Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Tisztelt olvasó! E könyv, amelynek olvasásához éppen most kezdenek hozzá, egy óriási hibára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a történelmi török-magyar kapcsolatokat általában oszmán-keresztény ellentétre leegyszerűsítve szokás értékelni.
Annak a részletes elbeszélése e mű, hogy a mohácsi tragédiát előidéző körülmények, árulások és titkos egyezkedések 400 évvel később hogyan vezettek a Trianoni Békeszerződéshez, amely során Magyarország lakosságának és területének kétharmadát elveszítette. A szerző a feltett és fel nem tett, de a tudatunkban ott lapuló kérdésekre történelmi válaszokat ad. Ki akarta, hogy Magyarország független királyság maradjon? És ki nem akarta ezt? Kik törekedtek arra, hogy az ország Ausztria és a német tartományok védelme érdekében évszázadokra csatatérré változzon? Melyik volt az egyetlen nemzet, amelyik keblére ölelte a magyar függetlenségi mozgalmak vezetőit, Thököly Imrét, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost?
E kérdésekre a szerző részletes történelmi elemzésekkel válaszol. Végül pedig a törökök és magyarok közötti ősi rokonság tudatához útmutatásért fordulva az utolsó és legfontosabb kérdést ő maga teszi fel, bár a választ az olvasóra bízza:
Valódi nemzeti érdekeinket mikor fogjuk megvédeni? Elmondhatatlan öröm és nagy megtiszteltetés számomra, hogy kedves bátyám, Cey-bert Róbert Gyula - akinek "Attila, a hun …
Tovább a műhöz
Magyarország területének történeti alakulása. A népek országútja volt e föld, mióta nagyobb csoportok, egész népek kezdték változtatni lakóhelyüket, kényszerből vagy kalandozás vágyából. Az Ázsiából betoluló néphullámoknak állomáshelye volt ez Nyugat és Dél felé vezető útjokon. De nyugatról is jöttek kelták, délről pedig előre tolódtak a thrák illy törzsek, pannonok, dákok. Állandó birodalmat egy sem bírt alakítani itt, sem a világbíró Róma, sem a világverő hun, sem utóda az avar, sem a római császárság hatalmas megújítója, Nagy Károly, sem a germán ellen fellázadt szláv. Örökös harc, véres és kegyetlen, a kultúrának még a romjait is megsemmisítő. Az uralkodó törzsekkel együtt az országrészek neve is változott, csak a római Pannónia szó maradt összekötő kapocs gyanánt a távoli mult és a jövő közt. A keleti népek egyesítették az egész területet és birodalmuk központját ide helyezték ; a római és a frank csak egyes tartományok, provinciák vagy őrgrófságok felett uralkodott. Az államalkotás, az egész országnak egy név alatt egyesítése és a kultúrai folytonosság lehetőségének megadása a magyarnak volt fenntartva, ki jobban elszakadt Ázsiától, mint elődjei, a hun és az avar, nem terjeszkedett messze semmi világtáj felé, de ezt a földet bírta ; egészen, teljesen.
Honunk elfoglalása idején a magyar sem szállotta meg az egész területet a …
Tovább a műhöz
Munkám tárgya a középkori magyar igazságszolgáltatás, a büntetőnek kirekesztésével, középkori jogéletünk e legfontosabb és egyszersmind legkifejlettebb ága. Régibb perjogunkat, mely hazai jogunk rendszeres kézikönyveit korban megelőzte, irodalmunkban eddig kiválóan két munka ismerteti, u. m. Verbőczy István Hármaskönyve és Kosztaniczai Kitonich János : »Directio methodica processus judiciarii juris consvetudinarii Inclyti Regni Hungariae« czimű, a magyar törvénytár függelékei közé is felvett, munkája. Ez utóbbi a tizenhetedik század elején (1619.) készülvén, a magyar perjogot csak késői, középkori sajátságaiból már nagyrészt kivetkőzött alakjában tárgyalja; és a Hármaskönyv is, eltekintve attól, hogy a perjogot nem tárgyalja egészében, idevágó tanaival nem nyúlik régibb multba vissza Mátyás király uralkodásánál. Tulajdonképi középkori igazságszolgáltatásunk tehát saját korában jogkönyvi feljegyzést nem ért és tudományos feldolgozásban később sem részesült. Munkám tehát, mely e hiány némi pótlására készült, nem támaszkodhatott, mint a külföldi jogtörténeti irodalom
hasontartalmú művei, jogkönyvbe már rendszeresen összefoglalt perjogi anyagra, mint például a német perjogtörténet a szász tükörre, vagy a franczia Du Breuil Stylus-ára, az angol Glanvilla és Bractonra, hanem középkori perjogunk rendszerét és tanait közvetlenül a törvényekből és a …
Tovább a műhöz
A forradalmi háború után török földre vonult magyar-lengyel menekültek kérdése európai jelentőségre emelkedvén, a legtekintélyesebb négy hatalmasság diplomatiáját több ideig előkelőleg foglalkodtatá. S noha ez ügy már békés uton kiegyenlítettnek látszik lenni; de azért még most is folyton feszültségben tartja az érdeklett kormányok férfiait. A népek, különösen a magyar, ki menekültjeinek kérdése által legközelebbről volt érdekelve, annyival is inkább nagy figyelem- és várakozással kiséré azt, mert egy ujabb világrázkódtató elemet hittek abban rejleni, s gondolták, hogy Európa sorsának eldöntése egyenesen attól függ. Azonban a kérdésnek eddigi megoldása, a mennyiben a legnehezebb, legbonyolultabb csomó már csakugyan ki van fejtve, főleg az elégületleneket legkevésbbé sem elégité ki; és sokan még most is nagy dolgokat várnak, a leáldozott magyar csillag föltünését remélik a török félhold árnyékából. Átalán véve a nagyfontosságu korkérdés, a magyar menekültek ügye és története körül, részint a hiányos, részint alaptalan adatok miatt, igen sok téveszme , zavaros fogalom uralkodik. S bár mennyit Írtak s beszéltek is arról, a török földre kivándorlóinak eddigi történetét, viszonyait, mintegy átláthatlan sűrű homály rejti el szemeink elöl, leginkább azon okból, mert maguk a menekültek közül eddig még senki nem adott körülményes felvilágositást ez …
Tovább a műhöz
A magyarok tetteiről
- Anonymus
- [1898]
Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
1711-ben a szatmári békével új korszak kezdődik Magyarország történetében. A megelőző két évszázaddal, a folytonos háborúkkal, az emberek és az anyagi javak mérheteden pusztulásával, az ország három részre szakadásával szemben helyreáll a magyar korona országainak területi állománya a Habsburgok uralma alatt, s bekövetkezik egy hosszú békés korszak, amely lehetőséget nyújt az ország újjáépítésére és újratelepítésére. Az 1711-től 1914-ig ívelő két évszázadot egységes nagy korszakként kezeljük. Ezt elsősorban az indokolja, hogy hazánk történetében több tekintetben olyan alapvető tendenciákat - mondhatnánk trendeket -figyelhetünk meg, amelyek folyamatosan végig vonulnak az egész korszakon. Először is -ezt tartjuk legfontosabbnak — ekkor alakul ki a modem Magyarország, ekkor valósul meg az átmenet a hagyományos rendi struktúrából a modern polgári társadalmi, gazdasági és politikai szerkezetbe. Ez a két évszázad egy hosszú, folyamatos reformkorszak. A reformok lendülete ugyan időnként ellanyhul, meg-megtörik, de azután ismételten megújulva, az élet egyre több területére kiterjedve és magasabb szintre emelkedve, a korszak végére lényegében megvalósítja a modern, alapstruktúráiban polgári jellegű Magyarországot. A modernizáció eleinte a rendi struktúrán belül folyik, annak javítására, korszerűsítésére törekszik. Szándékosan nem beszélek „feudális” …
Tovább a műhöz
A törököt a leghatalmasabb hódítónak és a legfanatikusabb hivőnek tudjuk. Vitéz és elszánt harcos volt. Európa legjobb lovasait s legkitűnőbb gyalogjait (a janicsárokat) köztük kell keresnünk. A tüziszerszámok kezelésében is mesterek voltak. És ez a hatalmas nép áradás gyanánt zúdult a viszálkodó Magyarországra. Az ember azt hinné, hogy intézményeinket, vallásunkat és nyelvünket néhány évtized alatt magába olvasztotta, mint a hatalmas folyam a patakok vizét. Mindez meg nem történt. A fanatikus mohamedán nálunk türelmes hivőnek mutatta magát, aki senki vallását nem háborgatta. A hatalmas hódító csak a földet tette magáévá, de az ősi intézményeinket érintetlenül hagyta. Semmi újat, semmi, idegent nem teremtett nálunk. A legtöbb helyen azt is elnézte, hogy alattvalói a magyar adót is fizessék, Még nyelvét sem erőszakolta népünkre, hanem ő sajátította el á magyart. Ki látott valaha ilyen hódítót? Tudott dolog, hogy a törökök állandóan keresték a mieink barátságát. Ezt cselekedték a budai basák is. Akár volt ebben politika, akár nem, ránk nézve hasznos dolog volt. Nem is szabad kárhoztatnunk azokat, akik értvén a helyzetet, a törökhöz hajoltak. Gyulay Pál Sibrik György váradi kapitánynak adott utasításában írta volt a figyelemreméltó sorokat: „Akinek az ártalomra hatalma vagyon és hozzánk való barátságát maga hasznával tartja, annak szántszándékkal ne …
Tovább a műhöz
Rákóczi szabadságharca (1703—1711.) a török megszállással és az akkori európai egyensúlypolitikával áll szoros összefüggésben, Mig a török Bécs szomszédságában, Budán székelt, Lípótnak minden politikai tervébe beleszólhatott, meggátolhatta a nyugati Habsburg-házat nagyhatalmi kialakulásában és szabadságában. A török a maga gyengeségét Bécs ostrománál árulta el, ami viszont maga után vonta a pápa erős kezdeményezésére, hogy a közép-európai nagyhatalmak a törököt a Balkánra visszanyomták. Hazánk ekkor új periódusba jutott. Lipót ugyanis nem tekintette hazánkat önálló állami egységnek, hanem mint tartományt csak aszerint becsülte, mennyi erőt tud nyugati politikájának a szolgálatába állítani. A török megszállás miatt Magyarország állami életének fejlődéstörténeti kialakulását ott kellett volna a kormányzó hatalomnak folytatnia, ahol azt 1526. óta abbahagyta, de ebben hazánkat a bécsi abszolutisztikus uralom meggátolta. A Habsburg-dinasztia a rendiséget nyugati mintára abszolút monarchiává akarta átalakítani. Az erős centralisztikus törekvéseknek az volt a következménye, hogy Magyarországot is az örökös tartományok módjára
kezelték. A centralisztikus uralom még egymagában nem robbantotta volna ki a kuruc háborúkat, ha a bécsi politikusok eszközeikben válogatósak lettek volna. Intézményeink a százötvenéves török elnyomatás és a nyugati fejlődés …
Tovább a műhöz
Nem könnyű dolog, zsidó történetet írni, kivált egy ország zsidóságának különleges történetét. Az eféle monographiákban gyakrabban és kirívóbban ismétlődik amaz ismeretes jelenség, hogy események és viszonyok, a szemlélő álláspontjához képest, más-más színben tűnnek fel. A bol a felekezetiség sérelmekre utal, ott a hazafiság helyes intézkedést, a körülményekkel igazolható jogos eljárást lát; a semleges biráló pedig egyiküknek sem ad igazat. Mert máskép ítél a felekezeti érzület, máskép a nemzeti tudat, meg máskép az elfogulatlan tárgyilagosság. S ép az utóbbival vajmi ritkán találkozunk; kivált mai napság, ha zsidókról van szó. Kevesen vannak, kik az úgynevezett zsidókérdéssel szemben nem foglaltak állást. Mindenütt élénken, rendszerint szenvedélyesen foglalkoznak vele. Vitatása alkalmával a támadások és ellen-támadások, a vád- és védbeszédek, az okok s ellen-okok valóságos zápora özönli el a sajtót, az országgyűlést, a társadalom minden
rétegét. Az ilyen heves, zajos küzdelem közepette különös nehézséggel jár szóhoz juttatni a tárgyilagosságot, mely pedig a történetírás első és nélkülözhetetlen kelléke. Ennek tudatában szándékosan kerültem, hogy e könyvemben párhuzamot vessek a múlt meg a jelen közt, s tartózkodtam attól, hogy az új magyar zsidókérdést megvilágítsam a magyar zsidók régi történetével. A kisértés gyakran …
Tovább a műhöz
Lehetséges-e monolit rendszer? Tudniillik a valóságban. Mert emberek képzeletében igen. Olyanokéban,
akik megálmodnak és működtetni próbálnak monolit rendszereket. És olyanokéban, akik azok (szükségszerű) felbomlása után — politikai érdekből - szeretnék annak láttatni, másokkal is. Politikai híveikkel és azzá megnyerni kívánt emberekkel. S főként: az adott korszakokat személyes élmények révén nem ismerő ifjúsággal. Pedig maga a tény, hogy valamennyi eddigi monolitnak hitt) rendszer — előbb vagy utóbb — megszűnt, mást bizonyít. Éppen azért bomlott fel, dőlt össze minden ilyen konstrukció, mert a valóságban egyik sem volt monolit. Nem csak a rendszer egésze. Az az egyeduralkodó párt sem, melyben alapját és (egyik) legfőbb eszközét látták „megtervezőik". Minden ország társadalma sokrétű, összetett, bonyolult struktúra. Emberek tömegéből áll, akik között különbségek garmadája fedezhető fel. Eltérő szociális és vagyoni helyzet, nemzetiségi, felekezeti hovatartozás, iskolázottság, személyes élmények, családi hagyományok (stb.), s mindezekből fakadóan: más-más kulturális és politikai attitűdök. A
különböző helyzetű, más-más kultúrával rendelkező személyek és csoportok eltérően látnak és értékelnek azonos eseményeket, szituációkat, folyamatokat - és rendszereket. És ebből fakadóan: másként reagálnak
ugyanazon jelenségekre. A kommunista …
Tovább a műhöz
Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához (1401-1653) s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai
- Jedlicska Pál
- 1910
A figyelmes szemlélő az emlékszerű díszes épületeknél leginkább az épület tervezője, az építési terv végrehajtója, a faragványok, szobrok művészei s a festések, műipariemlékek mesterei iránt érdeklődik. Rendesen kevésbé veszi a szegény napszámosokat, kik verejtékkel hordtak téglákat, homokot, meszetaz épülethez s legnagyobb mérvben viselték a nap terhét és hevét. Édes hazánk történelmének nagyszerű palotája kétségkívül további és folytonos fejlesztésre szorul. Ehhez új s különleges építési anyag kivántatik, mely nem oly könnyen található, mint az épületek, házak téglái s homoka. E különleges anyag:- az eredeti kiadatlan történeti adatok, melyeknek ritka téglagyárai a levéltárak. Hazai történetírásunkhoz való élénk s hazafiúi hajlamom ily anyag gyűjtésére, következőleg szerényebb történeti munkásságra ösztönzött, s annak hatása alatt írtam meg jelen munkámat, mely sok tekintetben folytatása «Adatok erdődi báró Pálffy Miklós, a győri hősnek életrajza és korához 1552—1600» ez 1897. évben megjelent eredeti forrásmunkámnak, melyben a gróf Pálffy család levéltárából 840 eredeti okmány — részint egész terjedelemben, részint szabatos kivonatban — más levéltárakból pedig 320 eredeti oklevél foglaltatik. Jelen munkám 1044 eredeti okmányt és okmánykivonatot tartalmaz a gróf Pálffy család levéltárából s 65 eredeti kiadatlan okmányt a …
Tovább a műhöz
Bald nach dem Erfcheinen des Yeten Bandes der „Bejchichte der Deutfchern in den Karpathenländern" wurde wiederholt der Wurnjch geäußert, auf Grundlage Diefes Werkes die Gejchichte der Deutfchen in den einzelnen Karpathenländern in bejonderen volfötiimlichen Schriften zu behandeln. Der Berfalier und die Verlagsbuchhandlung haben fich entfchloffen, zunächft eine diefen Wiünfchen entfprechende Bearbeitung jener Teile des Hauptwerkes zu bieten, die die Gejchichte der Deutfchen in Ungarn (mit Siebenbürgen und Kroatien) umfafjen. So tft dan der Opferwilligfeit der Verlagsbuchhandlung das bortiegende Schriftchen
entjianden, In ihm wird der Leer das wichtigfte aus der Anfiedlungsgefchichte der Deutfchen in Ungarn feit etwa 800, ihre Verbreitung, Kulturarbeit
und gegenwärtige Lage in überfichtlicher Darftellung finden. Wer fich ausführlicher Darüber unterrichten will, wird das Hauptwerk einfehen
müflen. Auf diejeg jet auch bezüglich der Literaturnachweife und Karten beriwiefen. Betont mag auch werden, daß nur jener vollen Einblic
in das gefchichtliche und völfifche Leben der Deutfchen in Ungarn gewinnen fan, der jich mit Hilfe des größeren Werkes über Die Ahr
lichen Berhältniffe bet den anderen Kavpathendeutjchen unterrichtet, Die Entwiclung der Kolonifation und die Schieffale dev Deutfchen im allen
FRarpathenländern weilt große Gleichmäßigfeit und merkwürdige Zu Tammenbänge auf. Die Deutfchen in Ungarn, Galizien und Rumänien
bilden ein großes …
Tovább a műhöz