Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
A XVIII. században a leány születését a család nem fogadja örömmel, ünnepi dísszel. A szülők szivét nem tölti el diadalmi mámor. A leánygyermek „áldás”, melyet szinte csalódásnak vesznek. Nem az a szülött ő, akit az apák és anyák büszke reménye várt és sóvárgott ebben a saliai törvények uralma alatt álló társadalomban; nem a család törzsének fenntartására, neve továbbvitelére, hivatalai, vagyona megőrzésére hivatott örökös. Az újszülött csak leány s a bölcső előtt, amelyben csak egy nő jövője nyugszik, hidegen marad az apa és szenved az anya, mint az a királyné, aki dauphin-t, trónörököst remélt. A leánycsecsemőt, a házon kivül, mihamar dajka kezére bízták. Az anya édes-keveset törődött vele. s csak később, — amikor Greuze és Aubry képei keletkeztek, — vette szokásba, hogy meg-meglátogassa a dajkánál. Ha a kisded innen megint visszakerült a házba, nevelőnő vette át, a felső régiókban, a manzárdban. A nevelőnő tőle telhetőleg, azaz sok hízelgéssel, kényeztetéssel igyekezett a gyermekből előkelő kis nőt
nevelni; mentől kevesebbet nyesegetett rajta, majd mindenben kényére-kedvére hagyta, mert máris úrnőjét látta benne, aki férjhezmenetele alkalmából majd bizonyosan egy kis vagyonkához juttatja. Megtanította írni, olvasni. Nézegette vele Sacy bibliai képeit. A földrajzi oktatás is nagyobbára ilyen nézegetésből állott: ügyes kis …
Tovább a műhöz
A polgár-osztályban a leány az édesanya keze között és szeme előtt növekszik. Az anya ápolja, neveli s a szó szoros értelmében a tenyerén viszi a gyermekkorból az ifjúkorba. Chardin, a polgári élet meghitt festője, mindig a munkában egészen elmerült anya oldalán mutatja a kisleányt, amint az amúgyis komoly és egyszerű gyermek a nemes, házias tulajdonságok védőszárnya alatt fesledezik. Bizony nem holmi cicomás bábú az, amint így, esetlen, négyszögletű fejdíszével, rövidujjú mellénykéjében, szerény szoknyácskájában, átvetős kötőjében, előttünk áll; ez a gyermek megelégszik dobbal, karikával, tollas labdával, kuglival, vagyis a nagy néprétegek játékszerével. Anyja pótolja a nevelőnőt és maga neveli gyermekét ebben a barátságos, rendszeres otthonban, ahol minden mintha a polgári boldogság biztosságát, józanságát és tervszerűségét hirdetné; minden; a nehéz bútor, a fölkefélt padló, a kígyózó lábú, súlyos székek, a diófaszekrény, amelyen a
ribiszkelikörös üveg áll és amelyben az elmúlt évek családi krónikája szendereg. A gyermek „Benedicite“-re kulcsolja kezecskéjét, csak azután kap az asztalon gőzölgő levesből. Az anya megállítja az orsót, az asztalra teszi a gombolyagot, megfésüli leányát a pipereasztal előtt, szalagot köt a homlokára, hogy szép legyen vasárnap. Ismételted vele a katekizmust és a többi iskolai föladatot; és ha hébe-hóba …
Tovább a műhöz
A nő terei
- Huszár Ágnes
- 2011
A tanulmánykötet írásai kérdéseket fogalmaznak meg a nő helyéről a társadalom tereiben és a kulturális reprezentációk virtuális világában. A férfi és a nő az a
kettő, amely kiadja az egyet, az embert. A nő és a férfi az ellentét és az egység, a küzdelem és a szerelem két ágense. Egymás nélkül nem lehetnek, de együtt-
létük sem harmonikus: két, különböző szabályok, törvények szerinti világban, térben élnek. Szövegeimben a térmetafora gazdagon burjánzó lehetőségeit
használom fel arra, hogy emocionálisan sokunk által megélt, de racionális nyelven nehezen megközelíthető tapasztalatokat közvetítsek. Az első csokorba olyan irodalmi művekkel foglalkozó írásaimat gyűjtöttem, melyek a férfiak és a nők tere közti határ átlépését tematizálják. A női és a férfi terek közti küszöb átlépése Virginia Woolf Orlandója számára a lehető legtermészetesebb mozdulat. Boldogan él a két tér határvidékén: a női és a férfi lét közötti átjárást emberi kiteljesedésként éli meg. Zinajda Gippiusz hősnői/hősei sajátos hasításban élik meg a két létezésmódot: a mindennapok világában nőként mozgó protagonisták alkotóként, férfiként definiálják magukat. A leszbikus coming-out regényekben a térmetafora - kilépés, átlépés egy másik dimenzióba - dramaturgiai szervező erővé válik. A kilépést az idegenként megélt otthoni térből Annemarie Schwarzenbach hőse …
Tovább a műhöz
Dans le sillage de ses illustres devancières - Zoé Gatti de Gamond et sa fille Isabelle, Suzanne Tassier, Françoise Collin et quelques autres -, Eliane Gubin a, en vingt ans, fondé en Belgique une histoire des femmes profondément enracinée dans le socle de l’histoire politique et sociale, d’où elle vient et dont elle a gardé les vertus, et largement ouverte sur l’Europe et le monde. Ce livre, grâce à l’introduction de Régine Beauthier, Catherine Jacques et Valérie Piette, retrace un parcours universitaire et intellectuel exceptionnel et esquisse le portrait d’une pionnière. Et les articles, réunis et judicieusement organisés, donnent une idée du travail accompli, des difficultés rencontrées et de la diversité des chemins empruntés. Le premier horizon d’Eliane Gubin fut celui de l’histoire politique d’un pays affronté à sa propre dualité. Puis elle fut mie artisane du renouveau apporté par l’histoire économique et sociale des années 1960, dont la Belgique de Pirenne, puis de Dhondt a été une matrice. Industrialisation et travail la retinrent d’abord : les développements du textile, les enquêtes de Ducpétiaux, attentif aux jeunes et aux femmes, si souvent masquées par des statistiques asexuées. C’est, comme beaucoup d’autres, par cette voie qu’Eliane vint vers les femmes. De son propre mouvement, impulsé par le mouvement des femmes en Belgique qu’elle a sans doute vécu de plein fouet ; et sur son expérience, on …
Tovább a műhöz
A magyar nőtörténet tudományos alapokon való feldolgozása még várat magára, annak ellenére, hogy a nők munkavégzésével, oktatásával, és az utóbbi időkben politikai szerepvállalásukkal kapcsolatban is számos kiváló monográfia, tanulmány született. Ám ezek vagy a második világháború időszakáig, vagy a hatvanas évektől követik nyomon a politikai gazdasági és társadalmi átalakulásoknak a nők élettörténetére gyakorolt hatásait. Ugyanakkor jóval kevesebb tudható arról, hogy a második világháború utáni első évtized milyen jelentős változásokat hozott a nők életében, és ezek hogyan változtatták meg a férfiak és nők közti viszonyokat a társadalomban. Az „ötvenes évek és a nők” szókapcsolat a traktoroslányokat, a terveket több száz százalékkal túlteljesítő sztahanovista nőket, a zsellérasszonyból lett zempléni főispánt idézi fel az emlékezetekben, anélkül, hogy tudatosulnának bennünk a jelenség bevésődésének igazi okai. A korabeli propaganda által megjelenített új nőideálok annak ellenére élnek tovább az utókorban, hogy tömeges előfordulásukat a statisztikai adatok igazolnák. Az adatok elemzése alapján csak az a következtetés vonható le, hogy a nők közül egyre többen váltak önálló keresővé, ám számuk elsősorban a feminizálódó foglalkozásokban emelkedett. Az 1950-ben rendezett Magyar Képzőművészeti Kiállításon Révai József megnyitó …
Tovább a műhöz
Many people contributed to the preparation of this book. The board of trustees of the Margaret Woodbury Strong Museum and its two directors, Holman J. Swinney and William T. Alderson, have been committed from the outset to informing the public of the breadth and depth of United States history in the nineteenth century. Their continuing support in the preparation of this book cannot be overstated. Mary-Ellen Earl Perry, curator of fine arts at the Strong Museum, provided nearly all of the research for chapters one, four, and six. She also located and assembled most of the artifactual materials illustrated in the book. Always cooperative, she carefully and diplomatically prevented me from pushing the evidence too far and kept my analyses closer to the things that real people used. Many of her own family members, themselves products of the late Victorian era, contributed both information and support. The late Prudence Jamouneau and Mrs. Perry’s parents, Sylvia A. and the late John H. Earl, were instrumental in her continued interest in the period. Most especially, Mrs. Perry wishes to thank her husband, Harold E. Perry, who never completely shared her enthusiasm for the late nineteenth century, but who appreciated hers and gave unfailing support even as he endured the subject morning, noon, and night for the years this project was under way. Many people shared valuable information from their family records and reminiscences. Mary DeMund, Ruth B. Earl, Betty A. Lewis, …
Tovább a műhöz
E kötet tanulmányait a köré a kérdés köré kívántam csoportosítani, hogy a feminista történettudományban miféle módokon vetődött fel egyrészt a nők és férfiak, másrészt a nők és nők közötti különbségek súlyos problémája. A feminizmus egész hosszú története folyamán e különbségek ellentmondásos következményeivel küszködik. A feministák egyfelől tagadják azt az elképzelést, hogy a "nők" egyetlen, közös biológiai tulajdonságokon alapuló csoportot alkotnak. Az anatómia - érvelnek - nem jelent sorsszerű elrendeltetést; az elmének, a léleknek, a polgárnak nincs neme. Ráadásul a nők közötti hatalmas történeti és kulturális különbségek lehetetlenné teszik, hogy homogén csoportként kezeljük őket. Másfelől azonban (nemzeti és nemzetközi) politikai mozgalmakat indítottak (a szavazójogért, a tanuláshoz és a munkához való jogért, a reprodukciós jogokért) arra hivatkozva, hogy a nőket összeköti valami - nem csupán a kirekesztettség közös tapasztalatai határozzák meg őket, hanem a hasonló társadalmi és lélektani "feminin" tulajdonságok is. Célom e könyvben nem az volt, hogy megkíséreljem feloldani a feloldhatatlan ellentmondásokat, hisz, ahogy már kifejtettem, épp ezek alkotják a feminizmus lényegét. Inkább a különbség problematikájának összetett jellegét akartam szemléltetni, láttatni, hogy milyen történeti formákat öltött, megmutatni, hogy a …
Tovább a műhöz
Városanyák
- Árvai Tünde
- 2016
Up to the present, there have not been published any scientific works which focused on the representatives of the female sex in Pécs. However, the statistics connected to the blog titled Following the Steps of Forgotten Women in Pécs... and to the Facebook site titled Women's History in Pécs have clearly indicated that there exists a certain kind of public, a relatively large group of people, who are curious about the different sources and who intend to gain more information about this subject-matter. These two fundamental reasons lead to the birth of this present book. As a result of this factor, the primary aim of this work is to draw the attention of the public opinion to the significance of these women, who have been forgotten unrighteously, and to place them back to the historical memory of the city. The chapters of the book cover the period between the 1860s and the Second World War. However, the interpretation of these years represent a certain kind of disproportionateness, due to the fact that the distribution of the source material proves to be unequal i.e. the majority of the sources reflect the lives of the female members of the upper-class and that of the middle layer of the society. Within the thematic chapters, it is also rather variable whether they contain more pieces of information either for the dualistic era or for the decades between the First and the Second World War. From the historiographical overview, which is at the very beginning of …
Tovább a műhöz