Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt …
Tovább a műhöz
Az 1972 nyarán elfogadott oktatáspolitikai határozat döntött oktatási-nevelési rendszerünk továbbfejlesztéséről. A határozat szerint a továbbfejlesztés feladatait úgy kell végrehajtani, hogy közben előkészítsük egy korszerűbb oktatási rendszer kidolgozását s az arra való áttérést. A távlatokban megvalósuló iskolarendszer elméleti és gyakorlati kérdéseinek kutatásához, kidolgozásához nem nélkülözhetjük a neveléstörténet, az elmúlt 30 év pedagógiai tapasztalatait sem. Ennek minden eredményében és fogyatékosságában benne van a jövő egy része is. Közismert Leninnek az a megállapítása, hogy a társadalmi, politikai jelenséget „. .. csak akkor közelítjük meg helyesen, csak akkor férkőzhetünk hozzá megbízhatóan és biztonsággal, ha történelmi visszapillantást vetünk annak egész fejlődésére”. Ha a múltat és a jövőt együtt látjuk, a stratégia kijelölése valósabb, biztonságosabb. A dolgok összefüggése a társadalomtudományokban s így a pedagógiában is sokrétű; összefonódik a múlt, a jelen, a jövő. Következik ebből is, hogy fel kell használnunk a neveléstörténet, a pedagógiai gyakorlat tapasztalatait, s a ma gondjait úgy kell megoldani, hogy e pedagógiai célok, elhatározások illeszkedjenek egy távlati koncepcióhoz, annak szerves részévé váljanak. Kétségtelen: ez nem kevés konfliktuslehetőséget hordoz magában. A nemkívánatos következmények …
Tovább a műhöz