Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Alkotmánytani alapok
- 2015
A jogi felsőoktatási szakképzés és az igazságügyi igazgatási képzés hallgatói számára 2014-ben megjelent a „Magyarország alkotmányjogának alapjai” c. munka. A korábbi verziók hatályosítása alapján az a mű inkább a tételes alkotmányjogi ismeretek feldolgozására helyezte a hangsúlyt, míg az alkotmánytani fejezetek szűkre szabottan, feszesen, kisebb terjedelemben váltak az anyag részévé. Az oktatási tapasztalatokból láthatóvá vált, hogy mind a jogi felsőoktatási szakképzés, mind az igazságügyi igazgatási képzés, mind egyes szakjogász képzések tananyagának alkotmányjogi megalapozása érdekében szükség mutatkozik az elméleti jellegű, alkotmánytani ismeretek rendszerbe foglalására is. Mindez arra figyelemmel is elengedhetetlen volt, hogy az igazságügyi képzésből (valamint a jogi felsőoktatási szakképzésből) gyakori az alapképzésre való átjelentkezés, így a két képzés tananyaga közötti „távolságot” indokolt volt szűkíteni (a tananyag-átfedési mértékre vonatkozó előírásokra tekintettel is). Erre tesz kísérletet ez a munka. Célja, hogy e jelzett képzéscsoportok hallgatóinak rendszerezett ismereteket biztosítson a tételes alkotmányjog fogalmi rendszerének megértéséhez, és jó ugródeszkát kínáljon az alapképzésbe átlépőknek az ottani, bővebb és összetettebb tananyag elsajátításához. Hallgatóinktól a kiadvánnyal kapcsolatos valamennyi ötletet, …
Tovább a műhöz
Az eddigiek során megpróbáltam rámutatni, hogy n politikai szabadság intézményrendszere - bár létezése elengedhetetlen - nem működik magától Értéke egy adott társadalomban attól függ, hogy m emberek mekkora elszántsággal próbálják működésbe haozni. Nyugalmat egyedül az jelent számunkra, hogy bizonyosak lehetünk benne a Szabadság ellen intézett kihívások mindig ellenállásba fognak ütközni a védelmére elszánt emberek részéről Elismerem, mindez tót jelenti, hogy tó anarchia réme szüntelenül körülöttünk Ólálkodik; véleményem szerint azonban ez igenis kívánatos, mivel a szabadság titka az ellenállás bátorságában rejlik. Ennek a légkörnek kétségkívül legfontosabb aspektusa a szellem szabadsága. Az állampolgár arra törekszik, hogy boldoguljon a világban, és számára az állam egyszerűen azért van, hogy ezt lehetővé tegye. Mint kifejtettem, az emberek annak alapján ítélik meg az államot, hogy mennyire segíti elő szükségleteik kielégítését - szükségleteik viszont egyéni élettapasztalataikból fakadnak. Az egyén tapasztalatai, mint hangsúlyoztam, csakis az ő tapasztalatai. Legfontosabb vonásuk az egyediségük Raja kívül nem.léteznek. Ha ezeket a tapasztalatokat erőszakkal kicseréljük valaki máséra, legyem ez a másik bármilyen bölcs vagy széles látókörű, ezzel vétünk a szabadság ellen. Az állampolgár, teljes joggal, azt várja az államtól, hogy politikája …
Tovább a műhöz
Jelen monográfia azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy milyen kapcsolat áll fenn egyrészről a jogállamiság és annak tartalmi elemei, nevezetesen az emberi jogok, a hatalommegosztás és az ezek felett (is) őrködő alkotmánybíráskodás, másrészt a népszuverenitás elve és a demokrácia eszméje és gyakorlata között. A könyv a jogelméleti és államelméleti aspektusokon túl alapvetően politikai filozófiai szempontból közelíti meg ezt a kérdést, és csak érintőlegesen (ott, ahol az feltétlenül szükséges) tér ki alkotmánytani vagy (még ritkábban) tételes alkotmányjogi szempontokra. A könyv célja annak a hipotézisnek az igazolása, hogy a jogállamiság és a demokrácia — bár az utóbbi évtizedekben népszerű elgondolássá vált azok merev elválasztásának feltételezése és egymást kizáró mivoltuk igazolásának megkísérlése - valójában (lényegi tartalmukat tekintve) nemhogy nem zárják ki, hanem kölcsönösen feltételezik egymást. Ez különösen a demokrácia jogállami alapjaira igaz: bár jogállam sem lehetséges a demokratikus politikai akaratképzést lehetővé tevő intézmény-rendszer nélkül (hosszú távon legalábbis akkor marad meg a jogállam, ha vannak demokratikus alapjai), de meg inkább: a jogállami kritériumok érvényesülése és (végső soron az alkotmánybíráskodást végző szerv/ek/ általi) érvényesítése nélkül demokrácia nem lehetséges. A könyv első fejezete …
Tovább a műhöz
E rövidke kötet élete a BBC 1999. évi Reith-előadásaiként indult, amelyeket a BBC Rádió 4 rádióadó és a World Service televíziócsatorna sugárzott. Bizonyos rangot jelent a huszadik század utolsó Reith-előadójának lenni. Figyelembe véve az időzítést, ez megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogy a századvég világához kapcsolódó néhány kiemelt témacsoporttal foglalkozzam. Reméltem, hogy az előadások vitát gerjesztenek, és ez be is következett. Legnagyobb örömömre újságok és folyóiratok világszerte támadták, szerencsére jelentős számban keltek a védelmére is. Az előadásoknak és ennek a könyvnek is az Elszabadult világ címet adtam, mivel ez a kifejezés sokunk élményét tükrözi, akik a viharos változások korában élünk. De nem én vagyok az első, aki az „elszabadult világ” kifejezést használja. Sőt, nem is én vagyok az első Reith-előadó, aki használja. Az ünnepelt antropológus, Edmund Leach használta ezt Reith-előadásai címének, mintegy negyed századdal ezelőtt. Ő azonban egy kérdőjelet illesztett a cím végére. Úgy gondolom ma már ez nem indokolt. Leach előadásait egy stúdióban vették fel, valahol az angol rádió központi épületében Londonban, hasonlóan a többi előadóhoz, egészen a közelmúltig. John Keegan hadtörténész, az 1998-as előadó eltért a konvencióktól, és meghívott közönség előtt beszélt, majd az előadások után kérdések és válaszok …
Tovább a műhöz
A demokrácia a legeszményibb s egyben a legnehezebb kormányforma. Nem csodálni való, hogy megvalósításának kezdeti állapotában inkább a sokaság formátlan vágya, mint világosan megpillantott eszménykép, a nemzet életének céltudatos munkával megvalósuló mintája. Tiszta értelem és magas erkölcs híján nincs valódi demokrácia. Ezért felvilágosítás és nevelés a legnyomósabb demokratikus feladatok. Különösen egy olyan társadalomban, mely huzamos időn át nagy adagokban kapta az antidemokratikus oltásokat, s amelyben épp ezért hemzseg a demokrácia értelme körül az ellenmondások és a félreértések tömege. Az eszményi demokrácia lényegének tisztázása és a sokaság megfelelő nevelése az a feladat, melynek szolgálatában jár a demokrácia könyvtára is. első száma a nagy szociális és demokratikus pápának, XII. Piusnak a demokráciáról szóló beszédét adja az olvasó kezébe. XII. Pius épp a vér é$ vas esztendőiben nemcsak hivatala, hanem rendkívüli, páratlan egyénisége okán is világtekintély lett, mert amikor a gyűlölet és a bosszú indulatai a politika és a háború eszközeivé váltak, XII. Pius az igazságnak minden politikai érdektől és esetlegességtől független és bátor képviselője, a szeretet, az egyetemes közérdek és az igazságosság részrehajtatlan szószólója volt. Méltó, hogy sorozatunkat ez a beszéd vezesse be, melyben a katolikus Világ egyház feje …
Tovább a műhöz