Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 7

Találatok


Ez a könyv arról szól, hogy a magyar öngyilkossági helyzet laikus átéléséből és megítéléséből miként jött létre e helyzetre vonatkozó új teória. Orvosi diplomám megszerzése után a mindennapok gyakorlata kényszerített először arra, hogy másképpen közelítsek ehhez a problémához, minthogy az egyetemi évek alatt csak annyi tudás birtokába jutottam, ami az öngyilkosságot megkíséreltek testi gyógyításához lehetett elégséges. Nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, ami az öngyilkosokkal való beszéddel volt kapcsolatos. Hamar beláttam, hogy a szakmai környezetből származó beszédellenesség az elkövetőkkel szemben nem csak általános etikai szempontok alapján tarthatatlan, hanem azért is, mivel az élet önkezű kioltására vonatkozó viselkedések olyan titkok megnyilvánulásai lettek számomra, amely már mint intellektuális kihívás sem hagyott nyugton. Tetézte ezt az egyre növekvő belső feszültségemet egy olyan epizód, amelyre úgy gondolok vissza mint döntő mozzanatra, későbbi kutatásaim megalapozó élményére. A Dunántúli Napló akkori főmunkatársa, Thiery Árpád, anyagot gyűjtött egy öngyilkossággal kapcsolatos írásához, s munkahelyi vezetőm engem jelölt ki arra a szerepre, hogy szakmai tájékoztatót adjak. (Kollégáim körében akkor már ismertté váltak kísérleteim, amelyek a „beszéd” megteremtésére vonatkoztak.) Thiery jobbára nem olyanokat kérdezett, …
Tovább a műhöz
Az egészségpszichológia a pszichológia tudományának viszonylagosan új, a 70-es évek második felétől, a 80-as évek elejétől bontakozó hajtásai közé tartozik. A hazai pszichológia tradicionálisan nyitott volt a pszichoszomatika jelenségére, és a biopszichoszociális szemléletet tulajdonképp már annak hivatalos megjelenése előtt is felfedezte és bevezette a hazai oktatásba és kutatásba. E munkában mások mellett kiemelkedő szerep jutott Kulcsár Zsuzsanna professzorasszonynak és a körülötte szerveződő csapatnak az ELTE Pszichológiai Intézet Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszékén, majd később az általa 1996-ban létrehívott Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszéken. Ez a tanszék az ország első, az egészségpszichológiát már elnevezésében is magában hordozó tanszékeként az elmúlt két évtizedben is intenzíven ápolta ezt a hagyományt, s fontos műhely a hazai egészségpszichológiai műhelyek sorában. Jelen kötet szerzője, Urbán Róbert e szakmai, oktatói-kutatói közösség vezetője, aki két évtizede oktat és kutat ezen a területen. A kötet az ez idő alatt szerzett hatalmas tudásanyag jelentős részét összegzi, rendezi, s adja át kitűnően szerkesztett, jól követhető, s izgalmas szemléletet nyújtó módon, áttekintést nyújtva az egészségpszichológia egészéről. Abban bízhatunk, hogy a kötet az elkövetkező években sokaknak szolgál majd tankönyvül, a …
Tovább a műhöz
Egyszerű a választás: a most és az elkerülhetetlen vég között, az élet és a halál között választhatunk. A biológiai folyamat önműködő, feltéve, hogy törődünk testünk igényeivel. A költő által használt értelemben azonban az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól. Ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. Biológiailag programozott ösztöneink arra késztetnek, hogy az általunk hordozott genetikai adottságokat továbbvigyük; kultúránk szintén a saját értékeit és szokásait igyekszik általunk átörökíteni, és a többi ember is minél inkább a saját terveihez próbálja felhasználni az energiáinkat - mit sem törődve azzal, hogy ez minket hogyan érint. Senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk. Magunknak kell megtalálnunk a módját, hogyan alakítsuk saját életünket. Mit jelent tehát ebben az értelemben „élni"? Nyilvánvalóan nem csupán a biológiai fennmaradást. Maradéktalanul megélni az életet, időt és lehetőségeket nem fecsérelve, a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban kiteljesíteni az ember egyediségét. Könyvem azt vizsgálja, hogyan lehet ilyen módon élni, miközben tőlem telhetően igyekszem felhasználni a modern pszichológia eredményeit, saját kutatásaimat és az elmúlt idők különböző formákban fennmaradt …
Tovább a műhöz
Ember, ha eljutsz Delfibe, fölnézel a Parnasszosz szikláira, lenézel a ciprusokkal teli sejtelmes völgybe, megpillantod a ködös távolban a Korinthoszi-öböl vizét és hallgatod az olajfákon megállíthatatlanul ciripelő kabócákat - akkor talán megérzel valamit az ókori görögök üzenetéből, a hely hangulatából, a több ezer éves kövek tanúságából. Ezek az érzéseid megkönnyíthetik egy furcsa jelenség megértését, egy ellentmondás föloldását. Ugyanis tudod, hogy Delfi (Delphoi) az ókorban Hellász egyik s leghíresebb jóshelye volt, ahol a földből feltörő gázok között Zeusz lánya, Püthia osztogatta kétértelmű tanácsait. Oda jártak a görög szigetek és városállamok polgárai, de figyeltek rá a mitológiai hősök, hadvezérek, filozófusok és uralkodók, mint Héraklész és Oidipusz, Szolón és Nagy Sándor, Themisztoklész és Szókratész. Érdekelte őket a jósda véleménye, mert tudni akarták, hogy mit hoz a jövő, mi lesz a személyes sorsuk. És azt is tudod, hogy a „jövőre orientált” jóshely felirata ez volt: „Gnóthi szeauton”, vagyis „Ismerd meg önmagadat”. Az ellentmondás csak egy módon oldható fel. Úgy, ha képesek vagyunk tudomásul venni, hogy életünket, jövőnket akkor tudjuk megismerni és irányítani, ha nem külső jóslatokra várunk, hanem megpróbáljuk minél jobban és mélyebben megismerni önmagunkat. Erre tanítanak minket elődeink két és fél évezred …
Tovább a műhöz
Az egészségpszichológia - a nemzetközi hírű magyar Franz Alexander, Selye János, Bálint Mihály által fémjelzett gazdag hagyományokra épülő hazai gyakorlatnak megfelelően - a primer, szekunder, tercier prevenció, az egészség- és betegségmagatartás, a krónikus betegséggel való megküzdés, az altruizmus, a kiégés és a gyógyító közösségek szerepével foglalkozik (Ozsváth, 1977; Kulcsár, 1998; Kopp, 2001; Csabai és Molnár, 1994). Az egészségpszichológia gyakorlati területeken megmutatkozó szerepét, attitűdjét és ismeretrendszerét átfogó elméleti modellek tárgyalják; részletes bemutatásuk helyett a rendelkezésre álló magyar forrásokra utalunk (Kulcsár, 1998; Kopp, 2001). A hetvenes évek végén, elsősorban az Egyesült Államokból induló és napjainkra Európában is gyökeret vert egészségpszichológiai, szomato-pszichés betegségfolyamatokról beszél. Éber tudatú, valamint részben narkózisban lévő beteg esetében is minden testi megnyilvánulás, tünet, anatómiai vagy funkcionális változás pszichológiai mechanizmusok közegében történik (vélemények, érzések, várakozás, fantáziák, a betegségről szerzett tudás, élet-tapasztalat). A lélektani hatások súlyát a beteg állapota, betegségének természete, a beteg személyisége befolyásolja. Az egészségpszichológia ugyan hangsúlyozza a huszadik század elején egyes szomatikus betegségekre kialakított pszichogenetikus …
Tovább a műhöz
Amikor olyan kifejezésekbe botlunk, mint amilyen az énhatárok is, azt hihetjük, hogy az valami analitikus hobbiszó, amiről elsősorban azoknak érdemes tudni, akik életvitelszerűen foltozzák az ilyesmit. Akik amolyan lélektani kerítés-karbantartók meg pszicho-suszterek. Valójában a határaink gondja átszövi a mindennapi életünket, a nap legelső mozzanatától a legutolsóig. Nem beszélve az álmainkról, vagy arról az esetről, amikor sokadjára bejön a gyerek meg a macska a hálószobánkba, és a mozgalmasság nem kívánt szelét importálva keresztülhevernek békére vágyó korpuszunkon. Hogy megvilágítsam, mivel jár a határaink gondozatlansága, hadd forduljak először a klasszikusokhoz. Richard Curtis 2003-ban készült, elkerülhetetlen karácsonyi-romantikus filmjében, az Igazából szerelemben Sarah évek óta szerelmes kollégájába, Kariba, Harry grafikai design stúdiójának kreatív igazgatójába, és Kari is vonzódik Sarah-hoz. Sarah azonban képtelen megfelelő, a saját élete szükségleteit is szem előtt tartó határokat kialakítani a mentálisan beteg testvérével, Michaellal való kapcsolatában. Amikor Michael telefonál, legyen az a legképtelenebb időpont, helyzet vagy ok, Sarah megpróbál mindig teljes, szeretettek jelenléttel reagálni. Mindegy, hogyan érinti, nem tud nemet mondani neki, és így történhet meg, hogy a boldogságot ígérő légyottja is bánatos kudarcba fullad. Van, amikor szinte …
Tovább a műhöz
A nevelés jelentőségét az emberiség a civilizáció kezdeteitől felismerte. A nevelés először - és majd hosszú ideig - a családi és a közösségi nevelést jelentette. A családi nevelés tudatosodott leginkább, a szülők felelőssége a gyermek viselkedéséért a közösség felé. A közösség hatásaira nem irányult olyan nagy figyelem, ez magától értetődő volt, de valamennyire felismerték, amikor különböző kultúrák viselkedésmódjait, szokásait hasonlították össze, és tudatosodott, amikor a középkor végén a néprajz kezdetei, később pedig a kulturális antropológia megjelent. Már a görög kultúrában fény derült az intézményes nevelésre, de ez csak leginkább uralkodók vagy harcosok vonatkozásában volt számottevő, az iskola a római korban és a középkor során alakult ki nevelési intézményként. Xenophón Küru paideia (Kürosz neveltetése) című könyve tárgyalja először a nevelés intézményes hátterét, az itt megfogalmazódó gondolatok máig is érdekesek, részben érvényesnek mondhatók. Az utóbbi évszázadokban az iskolai nevelés minden polgár életének része a nyugati, ill. az európai civilizációban, és azóta a nevelés egyik fő színtere. Xenophón szövegében már nemcsak az ember, a polgár „újrateremtésének” értelmében mutatkozik fontosnak a nevelés, hanem a lelki egészség és egyensúly vonatkozásában is. Az iskola általánossá válása és időbeli …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 7