá-teremtője akart lenni, s ki merte mondani a nagy szót: Magyarország nem volt, Magyarország még lesz!... A dicső elhunytnak naplói, mik nemzeti közkincscsé váltak, •egynél több lapot tartalmaznak, mely a köznevelés, különösen magyar népünk akkori neveltetésének hiányai s óhajtandó átalakítása feletti elmélkedésekkel van teli írva. Lássunk belőlök csak egynehányat. 1819-ben, Messinában, ezeket irja. «Ha egy nemzetet önvédelemre képessé, becsvágyóvá, dicsövé akarunk tenni, első, hogy legalább nagyobb részének kellő neveltetéséről …
Tovább a műhöz