Keresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Az emberi öltözet, mez, ruházat történetében oly látpontokat találunk, melyek fölötte érdekesek a vizsgáló és összehasonlító észlelő számára. A divatnak — ismert könnyelmüsége, hiúsága, frivolitása, eszelőssége és nevetséges furcsaságai daczára — nagyon is komoly oldalai vannak; s bár — a bölcsészet szempontjából tekintve— hitvány semmiségnek látszik, azon jelentősége tagadhatlan, miszerint arra szolgál, hogy nemcsak az egyes egyéniség gondolkozás- és cselekvésmódját megismerteti, de egy egész korszaknak szellemi és erkölcsi törekvéseit is jellemzi. S midőn a következő fejezetekben a divat szélsőségeit és bolondságait szigorú szemle alá vetjük, tisztelt olvasónőinknek nem csak mindenféle eszelős; a szépészet és illem törvényeivel merő ellentétet képező öltözetek, ruházatok leírását akarjuk adni, hanem az emberiség erkölcs-történetének egy tarka lapja az, melyet szemeik elé festünk. Nem írunk sem szabók, sem divat-árusnők, hanem írunk mindazon olvasók és olvasónők számára, kik hivatásbeli foglalkozásaik mellett a családi körben egy-egy szabad órát találnak az olvasásra, s úgy hiszszük, minden embert, legyen az nő vagy férfi, ki gondolkodni képes, érdekelni fogja, ha öltözékeit és divatait egyszer a mívelődési történet szempontjából megtekintheti. Minden korszaknak, minden századnak szelleme és jelleme híven visszatükröződik mezének, …
Tovább a műhöz
1867-ben a nemzet látványosan kibékült uralkodójával. Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula gróf a Mátyás templomban I. Ferenc József fejére helyezte a szent koronát. Az az Andrássy, akit a párizsi előkelő szalonokban a „szép akasztottnak” - le beau pendu - hívtak, mivel távollétében az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték. A jelenlevők közül nem Andrássy volt az egyedüli, aki megmenekült a bitótól vagy a fogságtól. A koronázási menetben - akárcsak a 19 évvel korábbi harcokban - az arisztokrácia és a nemesség színe-java részt vett. Hazaszeretetüket most káprázatosabbnál káprázatosabb magyar díszruháikkal fejezték ki. „A kiegyezés után a férfiak díszruhája magyar maradt. Nem az ünneplő, hanem a nagy gála, amikor Nyugat-Európában frakkot vesznek az urak. Főispán beiktatásán,
képviselőház megnyitásán, szoborleleplezésen, nagy fogadásokon csodálhatják meg a külföldi vendégek a díszmagyart, a régi magyar viselet színpompáját, szépségét” - írta Benedek Rózsi a Muskátliban, 1941-ben. A XVI-XVII. század folyamán keleti hatásra kialakult történelmi magyar férfiviselet a XVIII. század udvari díszruhájává vált. Ekkor, elvesztve kaftánra emlékeztető szabását, a francia divatformákat követte, csupán díszítésben őrizte meg a magyaros jelleget. A XIX. század historizáló ízlésének megfelelően ismét felelevenítettek …
Tovább a műhöz