Keresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A globalizált, felgyorsult világban a kockázatok megfelelő vállalása, vagy általában a kockázatok megfelelő menedzselése kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Azt nehéz lenne megítélni, mikor szembesültek a gazdasági szereplők nagyobb kockázatokkal, akkor, amikor alig haladta meg a várható életkor a negyvenévet, uralkodók haltak bele egy rosszul kezelt fogfájásba, és ha a termés nem volt megfelelő, akkor a következő aratásig éheztek, vagy ma. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy a II. világháborút követően a hosszú évtizedekig tartó – időlegesen csak az 1970-es évekbeli olajválsággal megtört – fellendülés és népességbővülés közepette nem volt ekkora jelentősége a kockázatvállalási kérdéseknek, illetve a kockázatok menedzselésének. Ezek, az 1980-as években lezárult „boldog, békeévek” még részei a kollektív emlékezetnek, így lényegében ehhez mérten tűnnek a későbbi, illetve jelenlegi idők kockázatok szempontjából nagyobb kihívásokkal telinek. A globalizáció, illetve a növekedés és fenntarthatóság alapjainak megrendülése, erősítette az egymástól való függést, miközben az együttműködési hajlandóságok nem növekedtek. Mindez egy változékonyabb, kiszámíthatatlanabb világot eredményezett. A változékonyság megnehezíti az alkalmazkodást a követelményekhez, ami megnöveli a sikeres gazdálkodáshoz szükséges képességek, illetve azon képességek …
Tovább a műhöz
„A jogászok általában szakmaidegennek tekintik a technikát, a mérnökök pedig a jogot. A jog és a technika azonban csak látszólag idegen fogalmak, rokonságot teremt közöttük az, hogy mindkét képződmény forrása az emberi szellem, egyik sem csak a létező helyzet leíró visszatükrözése, hanem mindkettőnek közvetlenül a gyakorlatra ható, jövőalakító, előíró jellege van, lehetőségeket kifejező cselekvési minták, regulativ jelenségek”. Az iparjogvédelem nemzetközi hírű szakembere, Bobrovszky Jenő kicsit több mint tíz évvel ezelőtt leírt szavait találtuk a legalkalmasabbnak arra, hogy a lehető legtömörebben meghatározzuk azt a szakterületet, amivel tankönyvünk foglalkozik. A szellemi tulajdon menedzsment és a technológia-transzfer célja a gazdasági értékkel bíró, új szellemi alkotások, kutatási eredmények ipari-kereskedelmi hasznosításának, értékesítésének az elősegítése. A gazdasági folyamat innováció-elméleti alapjaival itt nem foglalkozunk részletesen, csak megemlítjük, hogy mintegy száz évvel ezelőtt lineáris, később visszacsatolásokkal tarkított innovációs folyamat „lelkét”, központi tényezőjét képezi a szellemi tulajdon menedzselésén keresztül megvalósuló technológia-transzfer. A gazdasági növekedés Solow-féle modellje értelmében három tényező: a megtakarítási ráta, a népességnövekedés és a technikai haladás hat a kibocsátás …
Tovább a műhöz