Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Letettem a tollat; bevallom gyöngeségemet: kimerültem. Tágra nyílt szemekkel nézvén végig ezen a negyvenéves álmon, ahogy elfordulok az előttem elvonult tarka képektől s megint magam körül látom a köznapi valót: a szédület fog el, miként elfogja ez az érzés az embert, mikor a félhomályos nézőtéren ülvén néhány negyedórán át a káprázatos, szines fényben úszó szinpadon csüng összes idegeivel, aztán lehull a függöny s megint a rendes világításban látja maga körül a szomszédait meg az egész nézősereget. Néhány negyedórai játéka a szineknek a szinpad kaleidoskopjában – mi az a káprázat ehhez a negyven éven át tartó csudás ragyogáshoz képest! Történetet írni egyszerűt, mindennapit; fősteni benne emberi szemhez simuló lágy szinekkel, változatosan itt-ott sötéttel, borongóssal is, s csak néha-néha kivillanó élénk tűzpirossal: gyerekjáték ez, mely szórakoztat; de csupa fényességet vetni a papírra, a történetírás e vásznára; fényt, amely ha itt-ott alább száll is a vakító fehér izzó pontról, még elborulásában is csak fény az, mely világit és hevít: fárasztó munka ez, mely az enyémnél erősebb kézbe való. Kérek is mindenkit, aki e könyvet átlapozza, ha talál benne erőfogyatkozást, ha talál ott homályos pontokat, hézagokat, melyek látszólag az itt megirt történetéi: ne a Pécsi Dalárda szelleméletének fogyatkozását, elhomályosulását lássa …
Tovább a műhöz